Kombi Volvo - az állandósult szókapcsolat

1953-at írtunk, amikor a Volvo hallgatva a piaci igényekre kihozta a Duettet, ami a svéd gyár első kombija volt. Két oldalajtóval szerelték, sokkal inkább volt munkára befogható darab, és csak ha nagyon muszáj, akkor személyszállító. A Duett név is erre a kettős szerepre utal, a lényeg, hogy vele mégis elkezdődött valami. A PV444-es, azaz a krumplibogár alakú, elöl még osztott szélvédős púpos-Volvo alapján csinálták meg a magas tetős kombit, gyári kódon a PV445DH-t. Ékes svédséggel ö volt a Duett Herrgårdsvagn, azaz volt benne hátsó ülés és oldalablak. Ez azért fontos, mert furgonként is készült. Az ősmodellt két év múlva követte a kívül-belül szebb PV445PH, azaz a Personherrgårdsvagn, ami már a rendes személyautók komfortját hozta, de még mindig csak két oldalajtóval.[BANNER type="1"]

Ekkoriban még nemigen beszéltek életmódautóról, sem a szabadságvágy individualista kifejezéséről. Marketinges hókuszpók helyett a körzeti állatorvosnak csak simán el kellett jutnia a "betegeihez" a legnagyobb skandináv fagyban is. Meg ott volt a külvárosi iparos, akinek reggelente négy gyereket kellett behordania az iskolába. Ahogy a PV sorozat, úgy a részének tekinthető Duett is siker lett. Míg előbbi a raliban is alakított, utóbbit inkább munkára fogták be. 1960-ban az újabb PV544-től megörökölte az osztatlan első szélvédőt és a még frissebb Amazon műszerfalát. Innentől P210 típusszámmal készült, de alapvetően maradt a régi, alvázas konstrukció. Egészen 1969-ig gyártották, párhuzamosan az őt végül le nem váltó, már említett Amazonnal.

Az Amazon, bár minden idők talán legkevésbé volvós Volvója volt, mégis több dolog miatt is érdekes. Az alaptípus, a 121-es idén hatvanéves, de a 221-es kombi csak 1962 és 1969 között épült. A Duett krumpliszállító kialakítása után a 221-es Amazon volt a mai fogalmaink szerinti első kombiforma Volvo. Ezekben tovább éltek a púposok továbbfejlesztett motorjai, kivéve a legkisebb 1.4-est. A nép-Volvóként emlegetett elődjével egyforma tengelytávra épült, de teljesen önhordó, modernebb ponton karosszériát és olaszos stílusjegyeket kapott. Tervezője az a Jan Wilsgaard, aki 1950 és 1991 között felelt a svéd kocsik formáiért. Amint látszik, szereti a gyár az állandóságot, de azért a fejlődést is. Így jelent meg 1966-ban a 144-es és annak kombiváltozata, a 145-ös. Szerencsére ekkora már egész normálisak lettek az elnevezések. Az utolsó szám az ajtókra utal, így a 142-es kétajtós szedánon sem kell ennél többet töprengeni.

Ez a széria ismét átdolgozott 1.8-as és 2,0 litere benzineseket és négyfokozatú, szinkronizált padlóváltót kapott, meg kétkörös fékrendszert négy tárcsafékkel, de nem akármilyet. Mindkét fékkör három kerékre hatott, a két elsőre és egy hátsóra, ezzel az egyik kör kiesése esetén is megmaradt a fékerő jelentős része. Emellett hárompontos biztonsági övek és első fejtámlák is jártak hozzá szériában - ezzel a maga idejében sok kortársát megelőzte. A 145-öst a kockatestén kerek első fényszórópárjáról lehet megismerni. A kombi már közmondásszerűen hatalmas csomagteret adott úgy, hogy a német konkurensek ekkoriban még nemigen kínáltak rendes kombit a középkategóriában.

