Ki akarna ennél többet? - (majdnem) alap Kia Rio teszt

Alapként is meggyőző. Ígéretes, átgondolt modellel folytatja kiskategóriás szereplését a Kia. A negyedik generációs Rioról már a nemzetközi menetpróba után is megállapítottuk, hogy komoly előrelépés az elődhöz képest, és ezt a teszt után is csak megerősíteni tudom. A felesleges külsőségek nélkül, átadva magam az őszinte és bármiféle segéd nélküli autózásnak, sötétkék fényezésben és az alap 15 colos dísztárcsákkal vallattam a vadonatúj Kia Riót. Persze dekorcsíkokkal és egyéb színkombinációkkal is személyre szabható a dél-koreaiak kisautója, ahogy a kategória megköveteli, mi azonban direkt egy jóval visszafogottabb változatot kértünk: 1,25 literes benzinessel és az alapnál eggyel jobb LX Exclusive felszereltséggel érkezett hozzánk. A riói karnevál hangulatát így nem hozta ugyan, de legalább teljes mértékben az autó karakterére és tudására koncentrálhattam, a figyelem elterelésére alkalmas kiegészítők nélkül. A Kia megint beletrafált, igen népes szegmensének egyik legjobb modellje lett az új Rio.
Tágas beltér. Persze mára tudjuk, hogy a kisautók piacvezető szerepét az SUV-k vették át, ám továbbra is találhatunk praktikus, akár családi autónak megfelelő kisautót is. Ilyen az új Rio is, aminek külső méreteit nézve egyszerűen érthetetlen, hogyan voltak képesek ekkora belső tereket kicsikarni az épp 4 méter feletti hosszúságú és 2580 mm tengelytávú kisautóból. A Rio alacsony és széles, borításai vékonyak, a kerekeket pedig a sarkokba szorították. Az utastér szélessége és hossza így elképesztő lett, érzésre nem kisautós, míg a fejtérre a magasabbak már panaszkodni fognak, főleg hátul, ahol a hajam már a plafont érte. Széltében viszont akár két 190 centis felnőtt férfi is szellősen megfér egymás mellett, elöl és hátul egyaránt (próba: én és egy barátom). A rövid műszerfalnak köszönhetően a lábtérre sem lehet panasz, még hátul is bőségesnek mondható a hely, persze a kategóriához mérten. Akkor viszont kicsi lesz a csomagtere, gondolhatnánk, de nem így van. Utóbbi alapból 325, ülésdöntéssel 980 literes, egyenes falú, akár duplapadlós, széles raktérnyíláson keresztül pakolható, méretével a konkurensei többségére keményen ráver, de nem a legnagyobb a szegmensben.
Alapot is stílusosan. A közel alapmodell esetén tulajdonképpen az ülések szövetén kívül majdnem minden műanyag a beltérben. A műszerfal tetejét ugyanolyan simára és fényesre csiszolt műanyag borítja, mint amit az új Ignisben is találunk, alatta mattra fújt szürke lemez húzódik végig, aminek színét a jobban felszerelt változatoknál mi szabjuk meg. Legaranyosabb részlete a szintén műanyag, ám még így is golflabdára formázott váltógomb. Az egész összképtől teljesen idegen a Kia modellekből már jól ismert és nagyszerűen megformázott, sportos kormány, ami már az alapmodellnél is fedélzeti számítógép- és rádióvezérlős. Szintén alap egyébként az automata fényszóró, ám például a hátsó ablakok csak a csúcsfelszereltségnél elektromosak, addig bizony hagyományos tekerősek. 7 colos tablet ezen a szinten még nem járt nekünk hozzá, de a monokróm kijelzős rendszer is elég lehet, már bluetooth kihangosítós. Bírom, hogy a Kia fel van készülve a modern kor kihívásaira: néhány prémiummodell igazán példát vehetne ezekről az okostelefontartókról a középkonzolon. Az ajtók pohártartói méretesek, és még USB-csatlakozóból is jutott a beltérbe. Egy szó, mint száz, az új Rio utastere alapként is átgondolt, vonzó, ahogy azt a Kiától megszoktuk.
Ilyen úttartás márpedig nincs! Négyhengeres szívómotor. Ezzel máris elmondtam, hogy miért imádtam vezetni a Rio 1,25 literes, 84 lovas alapmotorját ebben az elkorcsosult turbós világban. Kb. 2000 fordulat/percig hihetetlen pörgős, a gázadásra azonnal reagáló az apró benzines, ráadásul egy ilyen motornál a stop-start sem fájó pont. Egyértelműen városhoz igazított, hiszen 130 km/h-nál már 3500 fordulat/percen kiabál, de az igazán durva, hogy még autópályatempónál is ugyanolyat lép. Fürgesége persze köszönhető 1069 kilós tömegének is. Ehhez a motorhoz csak puhán, de pontosan kapcsolható 5 sebességes kéziváltó párosítható, ami városi használathoz tökéletesen elég, autópályázáshoz viszont kéne a hatodik fokozat. Városban halk, kulturált, autópályán viszont már zajos az új Rio. Fogyasztása is elképesztő, a tesztátlag 5,6 liter/100 km lett, de ebben nem kevés csapatás is volt. A műszer gyakrabban mutatott 5 liter alatti értéket. A valódi döbbenet számomra az úttartása volt. Mivel alacsony és széles, akármekkora tempóval beeshetünk egy körforgalomba, nem lehet kihozni a sodrából. Pedig nem kemény a futóműve, inkább mondható komfortosnak. Vizes aszfalton, a kormányt rángatva és a gázt tiporva sem volt hajlandó alulkormányzottá válni vagy megcsúszni egy pillanatra is. Elképesztő! [BANNER type="1"]
Nyerő választás. A Hyundai i20 motorjait és padlólemezét öröklő Rio akciós alapára 3 199 000 Ft. Ez a teljesen puritán LX bázismodellre érvényes, ám már az is ad 6 légzsákot, ABS-t, menetstabilizátort és visszagurulás-gátlót. További 300 000 forint felárat jelent az általunk is tesztelt LX Exclusive felszereltség, ahol már alapáron járnak az első ködfényszórók, a vezető oldalán automata elektromos első ablakemelők, az elektromosan állítható, fűtött és fényezett külső tükrök, a bluetooth kihangosító, sőt, a manuális légkondi is. A további kiegészítőket is olcsón mérik, megér például 150 ezer Ft felárat az ADA csomag, ami már vészfékrendszert, sávelhagyásra figyelmeztetőt és tempomatot is ad. Nagyobb benzinesével, de leginkább egyetlen dízelével akár nagyszerű utazóautó is lehet az új Kia Rio, ahogy arról a menetpróba után is írtunk. Ráadásul melyik konkurens tudna versenyezni a 7 év / 150 000 km újautó-garanciával? Na ugye…