Korosan is szinte hibátlan - Audi A5 Coupé használtteszt

Bizony, szerintem igazi túrakupé az Audi A5, bár léteznek kőkemény, versenyautós személyiségjegyeket mutató változatai is. A kedvező árfekvésben megvásárolható modellek például az 1,8-as vagy a kétliteres TFSI, esetleg a kétliteres TDI. Ezek pont annyira erősek, hogy az A5 megvillogtathassa sportos mivoltát, de még bőven a kezelhető tartomány, nem kell a terelgetésükhöz végtelenül tapasztalt „pályaművésznek” lenni. De az első generáció legnagyobb szenzációja számomra az autó oldalán végigfutó vonal. Valljuk be, első pillantásra eléggé baltával faragottnak tűnik a forma. Persze, megvan a single frame hűtőrács, ami elmaradhatatlan Audi jelkép, de a fényszórók formájának megrajzolásával mintha nem sokat foglalkoztak volna. Legalábbis úgy tűnik, de a bura mögött már játékosabb látvány fogad. Hátul hasonló a helyzet, de az összhatás mégis eléri, hogy akarjam ezt az autót.
A formaterv Walter de Silva nevéhez köthető, akinek olyan fantasztikus formaterveket köszönhetünk, mint például az Alfa Romeo 156 és 147, a maga korában formabontó SEAT Altea, de a négykarikás márkánál maradva az R8 is említhető, szóval már csak ezért is érdemes elidőzni jobban az A5 formatervét nézegetve. Mert, ha elsőre nem is, de egy kis időt adva a felfedezésnek tuti, hogy mindenki észreveszi azt a kidomborodó vonalat, ami szó szerint végighullámzik az autó oldalán az orrától a tomporáig. És ezt a karaktervonalat felfedezve máris sokkal jobban érthető, hogy az A5 egy szenvedélyes autó. Rejtegetni próbálja, de mégis az.

A most szóban forgó A5 Coupé egy 2008-as évjáratú példány, amelybe a gazdája egy dízel Volkswagen Eos után ült be. Egy használt autó tesztjében mindig érdekes olvasni a változatosabbnál változatosabb hibák listáját, megoldásukat, illetve a javítás költségét. Nos, ebben az esetben mindenkit el kell szomorítanom, aki ilyesmire vár.

Nagyon kevés probléma akadt a négykarikás kupéval. Azokat is inkább kényelmetlenségnek nevezném, mint problémának.

De nézzük először, hogy pontosan mivel is állunk szemben! Az autóban a kétliteres TFSI benzinmotor erősebbik, tehát 211 lóerős változata dolgozik. Ez egy megfelelő választás az üresen 1565 kilogrammos gép mozgatásához, hiszen minden helyzetben kellő rugalmasságot biztosít, ráadásul a dinamikus, mondjuk úgy, élményautózáshoz is elegendő. A PD TDI Eos után könnyen megszokta a tulajdonosa a selymesebben járó turbós benzinmotort, amelynek fogyasztásával is elégedett. Körülbelül 7-8 litert kortyol el száz kilométeren vegyes használatban. [BANNER type="1"]
Az egy évtized azért hagyott némi nyomot a karosszérián, de ezek nem vészes sebek. Az első lökhárítón látható, hogy kis „hajszálerek” jelentek meg a festésen, amit lehetséges, hogy parkolás közben szerzett az autó, miközben más közlekedők figyelmetlenül megnyomták a műanyag felületet. A sportosságról S Line csomag is gondoskodik, bár a felnik a téli időszakra szánt darabok, viszont az eredeti gyári könnyűfém keréktárcsák még ennél is látványosabbak a fehér karosszériával.

Ami nagyon kellemes meglepetésként ért, az az utastér épsége. Kevés jel árulkodik arról, hogy már 10 éves múlt az autó. Ízlésesen válogatták össze az anyagokat, szinte mindenhol kellemes tapintású, puha műanyag vagy bőr várja a tapizó ujjakat. Az ülések egy fotel kényelmét adják - részben bőr, részben Alcantara borítással. A bőrön ugyan látszik az évek gyűrődése, de egyáltalán nem zavaróan, ugyanakkor a kormánykerék például nincs fényesre kopva, ellentétben a váltókarral, amin jobban látszik a használat, de szintén nem vészesen. Ráadásul még mindig feszesen mozog a kulisszában, rövid úton jár, élvezet vele a váltogatás.

Jelenlegi tulajdonosánál másfél éve szolgál a benzines A5 Coupé, amellyel azóta semmiféle motorikus gond nem volt. A közvetlen befecskendezésű turbómotor közel 135 ezer kilométeren keresztül mozgatta a túrakupét. Első tulajdonosa is vigyázott rá, rendszeresen karbantartotta, így most kiváló állapotnak örvend, pedig néha biztosan kiélvezték a képességeit. A csúcsteljesítményét már 4500/perc fordulattól egészen 6250-ig megvillogtatja. A 350 newtonméternyi forgatónyomatéka pedig 1500 és 4500/perc között jelentkezik. Ha nem is mellbevágó, de hét másodperc körüli 100 km/órára gyorsulása mindenképp kellemes érzés. A kanyarvadászatban az igényes, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul oldalanként ötkaros, független felfüggesztés is társ, ahogy a quattro, tehát állandó és Torsen differenciálműves összkerékhajtás is.

Na, de biztosan van valami hibája, gondolhatjátok jogosan. És igen, két hiba azért akad ebben az autóban is. Az egyik, hogy a fényszóró magasságállítását jelző lámpa ég, jelezve, hogy hiba lépett fel a működésben. De nincs hiba, megfelelően állítható. A másik pedig a középkonzol tetején látható LCD kijelző fényerejének gyengülése. Ennyi. Szóval jó példa ez az Audi A5 Coupé, hogy a turbós, közvetlenbefecskendezéses benzinmotoroktól sem kell mindenképp félni. Természetesen érdekes lenne megnézni majd 230 ezer, majd a 300 ezer kilométerhez közeledve is az autót. Ha lehetőség nyílik rá, ígérem, beszámolok róla.