Ki és miként kérdezheti le a szervizmúltat, futásteljesítményt?

[kepallobal=447485]Legtöbb esetben mindössze egy füzet a szervizkönyv. Ezek gond nélkül hamisíthatók[/kepallobal] A legtöbb autómárkánál ma is egy papírfüzet a szervizkönyv. Ilyet nem kunszt szerezni, hiszen nem az autókhoz gyártott, egyedileg hitelesített példányok, hanem rendszerint csak tollal kitöltve vezetik be a modellek adatait. Ahogyan akár magát a füzetet, úgy pecsétet sem különösebb mutatvány hamisítani. Ezért aztán még vezetett szervizkönyv esetén sem lehet mérget venni arra, hogy egy autóban valóban elvégezték a kötelező karbantartásokat, illetve, hogy valóban nincs-e benne több kilométer, mint amit kilométer-számlálója, és elvileg ezzel szinkronban a szervizkönyve mutat. Nem egyedi eset ugyanis, hogy nem a szervizkönyv vagy bejegyzéseinek hiánya, hanem éppen azért kell szervizkönyvet „gyártani”, mert az jóval magasabb futással is tartalmaz bejegyzéseket, mint amit az autó kilométer-számlálója kijelez.
E szokás kivédésére kiváló lenne, ha a márkaszervizek és a független műhelyek is központi adatbázisba rögzítenék az autókon végzett javításokat, illetve a szereléskori kilométerállásokat. Így minden szerelő láthatná, hogy éppen milyen múltú autóval dolgozik, és az autók leinformálhatósága sem lenne különösebb gond. Azt gondoljuk, egy ilyen, márkafüggetlen, akár nemzetközi rendszer ma már teljesen elvárható lenne, ám, mint az az autómárkák hazai vezérképviseleteihez intézett kérdésünkre kapott válaszokból kiderült, sok márkánál még saját hálózatukon belül sincs. Sokuk csupán a garanciális javításokat jegyzi központi adatbázisba, hiszen a márka vezetőit csak azok érdeklik, a kötelező karbantartásokat pedig nem regisztrálják.
Ilyen esetben, azaz ha nincs központi adatbázis, a szervizkönyvbe pecsételt szerviz kereshető meg: vajon valóban létezik, vajon tényleg elvégezték a beírt javítást? A helyzet abszurditását fokozza, hogy sok márka csak a tulajdonos számára, illetve az ő felhatalmazásával engedélyezi az információk kiadását (ilyen például az Audi, a Fiat, a Mercedes, a Renault és a Volkswagen is), ezen márkák zöménél ráadásul csakis azon munkák kérdezhetők le, amiket az aktuális tulaj végeztetett. Ez, a jövőbeli helyett az aktuális tulajoknak kedvező, és az őket az igazmondás kötelezettségétől védő szokás sajnos melegágya a kilométeróra pörgetésnek. Nem csak etikailag, de a márkák jó híre szempontjából is érthetetlen. Így terjedhetnek a városi legendák, ha például komoly javítás szükséges egy órája szerint 60 ezret, valójában 160 ezret futott autónál. Az persze más kérdés, hogy józan vevő csakis olyan autót fog megvásárolni, melynek teljesen tiszta a szervizmúltja. De azért valljuk be, sokkal egyszerűbb egy alvázszám alapján, akár telefonon lekérdezni az autó szerviztörténetét, mint elmenni egy teljes állapotfelmérésre, ahol a tulajdonos számára adják ki a bejegyzéseket, és nyilván létezik olyan szituáció, amelyben könnyű elcsábulni és kihagyni a márkaszervizes állapotfelmérést. Ez után pedig nincs menekvés, mindig bujkálni fog a frász: vajon tényleg csak annyi volt az autóban, mint amennyit mutatott?
Néhány márka már felismerte ezt és nem teketóriázik, kiadja alvázszám alapján is, hogy egy-egy példánynál mikor, milyen javításokra volt szükség. Okos döntés, hiszen hírnevük a kilométerállásokhoz hozzárendelt javítások vállalásával, és a jó ügyfélkezeléssel a lehető legjobban fényesíthető, másrészt nyilván őket is érdekli, hogy pontosan mit, mikor cserélnek autóikon. Inkognitótesztünkben 10 kurrens márka szervizét kerestük meg egy-egy alvázszámmal és az „Érdeklődni szeretnénk a kiszemelt használtautó szervizmúltja iránt.” kérdéssel. Toronymagasan a 2007 óta minden modelljéhez központi, digitális szervizkönyvet vezető, s azzal a nyomtatott füzetet is felváltó Mazda nyerte a tesztet. A lehető legkészségesebben mesélték el a kocsi forgalomba helyezésének dátumát, legutóbbi szervizelésének idejét, az akkori kilométerállását, valamint, hogy a következő kötelező átvizsgálás mikor esedékes. Tudták, hogy konkrétan mely alkatrészeket cserélték az autóban, de arra felhívták a figyelmet, hogy az esetleges karosszériajavítások nem szerepelnek a nemzetközi rendszerben, ennek kiderítésére a munkákat végző márkaszerviz megkeresését javasolták.

