Kit érdekel néhány forint?

Nem csak új autóból, üzemanyagból is több fogy, mint egy évvel korábban – írtuk nemrég a Magyar Ásványolaj Szövetség jelentésére alapozva. És természetesen rendre beszámolunk az árváltozásokról, hetente akár többször is, hiszen a MOL egy jó ideje már egy hét alatt két alkalommal is módosíthatja és gyakorta módosítja is a benzin és a gázolaj árát. De vajon hol, mikor és mennyiért szokásunk üzemanyagot vételezni? Tankolási szokásainkról végeztünk egy kis felmérést, s a nagyobb olajtársaságokat is megkerestük néhány kérdéssel. [BANNER type="1"] Mérséklődött a volatilitás
A minikutatás módszertana a sebesség-megválasztásról szóló cikkéhez hasonló volt: kérdeztünk házon belül, ismeretségi körben, s az Autónavigátor.hu Facebook-táborának tankolási szokásaira is kíváncsiak voltunk. Plusz e-mailes megkereséssel kopogtattunk a jelentősebb olajtársaságoknál, méghozzá így:

Nyilván sejthető volt, hogy üzleti titokra hivatkozva nem mindenki és nem mindenre fog válaszolni, és hát így is lett. Érdemben egyedül a MOL reagált. Az Agiptól, pontosabban az Enitől azt mondták/írták köszönve a megkeresést, hogy ilyen témájú kérdések esetén a vezérigazgató jogosult referálni, így tisztelettel legyünk szívesek angol vagy olasz nyelven megismételni a kérdéseket, s úgy továbbítják. A Shell PR-ügynöksége meg némi levélváltást követően azt a tájékoztatást adta, hogy sajnos a kért adatok bizalmas üzleti információk, amelyeket nem áll módjukban megosztani. S mit tudtunk meg a MOL-tól?
Hogy a hazai piacnak mintegy háromnegyedét képviselő Magyar Ásványolaj Szövetség által közölt adatokat jó kiindulási adatnak tartják, miszerint 2013-ban éves összehasonlításban 2%-ot nőtt az üzemanyagpiac. És az idei év eleje is emelkedést mutat a fogyasztásban. A prémium termékek iránti kereslet jobban nő a „hagyományos” üzemanyagokéhoz képest; valamint azt tapasztalják, hogy a gázolaj felhasználása jelentősebb a motorbenzineknél, amelyet alapvetően a lakossági fogyasztók használnak. Illetve azáltal, hogy heti több alkalommal is változhat a nagykereskedelmi ár, az árváltozások mértéke csökkent. Például már nem találkoznak az autósok 10 forintos „ugrással”, és az árváltozás előtti vagy utáni tankolásból adódó fogyasztási ingadozás (volatilitás) is mérséklődött. (Alap, hogy ez lehetett a cél a heti egyről heti kettőre emeléssel, hogy a többség ne foglalkozzon az egy-két forintokkal. De szorozzuk csak meg az egy-két forintokat egy-két millióval, tíz- és százmilliókkal…)

A tankolások mértékét és a megoszlást firtató kérdésekre ez a válasz jött: „Fogyasztóink egyik lehetséges csoportosítása az, hogy használ-e MOL flottakártyát, vagy készpénzes tranzakciót hajt végre. A flottakártyások (pl.: fuvarozók, vevőcsoportok, cégek stb. ) többnyire gázolajos autóparkkal rendelkeznek, ezért egy tranzakció a gázolaj esetében magasabb értéket és mennyiséget tartalmaz. A magánszemélyek nagyobb része benzines autót használ, ebben a körben az átlagos tranzakció mértéke kisebb. Másik lehetséges csoportosítás a töltőállomás helye: autópályán többnyire a fuvarozók nagyobb mennyiségei a meghatározóak, míg városon belül a magánszemélyek alacsonyabb mennyisége és több tranzakciója. Az éves eloszlást tekintve az időjárási körülményeknek vagyunk kitéve inkább, nem az évszaknak (pl. az elmúlt években volt márciusi havazás, de tavaszias karácsony is), de a nyári szabadságok, utazások látszódnak a forgalmunkban.”
Többször tele, 1-2 forint nem a világ
Alap, hogy ez lehetett a cél a heti egy árváltoztatásról heti kettőre emeléssel, hogy a többség ne foglalkozzon az egy-két forintokkal – jegyeztük meg fentebb, s erre rímelő válaszok érkeztek házon belül, az ismerősi körben is. A céges munkatársak és barátok ezt a vonatkozó és kiegészítő kérdéseket is tartalmazó csokrot kapták: A megkérdezettek az üzemanyagok magyarországi árát átlagosan 10/8-asnak ítélték. Szélsőségként 5-ös és 12-es osztályzat emelhető ki… És a többség általában teletölt. A válaszadóknak úgy a harmada nem tesz így, ők jobbára 5-10 ezer forintért tankolnak. Hogy figyelembe veszik-e az árváltozásokról szóló híreket? Várnak-e, ha olcsóbbodik, sietve tankolnak-e, ha drágul? A válaszadók háromnegyede nemmel felelt. Konkrét igent alig néhányan írtak, konkrét nemet sokkal többen. Volt, aki indokolt is: „Amikor tankolok, akkor nézem az adott kutakat, hogy merre mennyi.” Vagy: „Régen igen, ma már nem állok sorba azért, mert holnap 2 forinttal drágább a benzin.” Vagy: „Nem, az az 1-2 forint baromira nem számít 50 liter esetén… Nem is értem, minek hisztiznek, hogy már megint drágult az üzemanyag 2 forinttal…” Vagy: „Nem, fele tankkal nem rohangálok tankolni…” Vagy: „Figyelem, de nem változtatom emiatt a tankolás időpontját.”

