Kellemes csalódás a céges Grande Punto!

A céges autó a használtpiacok mumusa. Mindenki óva int tőlük, mert rendszerint sokat futottak, lestrapáltak, majd miután az élelmes nepperek kiglancolták őket, és jó magyar szokás szerint a kilométerekből is „visszavettek”, a valódi értéküknél magasabb áron, a gyanútlan embereket átverve próbálnak rajtuk túladni, mint a megkímélt, rendszeresen karbantartott példányokon. Ezeknél aztán jó eséllyel élő példává válik a népi bölcsesség, miszerint a használt kocsi csak addig működik tökéletesen, ameddig ki nem fizetik értük a vételárat. A kivételek azonban erősítik a szabályt, és erre kitűnő példa a saját berkeinken belül használt Fiat Grande Punto 1.3 Multijet GP, amely a Használtautó Kft. üzletkötői flottájának oszlopos tagja. 2008. októberi forgalomba helyezése óta nem sokat állt, órájában 161 226 becsületes kilométert mutatott a számláló a fotózáskor, és céges mivolta mellett családi autóként is funkcionál, sokszor gyerekekkel a fedélzeten. Lássuk, mi történt vele az elmúlt két és fél év alatt!

Akár két szóban is összefoglalhatnánk a lényeget: semmi komoly. Akik nem hisznek az olasz autókban, most minden bizonnyal felhördülnek, hogy ez lehetetlen, de kivételes helyzetben vagyunk, mert saját autó lévén nem „hallott”, hanem valós tények és tapasztalatok alapján mondhatunk véleményt.
A karosszériával kezdve: a fényezés nem mattult meg a napsütéstől, csak a lakkréteg karcolódott meg szokásosan a mosásoktól, és a hátsó Fiat embléma sem a legszebb már. Az ajtók ugyanúgy csukódnak, mint újonnan, a kilincsek azonban nem egyformák – ez elsők problémamentesek, a hátsók viszont akadoznak, szorulnak, nehezen működnek. Ugyanez a körülményesség elmondható a szeszélyes, ötletszerűen makacskodó gépháztetőről is. A fényszórók még nem igényelnek hasonló felújítást, mint amilyet Renault Clio áruszállítónk kapott, este jól világít a Punto – izzóinak gyakori kiégésével, ami típushiba, viszont bosszantja használóját. Talán mondani sem kell, rozsdásodásnak nyoma sincs, mint ahogy a nagyobb sérüléseket is megúszta az autó, amelyen a tükrök nem csere után lettek fehérek: ez a limitált szériás GP modell sajátja.

A Grande Punto utastéri műanyag elemeire már az újautós tesztben is panaszkodtunk, az ott vázolt jelenségek, azaz a minőséggel kapcsolatos dolgok használt kocsinkban is kísértenek, azonban meglepő módon a tartós igénybevételnek alig látszanak a nyomai. Szándékosan nem törekedtünk patika állapotra, nem suvickoltunk semmit fényesre, hogy dicsőíthessük az olasz ipar termékét – a képeken a valóság látszik, ahogyan munkatársunktól kölcsönkaptuk az autót. A kormányon kifényesedett a bőrhuzat, de szakadás, hámlás nincs, ahogy a váltókar is szó szerint jó bőrben van – a bőrszoknya ép, a gombról nem koptak le a fokozatjelölések. Minden műszerfali kapcsoló hibátlanul működik, a középkonzol műanyagja azonban kissé vetemedett, a rádió feletti egység láthatóan eldeformálódott. Meglepő, de menet közben nincsenek olyan csatazajok, amire bevallottan amúgy mi is számítottunk, a bútorzat nem csörög, nem zörög, egyedül a jobb első ajtó környékén hallható ciripelés – viccelődtünk, biztos beköltözött az ajtóba egy tücsök. Az ülések kárpitozása szakadásmentes, a szivacstömés a vezetőnél is jól bírja, pedig nem 50 kilós és 150 centis a kolléga. [BANNER type="1"]
Karbantartását tekintve a Grande Punto csak a gyárilag előírt szervizeken vett részt. Újkorától kezdve 120 ezer kilométerig (a garancia lejártáig) 30 ezrenként, majd innentől 20 ezrenként ment márkaszervizes átvizsgálásra. Ezen időtartam alatt 90 és 160 ezer kilométernél kapott új fékbetéteket, egyszer lett cserélve a szélvédő kőfelverődés miatt (az új üveg alul torzít), és voltaképpen ennyi, a szokásos kenőanyagokon, szűrőkön kívül mást nem cseréltek, vagy javítottak rajta idő előtti elhasználódás miatt. A dísztárcsás acélfelnikre húzott Bridgestone nyári gumiknak ez az utolsó szezonjuk, 4 mm alatt már nem ajánlott a használat, hiába 1,6 mm a megengedett minimális profilmélység.

Az 1,3 literes, 75 lóerős Multijet dízelmotor hosszútávon jó kompromisszum: a fogyasztása örvendetes - nyugodt vezetői stílussal városban is 6 liter az átlaga, vegyes körülményekkel az 5 literhez közelít -, de ezért el kell viselni állandóan hallható, daráló hangját és kellemetlen karakterisztikáját. Alacsony fordulaton nagyon gyenge, mintha ólomból lenne a karosszéria, olyan nehezen indul az autó, aztán amikor rákapcsol a turbó, akkor kellemetlenül meglódul a Punto. Minderre rátesz egy lapáttal az akadozó, nehézkes, pontatlan váltó – anno a tesztekben még azt hittük, majd „bekopnak” a friss szerkezetek, idővel finomabbak lesznek, de ez mese volt habbal, a váltó ebben a konkrét példányban bizony gyatra, ezen nincs mit szépíteni. A futómű zötyögős, a kellemesnek mondható rugózás mellé feszes csillapítást párosítottak, a kormányzás átlagos, a fék azonban harapós, ahogy általában az olasz autókban.

Használója szerint az eltelt bő 160 ezer kilométer után számára nagyon kellemes csalódás a Grande Punto, amely még soha nem hagyta cserben. Pozitívum, hogy kényelmesen elfér benne, jó az ülés és a kormány állíthatósága, és minden kezelőszerv logikusan, elérhető közelségben található. A hosszú együttlét viszont felszínre hozta a hátrányokat is. Rossz a kilátás, különösen a vaskos A és C oszlopok nehezítik a vezető életét, az első ablak pedig inkább dizájnelem, mint praktikus segítség. Minden hangos, a motor-, a gördülési- és a szélzaj is, autópályán emiatt nem eufórikus élmény az utazás. Az utastérben nagyon kevés a rakodóhely, az ajtózsebek szűkek, igaz, a hátsó ajtókra is jutott mélyedés, a kesztyűtartó átlagos, és családoknak nem főnyeremény a 275 literes csomagtartó, ami ugyan a 60:40 arányban dönthető üléstámlákkal bővíthető.

Amint látható, vannak esetek, amikor a köztudatban negatív előítélettel élő cégautó kifejezés, mint használtautós jellemző nem jelent azonnali átverést, nepperkedős trükközést. Máris tegyük azonban hozzá, ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a kocsi használója szeresse és megbecsülje a kenyéradó gazdájától kapott munkaeszközét – a Grande Puntónknak ebből a szempontból szerencséje van, és ezt mutatott állapotával bizonyítja is.