Kis eRőS - Renault Clio GT Line teszt

GT Line. Megjelenésével sokakat levett a lábáról a GT Line Clio tesztautó, ahol a GT inkább csak a felszereltséget jelöli, ezét Line, semmint igazi GT. Külsőre viszont abszolút meggyőző az RS kiviteléhez hasonló, diffúzoros hátsó lökhárító, a 17 colos kerékszett, a sportkipufogó és a számos apróbb kiegészítő egyaránt. Egyedül a mutatós felnik mögött hátul jól látható dobfékek nem illenek a képbe. Viszont továbbra is ügyesen hozza a háromajtós stílust, holott valójában csak ötajtós lehet a Clio, de akár kombi is. Más kérdés, hogy a hátsó ajtók kilincseinek használhatósága korántsem kényelmes. Bent is kékes. Az utastér illik a külsőhöz, pláne a GT Line remek, kiváló oldaltartást adó sportüléseivel, amelyek szintén az RS-ből lehetnek ismerősek. Ehhez jönnek még a fékpedálok, a mindig hűvös fém váltógomb, no meg a kék öltésű kárpit, és már le is vették a lábáról a legtöbb fiatalt. Kicsit alaposabban körülnézve aztán feltűnnek olyan apróságok, mint a jókora hézag a műszerfal és az ajtószigetelés között, és ha ügyetlenül nyúlunk a szellőzőrostélyhoz, akkor annak karimája is a kezünkben maradhat. Az üléskárpit sem finomságával ejt rabul, a műbőr le sem tagadhatná műségét. Hangokat hallok. Menet közben szintén megerősítik az első benyomásokat az alig 2000 kilométert futott tesztautó utasteréből hallható apró zörgések, nyikorgások. No igen, a Clio még nem hozza azt a minőségi színvonalat, amit a Megane, tehát nem csupán külső-belső megjelenésében és hangulatában tér el jelentősen a márka friss típusaitól. Itt inkább többféle testre szabási lehetőséggel igyekszik elcsavarni a vevők fejét a Renault, aminek a különböző speciális és metálfényezések éppúgy részei, mint a többfajta szövet kárpitozás, az akár vörös műszerfal, vagy a tesztautó GT Line csomagja. Utóbbit legdrágább változatában, 17 colos alufelnikkel, külső és belső kiegészítőkkel, kék díszítőelemekkel és sportpedálokkal kapta meg a tesztautó. Csak a LED! Mivel a GT Line csomag csak a legjobban felszerelt modellekhez rendelhető, így eleve alapáras a megújulás eredményeként megjelent LED fényszórórendszer. Tudása alapján az olcsóbb kivitelek esetében is megéri 150 ezer forintos felárát a tiszta, erős fényű, bár tompított állásban éles kontúrral határolt fényt adó és kissé rövid területet bevilágító egység. Persze lehet, hogy csak azért tűnik rövidnek a tompított állásban megvilágított útszakasz, mert a távolsági fény szinte nappalt varázsol az autó elé, amíg a szem ellát. Ezenkívül a tesztautó a Clióhoz elérhető legtöbbet tudó kommunikációs szórakoztatórendszert is megkapta, méghozzá Bose audiorendszerrel kiegészítve. [BANNER type="1"] Bose hifi. Az erősítőjével és mélynyomójával az ál-csomagtérpadló alatt helyet követelő audiorendszer tisztességes hangélményt ad. A többi funkció sem hagy kívánnivalót maga után, mindegyik könnyen kezelhető a középkonzol érintőképernyőjéről és a kormánykerékre vagy mögé helyezett gombokkal. Igaz, a Renault régóta alkalmazott audio-távvezérlőjét továbbra is szokni kell, mire „látatlanban” megtanuljuk, hogy mit, hol találunk rajta, a kormány mögött kitapogatva. Így viszont mindenképpen az útra figyelhetünk vezetés közben, mert egyszerűen nincs értelme életveszélyes módon levenni tekintetünket az útról és keresgélni, hogy melyik gombot nyomjuk meg, hiszen azokat úgysem látjuk a kormány mögött. Ezt egyszerűen még indulás előtt kell megnézni. Kétarcú. Menet közben két egyéniségét mutatja utasainak a Clio az 1.2 TCe motorral. Az Eco gomb megnyomására elsősorban az tűnhet fel, hogy mérséklődik a gázreakció, kelletlenebbül reagál a motor a gázadásra. Ehhez alkalmazkodva, csupán simogatva a gázpedált, és a műszerfalon felvillanó nyilaknak engedelmeskedve, körülbelül 2000-es fordulaton kapcsolva a magasabb fokozatot, a gyárilag megadott átlagfogyasztás és 80 százalék fölötti Eco értékelés is elérhető. Az 5,3 literes ígérettel szemben nekünk így 5,5 litert mutatott a fedélzeti számítógép. Az Eco üzemmód kikapcsolásával viszont virgoncabb oldalát mutatja a 120 lóerős benzinmotor, így nagyobb lelkesedéssel lép a gázra az ember, ám ez azonnal megmutatkozik a fogyasztáson is. Városi és autópályás használat mellett 7 liter feletti átlagfogyasztás adódott. Az 1,2 literes, 75 lóerős szívómotorral már akár 2,999 millió forintért hazavihető Clio a leggazdagabb felszereltséggel és a 120 lóerős turbós benzinmotorral 4,599 millió forintba kerül. A GT Line 17 Full csomag már önmagában 320 ezer forint, és ehhez elég csupán egy metálfényezést választani, hogy 5 millió forint fölé emelkedjen a Clio ára. Nem mintha ez manapság soknak számítana a kisautók között, pláne hasonlóan gazdag felszereltséggel. Ugyanilyen kivitelű Clio 110 lóerős dízelmotorral 5,299 millió forintba, azaz 700 ezer forinttal többe kerül, mint a hasonló teljesítményű benzines testvére. Persze a gyári adatok szerint az nem 5,3, hanem 3,5 literes átlagfogyasztással is beéri. Viszont a 400 ezer forintos felárat jelentő automataváltóval csak 90 lóerősként kapható a dízel Clio, és úgy is félmillióval többe kerül a 120 lóerős benzines automata testvérénél. Lehet számolgatni, hogy kinek, melyik éri meg jobban.