A Mazdánál ugyan később, de 2008-ban szintén digitális szervizkönyvet bevezető Toyota egyik márkaszervize is gond nélkül jelentette a teszthez használt, éppen 2008-as évjáratú Avensis legutóbbi szervizeléskori kilométerállását, de a munkákról nem számoltak be, az importőr tájékoztatása szerint ugyanis csakis az aktuális tulajdonos kérheti le a részletes adatokat – számára akár nyomtatásban is kiadják a szervizkönyvet helyettesítő szoftver adatait. Jó rendszernek tekinthető így a digitális szervizkönyv, főként azt látva, hogy egy 2005-ös Corolláról semmilyen infót nem tudott mondani a kérdezett kereskedő. Úgy néz ki, a még papír-szervizkönyves autókról a munkákat végző kereskedő tudja elmondani a legtöbbet, egy Lexus kapcsán a szervizelő Reálszisztéma (egyébként a márka politikájának ellentmondó, de nagyon is vevőcsábító módon) minden részletet elregélt. A Mercedesnél azonban vasfegyelem van: csak a vezérképviselet, írásos megkeresés alapján, a tulajdonjog igazolásával ad ki információkat a náluk már szintén digitális rendszerbe rögzített szervizmúltból.
A megkérdezett szervizek közül az utolsó márkaszerviz-látogatáskori kilométerállást a Mazdán és a Toyotán kívül mindössze a BMW tudta megmondani, ezen túl pedig további 20 ezer forintért mesélték volna el, hogy garanciális javítást végeztek-e az autón (bárhol a világon), de a kötelező átvizsgálásokkor cserélt alkatrészekről, karosszéria-javításokról nem tudtak volna információt mondani. A legfőbb információt így a bajorok is ingyen megadták, és a minden márkánál rögzített garanciális javításokról is beszámoltak volna – pénzért. Sok márkaszerviz (a vezérképviseletektől kapott információknak megfelelően) még így sem hajlandó ezekről számot adni – a javításkori tulajdonos – tudta, illetve meghatalmazása nélkül. Ilyen többek között az Audi és a teljes Volkswagen konszern, a Fiat, a Ford, a Mercedes-Benz, a Peugeot, a Renault, és a szerviztörténet lekérdezését ráadásul átvizsgáláshoz kötő Volvo is. Ők jogi akadályokra hivatkoznak, szerintük ezen információk csak rájuk és ügyfeleikre tartoznak, mások, köztük a Subaru viszont ingyen kiadja ezen információkat bárkinek.
Egyértelmű, hogy akinek van ismerős, bennfentes szerelője az a legtöbb márkánál is be tudja gyűjteni az információkat, melyek véleményünk szerint egyáltalán nem személyes adatok, hiszen egy autó szervizmunkáiról, kilométerállásáról szólnak. A kérdés tisztázására megkerestük a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot is, ők annak tisztázását, hogy vajon a szerviztörténet tekinthető-e személyes információnak, az Adatvédelmi Biztos Hivatalára bízták (ők sajnos kétszeri megkeresésünkre sem adtak választ számunkra), ám a Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője megjegyezte, hogy első sorban az eladó fél felel, hogy az általa szolgáltatott információk megfeleljenek a valóságnak, azok ne ejtsék tévedésbe a vevőt. Magyarán: a hamis kilométerállás, a hamisított szervizkönyv jogilag utólag is támadható.
A megoldás persze a megelőzés lenne! Tudjuk, hogy az az elképzelés bizony utópiának nevezhető (főként Magyarországon), hogy minden autójavító műhely és műszaki vizsgaállomás közös, mindenki által látható rendszerbe rögzítse a náluk megforduló autók kilométeróra-állását és főbb javításait. Azt azonban mindenképp javasolnánk az összes márkának, hogy legyen olyan központi adatbázisuk, amelyben minden kereskedőjük látja az összes, bármely műhelyükben megfordult autó adatait (inkognitótesztünk alapján a Chevrolet, az Opel és a Suzuki sem rendelkezik még ilyennel), és azokat az adatokat akár telefonos megkeresés alapján adják is ki az érdeklődőknek! Használtautó vásárlásnál ugyanis perdöntő lehet, hogy mely márka, milyen infókat, miként ad ki. Amelyik a legkönnyebben, azt fogják a legtöbben keresni, azaz hosszú távon annak lesz a legjobb az értéktartása.