Kánikulában kell autót honosítani!

Múlt hétvégén nehézségeket leküzdve, de sikerrel teljesítettük az Mazda MX-5 olaszországi vásárlását, fáradtan, de biztonságosan, higgadtan érkeztünk haza, s az már a csaknem 1300 kilométeres út során is egyértelmű volt, hogy sok teendő nem lesz a vásárolt járgánnyal, nem kell azonnal szervizbe vinni, hiszen a papírok, s a nívópálcán látható olaj szerint is új olaj volt benne, szűrői is frissek, a légszűrőt kibontva láttuk, hogy az tényleg teljesen szűz. Az autóhonosítás és a magyar rendszám azonban annak ellenére mumusként lebegett szemünk előtt, hogy tavaly tavasszal egy szintén olasz robogó, ősszel az én Renault Scénickem kapcsán végigcsináltuk. Eddig jó esetben egy, problémásabb ügynél két nap alatt végigküzdhetőnek tűnt a történet, ám a kánikulában kollégánk és az MX-5 rekord időt futott, ha nem vesszük bele a Fővárosi Közlekedési Felügyelet Vas Gereben utcai bázisára bejelentkezést, akkor döbbenetesen gyorsan, 3 óra alatt megvolt a hazai plakett. [BANNER type="1"]
A bejelentkezés mondjuk nem volt egyszerű, telefonos érdeklődésünkre kaptuk a választ, hogy hétfőn akár este 7-ig is mehetünk. Mentünk is munka után, ott aztán kiderült, hogy külföldről származó autóval csak akkor tudnak fogadni, ha a "főnök" is ott van, mert ő tudja eldönteni, hogy milyen vizsgára kell küldeni. Mehettünk tehát vissza másnap délelőtt is, a főnöktől megtudtuk, hogy az amúgy érvényes külföldi vizsga csak akkor lenne honosítható, ha az eredeti rendszám lenne az autón. Azzal pedig csak akkor hozhattuk volna haza az autót, ha a másik országban állandó lakcímmel rendelkezve lett volna nevünkön a kocsi. Ez nem lehet túl gyakori eset, ezért aztán csaknem általánosnak tekinthető, hogy a külföldről származó autókat itthon mindenképp le kell vizsgáztatni. Nem olcsón, hiszen az M1-es kategóriájú jármű vizsgálati díja 16 290 forint, s ehhez jön még a 22 800 forintos egyedi forgalomba helyezési engedély, összesen tehát 39 090 forintot kellett a Vas Gereben utcában hagyni. Ellenben kedden délelőtt kedden délután 14 órára kaptunk időpontot, a vizsgasoron egy percet sem kellett várni, a teljes etap az összes papírral 1 óra alatt teljesíthető volt, a soron pedig mindenki elalélt az autótól, hogy mennyire egyben van, hogy minden értéke gyári - ezek szerint ilyen egy 53 ezer kilométert Olaszországban futott MX-5. Persze ne általánosítsunk, maradjunk annyiban, hogy kollégánknak piszok nagy mázlija volt.
A Közlekedési Felügyelet után pedig útba is esett számára a NAV Száva utcai kirendeltsége, ami - a megszokottól jelentősen eltérően - kongott az ürességtől, ott tehát fél óra alatt végzett a szükséges VPID szám igénylésével és az 1,8 literes motor, a 7 éves kor és az Euro4-es emissziós norma miatt kellően alacsony, 160 200 forintos regisztrációs díj befizetésével, valamint az igazolások leadásával, átvételével. Következhetett tehát az okmányiroda, melyből a központi szinte irodánk mellett van, s este 8-ig nyitva. Ott is mindössze egyetlen ember volt előtte, miként az összes többi helyen, a korrekt hozzáállást korrekttel viszonozta az ügyintéző, s 16:30-ra, 3 órával azután, hogy kollégánk az irodából elindult a vizsgára, már megvolt a magyar rendszám, amelyhez már csak keretet kellett venni, s szerelhettük is fel. A pénteken kissé keservesen, de végül elhozott MX-5 tehát kedd estére már magyar rendszámmal futhatott, közben persze kapott egy alapos hazai takarítást, karosszéria- és lámpapolírozást is, így már tényleg egészen jól mutat. Következő hónapban jöhetnek majd rá az új gumik, ugyanis hiába nincsenek elkopva a gyáriak, a kor azért már picit érződik rajtuk, nem úgy mint az MX-5-ön, ami 7 évesen is tényleg egészen újszerű autónak tűnik.