Kóbormacska – használt Jaguar XF

Mondhatni, nem volt egyszerű dolga a Jaguarnak az XF megszületésekor, a Ford tulajdonából nagyjából akkor került át az irányítás a Tatához. A Ford keze viszont még erősen benne volt, így kerülhetett még a frissítése után is orrába a 2.2-es dízelmotor, tesztalanyunkban viszont 6 henger dolgozik, a magyarul nyávogást alig néhány hete gyakorolja. A Németországból érkezett XF friss, már P-betűs rendszámmal pózolt, jelenleg harmadik tulaja próbálja megszelídíteni. A 2009-es gyártású szedán először 2010-ben kapott rendszámot, tehát még a frissítés előtti, így első arcát mutatja, a formatervért pedig ugyancsak Ian Callum a felelős, aki a modern kori összes Jaguarért. Mondhatni, maradandót alkotott. Bár az ugró macska már nem fért meg az orrán a szigorú gyalogosvédelmi szabályok miatt, azért az autó sziluettjében még fellelhetőek az állat vonásai. Lendületes, sportos, lapos orra igazi autópálya-takarító tekintettel, napsütést tökéletesen visszatükröző egyszerű króm hűtőrácsával szigorú.
Ebben az időszakban még nem feszültek rá annyira a túlkönnyített karosszériára, az új már nagyrészt alumíniumból készül, így nagyjából 200 kilóval könnyebb ennél. Ebből a túlsúlyból viszont sokat nem érezni, a Luxury felszereltségű XF S háromliteres turbós dízele 275 lóerőt tol tisztán a hátsó kerekekre, amik a 600 Nm nyomaték érkezésekor szeretnek nagyokat nyekkenni. Főleg kanyarban virgonc az XF, szerencsére a kipörgésgátló elég éber, így folyton megrántja a pórázt. Ha kikapcsolunk mindent, gond nélkül keresztbe rakható, persze a gumik is igencsak hamar kopnának ilyen használat mellett. A motor nagyon élénk, a turbós V6-os dízelnek és a 6 gangos automata váltónak kell hagyni némi időt, míg összeszedi magát padlógázra, de ami a turbónyomás megérkezésekor jön, az sportkocsihoz illő gyorsulás. Emellett elképesztően csendes, selymes járású, alapjáraton is éppen csak hallható némi dízeles ketyerészés, fordulaton ez is eltűnik, csak sima járás marad, magas fordulaton is nagyon kulturált, igazi utazós luxusautóhoz illő. [BANNER type="1"]
A britek szeretik a gyors autókat, meg a bőrt és a fabetétet, az XF-en is hiába érződik némi német behatás, azért megkérdőjelezhetetlenül angol. A bőrfotelek kényelmesek, ültem már jobban, de simán vállalnék bennünk néhány ezer kilométert, és még így 7 évesen is megkíméltek, kopásmentesek, ahogy a kárpit is mindenhol. Az elektromos mozgatású ülések motorjai teszik a dolgukat, ahogy a kormány is villanyosan mozog ki-be, le-fel, és a szellőzőrostélyok is ugyanazzal az eleganciával fordulnak elő, mint újkorukban. Jelentősebb kopás a küszöbökön vehető észre és a multikormány gumírozott gombjain, de semmi tragikus. Minden hibátlanul működik odabent, az érintőkijelzős fejegységet is beleértve, amihez már bluetooth kihangosító és navigáció is járt, igaz, Közép-Európát még nem ismeri, de a hozzá kapott gyári lemezekről telepíthető. Hangutasítás, tempomat, automata fényszórók, első ülésfűtés és vezetési módválasztó is van a fedélzeten.
Mivel szervizkönyve egészen részletesen vezetett, így hihető az alig 118 ezres futás, csupán egy jelentősebb beavatkozáson kellett átesnie a múltban. A jobb eleje sérült, így új a lökhárító, a jobb első sárvédő, javított a motorháztető és nagy valószínűséggel a lámpa is új. Ez már a fényezésbeli különbségekből is könnyen leszűrhető és a sajnos nem működő első parkolószenzorokból. Ennek helyreállítása nem feltétlenül szükséges, fontosabb beavatkozás a kotyogó első futóműnél lesz esedékes hamarosan. A használt XF átnézése leginkább azért is aktuális, mert épp nálunk járt az új XF – aminek részletes tesztjét hamarosan olvashatják. Sikerült összenéznünk őket, miben újabb, jobb a 2016-os szedán. Tesztautónk szintén 3,0 literes, de benzines kompresszoros motorral érkezett, így a hajtás összehasonlítása nem lenne logikus lépés. Nézzük inkább a minőségbeli változásokat és az összeszerelési, kényelmi szempontokat, amiknek mérlege nem mindig dől éppen az új XF oldalára.
A sziluett sokat nem változott, az új XF szigorúbb tekintetet, hangsúlyosabb hűtőrácsot kapott, valamint a far is valamivel másabb, leginkább az XE-t idézi. A belső dizájn változott jelentősen, a formák teljesen másak, az új modernebb, letisztultabbnak nem mondanám, a maga idejében az első XF is igencsak letisztultnak hatott. A kiforduló légbeömlőkből az új modellben már csak kettő maradt, de a váltó is ugyanúgy eltűnik, ha leállítjuk, viszont az elődhöz képest középre csúszott. Ergonómia szempontjából itt a sofőr felé tolt kapcsolóra voksolnék, kényelmes helyen van, ráadásul plusz rekesznek is van így hely mellette, a fém kapcsoló pedig elég szép részlet. A felhasznált anyagok és azok mennyisége viszont helyenként igencsak bosszantó, olyan tekintetben, hogy ahol az első XF-ben még bőr borítást használtak, mint például az ajtó felső élén, ott az újnál már habosított műanyagot. A varrások már akkor sem voltak szépek, de a bőr egy fokkal strapabíróbbnak hat, valamint a műszerfal tetején sem szúrja ki a szemünket a műanyagelem.

Hogy mennyire nem vitték túlzásba az újítást, az is jól mutatja, hogy az ablakemelők kapcsolótáblájának épp csak a keretén változtattak, a szellőzők Jaguar-feliratos króm gombjai viszont ugyanazok maradtak. Az autó végéhez érve is marad érdekesség, az új XF-nél a csomagtér tetején a pőre lemezek, bowdenek és citromsárga, esztétikát minden mennyiségben hanyagoló ülésdöntésre szolgáló kallantyúkkal találkozunk. Ugyanezek megvannak az elődnél is, mégis egy egyszerű kárpitozott elem mögé valamelyest jó ízléssel eldugva, valamint a padló alatti pótkerékfészek is kárpitozott. Az ülések valamivel jobbak, kényelmesebbek a frissebb modellben, arról nem is beszélve, hogy a hátsó ülőlap a kategória egyik leghosszabbja, nem mellesleg fűthető a két szélső hely, valamint a lábtér is kielégítő. Nagy előrelépésnek nem tűnik az új, persze a karosszéria jórészt alumíniumra cserélése sokat segített a könnyítésen, ezt az átlag vásárló nem látja. Amit lát, az nem sokkal, vagy egyáltalán nem jobb, mint előtte, az új XF tesztautó viszont tud valamit, amitől minden benzinvérű hanyatt vágódik. Hamarosan jövünk vele.