Kényelmesen ülsz? Jobb lenne rendesen...

Kellemes kis kabaréjelenetnek voltam szemtanúja minap a szomszéd utcában. Valami ilyesminek. Mintegy 8-10 percen át néztem, ahogy egy néni megpróbálja elhelyezni autóját az úttest szélén, a járdaszegéllyel párhuzamosan a következő feltételek mellett:
- hátulról érkező forgalom: 0,
- parkolóhely hossza: kb. 12-14 méter,
- leparkolni vágyott autó típusa: Ford KA,
- hölgy típusa: 60 körüli, alacsony, molett.
A kiszálló néni ezután simán átkelt az úton, és visszafele direkt megnéztem, nem volt mozgássérültkorlátozott igazolvány az autón, tehát nem azért tartott ennyi ideig a mutatvány, mert valamilyen szervi megbetegedés korlátozta hősünk mozgását. Az viszont feltűnt, hogy önként, önmagának korlátozta saját mozgását, mégpedig ülése beállításával. Az alábbi képen megpróbálom rekonstruálni.


Nos, ebből a pozícióból nehéz autót vezetni. Mint a néni példája mutatja, az eljutás A-ból B-ig megvalósítható, de az érkezés gyötrelmessé is válhat. Hétvége délután volt, egy akkor épp kevéssé forgalmas utcában, de ha ugyanezt hétköznap reggel 8-9 tájban adja elő, aznap fél Észak-Buda elkésik. Közlekedés közben mégis azt tapasztalom, hogy igen sokan próbálkoznak, sőt, görcsösen ragaszkodnak ehhez a pozícióhoz. Számukra rossz hírem van: nemcsak a gerincük fogja megsínyleni a kanapén a tv előtt esténként gyakorolt pózt, de az autó hagyományosan legfontosabb kezelőszerveit – kormány, pedálok, váltókar – sem fogják tudni megfelelően kezelni.
Fekve nem lehet kilátni, nyújtott karral nem lehet a kormányt tekerni, és a lábakat sem mindegy, hogyan tartjuk: túlzottan behajlítva a kormányoszlopot fogjuk rugdosni, teljesen kinyújtva meg a pedálokat nem lehet eléggé kinyomni, például, ha vészfékezni kell.
A kamerák, villogók és vijjogók korában mintha az autógyártók az ablakok szűkítésével is próbálnának minél inkább rászoktatni minket arra, hogy ész nélkül bízzunk az elektronikus segédekben: remélhetőleg az oktatók azért kellőképp kihangsúlyozzák a kilátás jelentőségét.
Hogy mi az ideális üléspozíció, ahhoz legjobb, ha akár csak képen is – belenézünk egy beszíjazott versenyzővel kitömött versenyautóba. Ha ilyen épp nincs kéznél, akkor az alábbi három egyszerű pont segíthet:
Üljünk be, és először az ülést mozgassuk előre-hátra úgy, hogy teljesen kinyomott kuplungnál se legyen teljesen kinyújtva bal lábunk: ezzel biztosítjuk a kellő játékteret a pedálok kezeléséhez.
Ezután jöhet az üléstámla, ezzel amennyire csak lehet, közelítsünk a függőleges álláshoz, ha nagyon kényelmetlen, kis adagokban döntsük hátra, és fogjunk rá 9 és 3 óránál két oldalt a kormánykerékre. Ha könyökünk ekkor be van hajlítva, és megfelelően tudjuk forgatni a kormányt, akkor jók vagyunk.
Amennyiben valami nem stimmel, akkor két karunkat helyezzük kinyújtva a kormány tetejére: ha csuklóink a volánon támaszkodnak, akkor jó. Ha alkarunkat csiklandja a kormány, akkor kicsit közel ülünk, ha viszont a tenyérrész támaszkodik, akkor még messze vagyunk. Amennyiben a támla további állításával nem tudunk tökéletesen dűlőre jutni, akkor jöhet a kormánykerék tengelyirányú mozgatása, ha lehet. Ha erre nincs lehetőség, akkor meg kell próbálnunk az üléstávolság és a háttámla szögének módosításával elérni az ideális helyzetet. Légzsákos autóban figyeljünk arra, hogy legalább 30 cm legyen a kormánykerék és mellkas között.

Az alapszabályzat még annyival egészíthető ki, mivel ma már majdnem minden autóban széria az ülésmagasság-állítás, hogy ha erre van lehetőségünk, akkor ezzel kezdjük a ceremóniát. [BANNER type="1"]
Sokak számára nyilván rogyásig ismételt elméletek ezek, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sohasem lehet elégszer elismételni őket. Nyilván lesz, aki csak legyint, fekve vezetek 20 éve, automatám van, fáj a derekam, a kifogások tárháza végtelen, de akit nem győztek meg a vezetés hatékonyságáról szóló elméletek, azoknak itt egy orvosi, járműbiztonsági tény.
Baleset esetén nyújtott lábunk nem tud berugózni, esélyesebb ezáltal a súlyos törés. A biztonsági öv sem ér sokat, ha kicsúszunk alóla, mikor belénk rohannak hátulról, és a légzsákok sem tudnak megfelelő párnázatot nyújtani, ha nem pont bele töröljük orrunkat, ugyanez érvényes a fejtámlákra is. Az ülések helyes beállítása tehát nem csak a versenyzőknek fontos, és persze ülésállítás után arról se feledkezzünk meg, hogy a tükröket a megváltozott pozícióhoz igazítsuk.