Kis pénzért kis fogyasztást? Turbó nélkül érdemes nekivágni

Mai vélekedés szerint erős, takarékos, ám sokszor horribilis szervizszámlákat okozó a dízelmotor. Igaz is ez a modern, turbófeltöltős és nagynyomású, közös nyomócsöves befecskendező-rendszerrel szereltekre, hiszen tényleg csaknem mozdonnyi nyomatékot és erőt tudnak előállítani már egy kisebb méretű motorból is, így aztán takarékosak is, ám bonyolultságukból adódóan bizony a szervizekben nem egy alkalommal képesek tulajdonosaikat, illetve azok takarékos autózásról alkotott képét összetörni. Mit tehet az, aki igazán olcsón szeretne autózni, azaz biztos kíván lenni abban, hogy nem csak üzemanyagra, karbantartásra, illetve javításra is keveset a lehető legkevesebbet költi?[BANNER type="1"]
Nos, elsősorban lemond egyéb igényeiről, például a menetdinamikáról, valamint a viszonylag új, minél biztonságosabb autó igényéről, s koros, nem túlzottan bonyolult autót választ. Hiszen sok esetben az autó elengedhetetlen, autó alatt pedig a működőképes, munkába, iskolába, a bevásárlóközpontba, vagy akár az orvoshoz elvivő négykerekűt értjük. Egy modern, kényelmesebb, biztonságosabb járgány hiába csábítóbb a korosnál, ha utóbbi megy, előbbi pedig nem, akkor nyilván mindenki az utóbbit fogja választani, s hab a tortán, hogy az öreg, olcsó és egyszerű autó hiba esetén is könnyebben és olcsóbban lesz újra mozgásba hozható, mint az új, modern, biztonságos, színes, szagos kiadás.
Aki tehát olcsón kíván autózni, annak badarság csupán a bekerülési és a fenntartási költségeket néznie, kalkulálnia kell mindennel, az esetleges javítási költségekkel, természetesen elsősorban a legjellemzőbbekkel. A benzinmotoros autók esetében ugyebár nincs sok extra a hajtásláncban, meglepetések sem várhatók, a hagyományos, feltöltő nélküli szívódízeleknél szintén nincs sok meglepetés, rossz minőségű gázolajjal/nem kellően rendszeresen cserélt üzemanyagszűrővel persze lehet gond az adagolóval, ám annak hibája és javítása messze nem fog olyan számlát generálni, mint amilyet egy mai, modern befecskendező-rendszeré tud. A mai autókban továbbá kivétel nélkül ott pörög a turbó, égeti a kiszűrt koromrészecskéket a részecskeszűrő, illetve hiba esetén mégsem, akkor pedig baj van, így vagy úgy, de az autó nem úgy megy, mint ahogyan neki kellene.
A modern technikai csemegéket nélkülöző szívódízelek pedig sosem mennek úgy, mint a maiak, ám megfelelő karbantartással kilométerek százezreit elfutják – ahogyan az köztudott, és ahogyan azt már írtuk sokszor, valamint ahogyan azt kifejtettük fél évvel korábban egy legfeljebb 20 éves és legfeljebb 500 ezer forintos szívódízelek között mazsolázó körképünkben. Az olcsó autózás és az olcsón autózás azonban örök téma, és ki ne vállalna azért némi kompromisszumot, hogy például 5000 forintból oda-vissza megjárja (persze autópályadíj nélkül, csakis az üzemanyagköltséggel kalkulálva) Pestről a Balatont, illetve annak legközelebbi pontjait? Számít az, hogy az autó hány éves? Ugyan dehogy! Jó lenne azért, ha nem lenne benne nagyon sok kilométer? Hát persze! Ezúttal tehát kormegkötés nélkül, de legfeljebb 200 ezer kilométert futott, normál állapotú, érvényes hazai okmányokkal rendelkező dízel autókat kerestünk kereken 500 000 forintig. Csaknem 200 hirdetés és egy híján 40 modell kínálkozott szűrésünkkor. Könnyű belátni, hogy kormegkötés nélkül igencsak más a kínálat, mint korábban, legfeljebb 20 éveseket áhítva. A 30 évhez közelítő dízelek 200 ezer forint környékén is kaphatók. Esetükben fokozottan fenntartással kezelendő a 200 ezer kilométer alattinak írt futás, de megjegyezzük, hogy az összes 20 év környékén járónál annak számít. Csodák persze vannak, ahogyan kevesebbet futott példányok is, s egy 20 év körüli Citroën AX esetében például könnyedén lehetséges az évi 10 ezer kilométer alatti használat, így az olcsó autót áhítóknak ez, a jellemzően 200 ezer forintos autó például jó ajánlatnak mondható. A Saxo már 400-500 ezer forintos, de „csupán” 12-15 éves szériát jelent. Fiatból 28 éves Uno és 21 éves Tipo egyaránt van 150 ezer forint környékén – csaknem a kínálat legolcsóbbjaiként, de nem a leginkább javasolt vételként. Árulkodó ugyanis, hogy ilyen korú Fiat már nincs, sok, a Ford huszonéves példányaiból azonban van dögivel, Fiesta, Escort, Orion egyaránt szép számmal akad.
