Kevés az együttműködés az autók biztonsági rendszerei között

Sokakat elkápráztatnak a ma már egyre több autónál 5 csillagos EuroNCAP törészteszt eredmények és az autókba épített védelmi berendezések, pedig a laboratóriumi mérések sokszor igencsak távol állnak a valós balesetekkor tapasztalható eredményektől. Ezekről már korábban írtunk, ám most két olyan ötletet vetünk fel, amivel csökkenteni lehetne az utasok sérülésveszélyét.
Kétségtelenül jó dolog a légzsák, ám a baleseteknél veszélyes is lehet, ugyanis a sofőr arcába „robbanó” lufi nem csak kitakarja a vezető látóterét, ütésétől akár hosszú másodpercekig csak pisloghat a sofőr. Ha az autó még lendületben van, ez idő alatt újabb akadálynak ütközhet, ekkor pedig már sem a légzsák, sem a többi gyűrődő zóna nem fogja megvédeni az utasokat. Ha azonban a légzsák jelet küldene a legtöbb mai autóban már szintén megtalálható ESP-nek, akkor az a balesetkori automatikus vészfékezéssel jelentősen csökkenthetné az ismételt ütközések valószínűségét. Amíg nincs ilyen automatikus rendszer, addig mindenkinek érdemes megjegyeznie, ha van lélekjelenléte, légzsáknyílása után is „állni” kell a fékpedálon.
A kommunikáció optimális esetben kétirányú kellene legyen a légzsák és az ESP között. Az ESP borulás-érzékelője jelezhetné a légzsákvezérlőnek a borulásokat, hogy az oldalsó- illetve fej-légzsákok ne csak a karosszéria roncsolódásakor, hanem azt megelőzően is kinyílhassanak. Borulás esetén ugyanis rendszerint előbb találkozik a fej az oldalfallal, mint a karosszéria az úttesttel. Ráadásul nem is elegendő, ha csak a kívülről sérülő oldal légzsákjai nyílnak, hiszen egy jobb oldalra borulás esetén a vezető tehetetlenségéből adódóan a bal oldali tetőoszlopoknak ütheti fejét (természetesen bal kormányos autó esetén).