Korhatáros vetítés - Lexus RC 300h

Sokszereplős. Van miből válogatni a normál, nem négyajtós, nem annak mondott, hanem valódi kupé szegmensben. Az Audi A5, 4-es BMW és Mercedes C Coupe mellé érkezett nemrég a kifinomult Infiniti Q60 és valamivel korábban az extravagáns Lexus RC. Kell egy gyomor a mai Lexusokhoz, de ne forduljunk el tőlük az első pillanatban, hagyjuk, hogy beszippantson az a mértékű fantázia, amivel megrajzolták őket. Az IS sem gyenge eresztés, de az RC-hez képest már-már unalmas. A Lexus kétajtósa letaglózó megjelenésével vonzza a tekinteteteket, nem csak a járókelők és a többi autós bámulja, hosszú percekig álltam mellette, ahányszor kiszálltam. Csak azzal kitelne egy cikk, hogy a részleteket, az összeszerelést és az anyaghasználatot elemezzük, minden négyzetcentimétere külön bekezdést érdemelne. Az első fényszóróknak annyi dimenziója van, minden irányból máshogy mutatnak, de a hátsók sem különbek. Sosem lesz unalmas!
Fényesebb bárminél. A különleges formákra olyan fényezéssel játszottak rá, ami bármilyen körülmények között képes úgy megtörni a fényt, hogy látszódjanak a vonalak, garantáltan észreveszik majd, ha ilyen ezüst. A harcsaszáj nyilván nem jön majd be mindenkinek, én már kezdek hozzászokni. Az egész forma erőtől duzzad, a hátsó kerekek fölött szélesedik a karosszéria, és szinte kiveti a hátsó fényszórókat. Az alattuk lévő levegőkilépőt imitáló fésűket nem tudom hová tenni, nélkülük biztos üresek lennének a hátsó sarkok. Ahogy vizsgáljuk a formát és haladunk a részleteken, feltűnhet a Hybrid felirat a küszöbökön és a h betű az RC 300h végén. Igen, ez a hibrid. Egy világ omlott össze bennem, mivel RC F-re készültem, 477 lóerős V8-assal. Aztán rájöttem, hol lehetett a probléma a kommunikációban, ez valóban F-Sport kivitel, csak RC 300h F-Sport. Egy hét bégetés és gázreakciómentes csapatni próbálást vizionáltam, aztán, hogy csak egyszerűen lerakom és nézem egy hétig. Mennyire jó, hogy nem így lett, egész sokat mentem vele, miközben sikerült eloszlatnia a legtöbb félelmemet.

Háromesélyes. Az RC háromféle hajtással érhető el, a kétliteres turbós benzinessel, a 477 lóerős V8-assal, amihez remélem még lesz szerencsém, és hibridként, aminek egy részét a Toyota RAV4-ből is ismerhetjük. 2,5 literes szívó négyhengeres benzines a fő egység, azt egy elektronikusan vezérelt, folyamatosan változó áttételű váltóműnek nevezett e-CVT-vel társították, ami tulajdonképpen csak egy bolygómű, nem az a szíjas szerkezet, mint egy átlagos CVT váltó, ezért aztán nem igazán kell aggódni amiatt, hogy ezzel bármikor is baj lehet. Ehhez kapcsolódik még egy elektromotor, a rendszerteljesítmény pedig kicsivel több, mint a Toyotában, 223 lóerő. Leírva sem tűnik túl acélosnak, hát még az életben, ez tulajdonképpen arra elég, amire általában egy ilyen túrakupét használnánk: utazásra, helyváltoztatásra. Épp elég gyors a 300h, arra nem lehet panasz, mégis a hibridhajtás jellemzői és viselkedése mindenféle élményt nélkülöz, mi több, kiírt egy autóból, ami óriási fájdalom.