Az 1998-as Hyundai Lantra tipikusan az az autó, amit kifejezetten kevesen kereshetnek, ám a 15 éves kombi megjelenésével is modern a kínálatban, 182 ezer kilométeres futása még hihető is, s bizalmat gerjesztő, hogy HD képeken is megtekinthető. És ha már HD kép, képbe is kerül aktuális kedvencünk, az 1997 júliusából származó Mazda 323 400 ezer forintért, 198 199 kilométerrel, 2,0 literes, 71 lóerős dízellel, első légzsákokkal és légkondicionálóval. Fotón szép állapotban. Ahhoz képest sajnos az összes többi – listánkon szereplő – modell kétséges értékűnek mondható, persze egy-egy modell szerelmesei könnyedén akadhatnak a számukra legkedvezőbb ajánlatra. Egy szép belsejű W123-as Mercedes valaki számára kincs lehet, márpedig ilyennek mondott és fotón is annak tűnő is az egyik hirdetett példány. A Nissan-fanatikusok számára Sunny, Almera és Primera is van azonosan 2,0 literes, de izmosabb motorral, valamint 1,5 literes Micra is fogható, ha valaki tényleg minimálautóra vágyik.
Opelből természetes, hogy bőven van ajánlat. Kadett, Corsa és Astra leginkább 1,7 literes Isuzu-dízellel, az elpusztíthatatlanság jegyében. A sok példány között olyan is lehet, amelynél valós az óraállás, a jobbak persze már 400 ezer forinton túl, de klíma és légzsákok nélkül kínálkoznak. Peugeot-ból 106, 206, 306 kapható. A középső a legmodernebb, de az 1,9 helyett 1,5 literes dízellel szerelt 106 a legtakarékosabb. A Renault 9, 19, Mégane sorából a középső képviselheti a legjobb ár/érték arányt, a 19-esek már tényleg fillérekért kaphatók, persze érezhetően nem is mai autók.
A Volkswagenek bezzeg korosan, lepusztultan is drágák – jó az értéktartásuk. A konszern modelljei közül a SEAT Ibiza Vario, azaz a Polo Variantnak megfelelő spanyol modell félmillióért még éppen elcsíphető 14 évesen, gyengébb motorral ötajtós Polo is kínálkozik, ám aki tényleg olcsó autóra vágyik, az egy szívódízel Skoda Feliciával csinálhat jó boltot – a VW-konszernen belül. A 2002-es Tata Indicákról leginkább csak egy pozitívum mondható el: félmillió forintig a legfiatalabb dízelek.
Hogy melyik modell lehet a befutó, azt természetesen a személyes szimpátia, a személyesen látott és lehetőleg szerelővel is átvizsgáltatott példányok adják meg. Fotók és paraméterek alapján mi – a cikk elején írt – igényfeladást részlegesen megcáfolva a klímát és légzsákokat adó, nem is túlzottan koros Mazda 323-ast javasolnánk használati tárgynak. Ha azonban valaki valamelyik kedvelt modellt youngtimernek, hobbiautónak venné, esetleg valamit az örökkévalóságnak szeretne megmenteni, a koros dízelek között számos szériából találhat szerethető, olcsón fenntartható és használható, hamarosan veteránkorba lépő példányt is.