Mindez arra utal sajnos, hogy „remek” döntés volt heti kétszeri árváltoztatás és –kommunikálás mellett dönteni, egészen biztos, hogy összességében egy halom pluszpénzt hagyunk az olajtársaságoknál azzal, hogy legyintünk az alkalmankénti 1-2-3 forintos emelésekre. És lélektanilag az is fontos, hogy tudjuk, régebben ennél is drágább, középáron literenként kb. 450, a drágább kutakon akár 500 forintos is volt az üzemanyag… Hát kedvenc kút van-e? Erre a kérdésre a többség konkrét társaságokat jelölt meg, továbbá azt, hogy egy-egy „közeli és olcsó” töltőállomás a favorit. Amiben nagyon egyértelmű a helyzet, az az autópályán tankolás: a válaszadók jó 90 százaléka passzolja ezeket a drága kutakat. A „csak, ha muszáj” bizonyult a messze legnépszerűbb magyarázatnak. Az üzemanyag minőségét érintő feltevésre már nagyobb szórás volt: sokan a „nem tudom” válasszal éltek, mások így válaszoltak: „Ha Ausztriában teletankolunk, sokkal, de sokkal tovább tart, mint egy itthoni kúton vett benzin!” Vagy: „Itthon biztosan rosszabb.” Vagy: „Remélem, hogy nincs különbség.” Pesszimista nemzet vagyunk… És a megkérdezettek felét már próbálták átverni, ez azért komoly. Vizes üzemanyaggal, a visszajáró elcsalásával, stb. Végül a „matricáról”: páran évessel járnak zömében céges háttérrel, páran néha 10 naposat, néha havit vesznek, páran kerülik a díjköteles útszakaszokat. Itthon. Külföldön inkább maradnak pályán, ha fizetős is. Elgondolkodtató.
A facebookosok kicsit árérzékenyebbek
Miként a sebességes cikk esetében is, az Autónavigátor.hu Facebook-táborát ezúttal szintén megszondáztattuk, és köszönjük a segítséget a több mint 1200 válaszadónak! Tízből kilencen férfiak töltötték ki kérdőívünket, tízből kilencen 18-49 év közöttiek 68 százalékban benzines, 29 százalékban dízelautót hajtva. A „maradék” javarészt LPG-vel takarékoskodik, míg volt, aki étolajat írt… Ímhol az eredmény:

Tehát tízből négyen teletankolnak, kerekítve ketten 5000 forint alatt, ketten 5000-ért, ketten 10 000-ért vásárolnak üzemanyagot. Autópályán tízből kilencen nem tankolnak. Az árváltozásokra tízből hárman mindig, öten néha figyelnek. Zárásképp engedjék meg, hogy a legutóbbi árváltozásról, khm, a benzin és a gázolaj literenkénti 3-3 forintos drágulásáról szóló hír utolsó bekezdését citáljuk:

Tankoláskor természetesen most is sokkal fontosabb az idő megválasztásánál a megfelelő töltőállomás kiválasztása, az egyes helyek között ugyanis nem ritka a literenkénti 30-40 forintos eltérés sem. Autópályák és kisebb falvak kútjai helyett a nagyvárosok, illetve bevásárlóközpontok töltőállomásait választva egy teletank esetén akár ezer forintos nagyságrendű összeg is megtakarítható lehet.