Keményen szereted? – Renault Megane Grandtour GT

Jó, ha nagyobb? Normál ötajtósként már próbáltuk a Megane jelenlegi csúcsváltozatát, a GT-t, ami hamisítatlan hot hatch, igazi sportos ötajtós olyan extrával, amit más jelenleg nem kínál. A 4Control összkerékkormányzásnak hála úgy kanyarodik, mint a slotcar pályán sínen száguldó kisautók, és ez a kombira is igaz. A Megane Grandtour GT - Gran Tourismo, véletlenül megduplázták a nevét – a rövid változat minden tulajdonságát hozza, csupán egy hatalmas puttonnyal a hátán, amibe így a teljes családot bepakolhatjuk. Már ha szeretnénk, a teszthét után ebben annyira nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy sofőrként elég jó buli tud lenni, amit elsőre senki nem néz ki belőle.
Igazi sleeper. Jó, ez a kék szín azért nem valami rejtőzködő, de az apró szürke kiegészítőkön kívül egy-egy GT felirat dobja csak fel a normál kombihoz képest. Ráadásul itt csak egy kipufogóvég maradt, míg a rövid GT kettőt kap, még ha nem is igaziak. Nekem bejönnek az első nyeles fényszórók, annyira semmilyen lenne nélkülük, a farát is jelentősen feldobják az emblémáig nyúló LED-ek, este igazán jól mutat. A 18 colos alufelnik szintén sokat dobnak a kinézeten, meg a kanyarjellemzőkön is. Izgalmasra sikerült a külső, vannak domborulatok, érdekes ívek, hamar bele lehet szeretni, akárcsak a Talismanba, egy franciának ezt illik is tudnia.
Kívül szép, de bent az igazi! Bent már nagyobb a különbség a normál Grandtourhoz képest, ott vannak egyből a sportülések. Elöl-hátul Alcantara borítást kapnak, elöl hatalmas és merev oldaltámaszokkal, jó mélyre ülhetünk bennük, ami egy sportos autónál igencsak előnyt jelent. Egész jól be lehet állítani, a teszt végére sikerült megtalálnom benne az ideális pozíciót, bár eltartott egy darabig, leginkább a pedálok voltak túl közel. A kék szegély jól megy a külsőhöz, meg persze az összes varráshoz odabent, még a hangulatfényt is ugyanolyan árnyalatúra állíthatjuk, meg még sok másfélére is, de itt azok csak zavaróak, vagy kék, vagy semmi. Aztán ott a GT feliratú sportkormány és a hatalmas váltófülek mögötte, nagyon sportos odabent, nem fogjuk elfelejteni, mit is hajtunk.
[BANNER type="1"]
A lényeg egy kattintás, a többi mellékes. A fedélzeti rendszerét a mai napig nem tudtam megszokni, a Talismannál már egészen azt hittem, hogy jó, de most valahogy nagyon nem állt össze. Annak lehet örülni, hogy síkban van a kijelző a pulttal, de a rajta futó rendszer, a körülötte lévő érintőgombok nagyon zavaróak, főleg vezetés közben. Hogy egy egyszerű médialejátszó-váltás öt kattintás után érhető el? Lehet, hogy ez másnál is így van, csak itt nincsenek egyértelmű ikonok, kiemelt menüpontok, amiket a szemünk sarkából is felismerünk, mindenhol listából kell válogatnunk, folyamatosan olvasgatva. Vezetési mód váltása után kint hagyja a kijelzőn a lehetőségeket, arról nem is beszélve, hogy ezt külön gombról kell előhoznunk a középkonzolról, majd a kijelzőn folytatni. Nehézkes, ennél azért lehetne ezt egyszerűbben is, még jó, hogy a sport módnak van külön kapcsolója, amivel egy kattintásra kapjuk azt, amiről ez az egész szól.
Jó az irány. A 205 lóerős 1,6-os turbós motor meggyőző, szép hangot csináltak neki bentre, de nagyon kipróbálnám kézi váltóval is. Erre várhatok, ugyanis csak a 7 fokozatú duplakuplungos automatával kapható. Jó a szerkezet, piszkosul gyorsan vált, szépen teszi a dolgát gyorsításkor, pillanatok alatt fölkapcsolgat, egész jó élmény egy padlógázas gyorsítás. Azon kívül viszont furán működik, araszolásnál gázelvétel után hatalmasakat bólint a GT, egy városi dugózás nettó rosszullét, inkább kerüljük el vele, ha van rá lehetőség. Sportban villámgyors, de sokáig hagyja pörögni a motort, így ha sportban maradt, de éppen nincs hely kihúzatni a kettest, addig hagyja, amíg el nem váltunk kézzel. A fülek jól néznek ki, de szerintem túl magasra kerültek, még jó, hogy a karral is lehet váltani és még a kiosztása is jó! Ez azért meglepő, mert a legtöbb márkánál előre pöckölve vált föl és hátrafelé vissza. Ha már versenyautósra vesszük a figurát, ez nagy hiba, szerencsére a Megane GT-ben hátrafelé kapcsolunk föl és előre vissza. Köszönjük, Renault!
Legyen kemény, de inkább kisebb. 7,4 másodperc a 0-100, nem hátba vágó, de azért szép, mégis inkább a kanyarvadászat jó élmény vele. A futómű kőkemény, támaszt, amikor kell, forszírozott menetben is lehet benne bízni, a 4Control meg tesz arról, hogy olyan íveket vehessünk, amit mással nem. A keménység viszont nem csak sport módban jön elő, mindig megvan, így igazi gerincgyilkos a mindennapokban, egy-egy kátyút három nap múlva is emlegetni fogunk. Pattog, nagyokat üt, ebben nem fognak jót aludni a gyerekek a hátsó ülésen, esetleg csak autópályán, ahol viszont nagyon szépen fut, csöndes és akár a 7 liter alatti gyári fogyasztási értékeket is megközelíthetjük vele. Jó tudni, hogy egy kombi is lehet ennyire sportos, de a sofőrön kívül ezt senki nem fogja élvezni, főleg nem a hátul ülők. Így maradnék a rövid GT-nél, mint csapatós Renault. Az RS-en innen elég jó móka.