A 240-est jó húsz évvel az első kombi Volvo után, 1974-re már elég nagy rutinnal csinálták meg. Elődjeihez képest az első kettős kersztlengőkar helyett már szimplább MacPherson futóművet hordott elöl, továbbá az előtte használt globoidcsigás kormányművet fogaslécesre cserélték. A sorozat európai darabjai kezdetben kerek első lámpával jöttek ki a gyárból, de a magyar szemnek ismerősebb az 1980 utáni frissített változat már kocka lámpával és plasztik külső tükrökkel. Ekkortól már tényleg 240-es a neve is, mert előtte 242, 244 és 245 néven futottak, a korábbi szokás szerint jelezve az ajtószámot. A benzinesek 1,9 és 2,3 liter közötti négyhengeresek voltak, akár turbófeltöltésesek és a Volkswagen LT teherautó 2,4 literes dízel sorhatosa is bekerült a hosszú motorházba. A kétajtóst 1984-ig gyártották, a 260-ast, azaz a jobban felszerelt hathengeres változatokat meg 1985-ig. Az utódnak szánt 740/760 sorozat bemutatásával egyszerűsödött és szűkült a kínálat, de a saját utódját végül jó egy évvel túlélte a 240-es. Állítólag anno a svéd családanyák szövetsége még tüntetést is szervezett a gyártásban tartásáért.

A soron következő, a legeslegkockább Volvóknak, azaz a 700-as szériának a története is sajátságosan svédesre sikeredett. A nagy kockák a 200-asok leváltására lettek tervezve, de mivel tágasabbak és drágábbak voltak az elődnél, ezért az új teljes karrierje során párhuzamosan készült a régivel. Így a középkategóriából méretével felfelé kilógó 200-as fölött ott volt 1984-től a szerényebb 740-es és az erősebb motorokkal és elegánsabb kivitelben kistafírozott 760-as már 1982-től. A motorkínálatban benne maradt a 260-as még a hetvenes évekből származó, francia-svéd összefogásban megszületett PRV V6-osa is. Ez hajtotta a tavaly bemutatott 780-as kupét is, de nála nagyobb karriert futottak be az egyszerűbb változatok. A 700-as továbbfejlesztésével létrejött a 940 és a 960 a korábbi séma szerint, de e kettő között már több technikai különbség volt, mint az elődnél. A 960-as új motorokat és hátsó független felfüggesztést kapott, 1996-tól már S90 néven szedánként és V90 kombiként készült. A két sorozat szétválása a végjátékban még szembetűnőbb lett. A 940-es a korábbi 240 "Classic"-hoz hasonló utókiadásokat ért még meg, miközben az S90/V90 sorozatot keservesen próbálták a kortársak szintjére hozni. Ezek voltak az utolsó hátsókerékhajtású Volvók, 1998-ig készültek és mindvégig naná, hogy kombiként is elérhetőek voltak.

A Volvo a családi modelljeihez kapcsolódó pozitív képzettársításokat meglovagolva kompakt szériájából is kihozott kombit. Az 1996-ban megjelent S40-es mellé a V40 kombi társult. Persze azért a világ legjobb kombijának kikiáltott 850-es típus is alapból lépcsőshátú volt. Ez az utolsó Volvo, aminek kockaságáért még a legendás főtervező felelt. Ez tulajdonképpen a mai 60-as család elődjének tekinthető. A prémium középkategóriásoknál nagyobb, de mégsem igazi nagyautó idejében még egész átlátható volt a Volvo kínálata. A 850 1997-es ráncfelvarrásával megjelent S70-esből a V70 volt a kombi, de utána minden felborult. Az évekig regnáló S60-V70-S80 trió darabjai érdekesen voltak egymáshoz képest pozicionálva. Az S60 volt a középkategóriás, az S80 a nagyautó, a V70 meg méretben és presztízsben is a kettő között állt, de azért inkább utóbbihoz közel. A katyvasz feloldásához kellett pár év. A 2010-es S60-asból van kombi is, a V60, az S80/V70 páros második generációja meg leköszön, helyüket az új S90-es és a napokban debütáló, de pár fotón már látott V90-es veszik át. Ezzel a Volvo kombik végre megint mind a kiérdemelt pozícióba, a limuzinokkal egy súlycsoportba kerültek. Mert bár a szedánok is egyedi és érdekes autók, de a Volvo életérzés kombiban az igazi.