Kubában nem igazán fogynak az új autók

A kubai forradalom és az utána következő teljes kommunista hatalomátvétel, azaz 1959 után Kubába nem, vagy csak nagyon kis számban érkeztek autók, leginkább szocialista típusok. A kialakult helyzet alig változott annak ellenére, hogy Fidel Castro félreállása után az idei évtől már - elvileg - szabadon lehet autót venni. A havannai utcakép vészesen leharcolt, de a maguk módján hangulatos autókat tud ma is magáénak. Mindenféle alkatrészből összetákolt vasak ezek, nagy részük amerikai és még 1959 előtti. A piac "liberalizációja" úgy ment végbe, hogy az állam óriási sápot akaszt az új kocsik árára, ezért mindennek irreálisan magas az ára. Az állam ezekből a pénzekből akarja a szintén igen lehasznált tömegközlekedést modernizálni.[BANNER type="1"]
Egy állami alkalmazott keres körülbelül havi 20 dollárnyi (olyan 4600 forint) kubai pesót. Egy Peugeot 206-os, amit Dél-Amerikában és így a karibi szigetországban is forgalmaznak, viszont 91 ezer dollárba kerül. Így azért érthető, hogy csak keveseknek futja új autóra. Pedig használtakat is árulnak, de itt sem jobb a helyzet. Egy 1997-es Mitsubishi Lancer például 20 ezer dollárba kerül - ez sem lehet egyelőre népautó. A piaci nyitás utáni első félévben nevetségesen kevés, összesen 50 autó talált gazdára - írja a Reuters. Ezen felül 4 darab új motorbicikli javítja Kuba magánjármű-parkjának életkorát.