[BANNER type="1"]
Csak színház. Megremeg az autóbuzik térde, ha meglátják, tipikusan az az autó, amiről ordít, hogy hajts! Már ott elvágja magát a 300h, hogy indításnál nem történik semmi, csak a kormány az ölünkbe mászik, gázra felhörren a benzinmotor, de még túráztatni sem lehet, ráadásul a bőgő hangja sem valami sportos. Megindul, ahogy kell, hiszen a villanymotor nyomatéka elég arra, hogy még a több mint 1,7 tonnás kocsit is meglódítsa, de utána semmi. Gázreakció tulajdonképpen nincs, nagyjából 50-ig lehet villannyal közlekedni, onnantól indul a benzines, de előbb is, ha csak egy picit is rálépünk a gázra. Ráadásul itt is megvan, amit már az IS 300h-nál is tapasztaltunk, hogy az után is tartja rövid ideig a fordulatot, hogy elvettük a lábunkat a gázról. A 8,6-os 100-ra gyorsulás nem kiemelkedő érték, ahogy a 190 km/h-ás végsebesség sem. Adjuk fel, nem sportkocsi, csak egy viszonylag sportos kupé, ami úgy kanyarodik, mintha nem lenne holnap, és azt is érezzük a kormányon, hogy régi, vagy új ötezresen hajtottunk át.

Szinte tökéletes. Egyetlen rossz mozdulata nincs a futóműnek, olyan kanyarsebességet érhetünk el, hogy szinte csak az öv tart, egyedül a Bridgestone-ok tapadása nem bizonyult a legjobbnak. A sebességfüggő szervokormány könnyed, de közvetlen, apró mozdulatra is egyből reagál, a kormány maga pedig szintén nagyon jó fogású, a perforált bőrt is nagyon jó tapogatni. Egyetlen pontjával nyűgözött le a hajtás, az pedig a fogyasztás. Ha már nem megy, legalább fogyasszon keveset és ez az, amiben röhejesen jól teljesít, a 4,8-as átlag még a gyári értéknél is jobb egy decivel. Ezt zseniálisan jól tudja az RC-ben is a Toyota hibridhajtása, nem kétség, csak közben egy olyan autóban dolgozik, amibe egyáltalán nem illik. Persze, annak is van értéke, hogy totál csöndben érkezünk meg és állunk be a parkolóba, bár az is elsülhet csúnyán, ha az utolsó méteren röffen be a benzinmotor, mert ez nem ritka.
Mi ez a belső? Mivel nem őrjített meg a hajtás, tudtam foglalkozni a részletekkel, amivel a beltér kényeztetett. Kezdve a már említett kormánnyal, ha két kézzel megfogjuk és letesszük a könyökeinket, többet nem kell fölemelnünk, mindent elérni a beállított pozícióból. Rendkívül figyelmes megoldás, hogy ennyire kéz alá esnek a kezelőszervek. Egyedül a régimódi és kacifántosan kezelhető multimédia kezelőszerve esik rossz helyre, de szerencsére sokat nem kell vele babrálnunk. A Mark Levinson hifi szépen szól, de inkább a pihentető, csöndes utazást élveztem, mivel akkor sincs semmiféle motorzaj vagy kipufogóhang, amikor jár a motor. A finom és figyelmes megoldásokhoz tartozik továbbá, amitől elolvadtam, az a kulcs, vagy tulajdonképpen a kártya, ami az autót nyitja. Olyan három bankkártya vastagságú, de méretben akkora, így tárcánkba könnyen becsúsztatható, nincs rajta gomb, így sosem kell elővennünk.
Anyagilag is meggyőző. Az ülések remekül tartanak, egyedül a fejtér tűnt szűkösnek, de csak a 180 centimnél magasabbaknak lesz zavaró. Ami bőr, az remek, a műanyagok sem rosszak, de itt is megvannak az olcsó LED-ek, mint a Mazdánál és úgy általában a japán autóknál. Nem is lényeg, hiszen az F-Sport felszereltséghez járó digitális műszeregység mindent feledtet. Nem elég, hogy változtatható, van rajta egy a belső többi eleméhez passzoló bronz gyűrű, ami vele együtt mozog. Ha már itt tartunk, nem ezüst, nem króm, hanem minden kiegészítő, még a kormány emblémája is bronz, nincs zavaró becsillanás. Finom megoldás, amit azonnal lehet értékelni. A hajtás ízlés dolga, véleményem szerint nem illik egy ilyen csodás, sportos kupéba, de vitathatatlanul hatékony. Az RC 300h ára F-Sport felszereltséggel, nyitható napfénytetővel és egy csomó finom extrával alulról karcolja a 20 millió forintot. Ezen a szinten ennyi pénzért a legmutatósabb kupét kapjuk. Nem a leggyorsabbat, de ezzel fognak megnézni a legtöbben az utcán. Más nem is számít, ha benne ülünk.