Ladával nosztalgiázni? Miért ne!

A Ladákra általában kétféleképpen gondolnak az emberek. Valaki örül, hogy kiszállhatott belőle, és eszébe sem jut nosztalgiázni, valaki azonban szerette a Zsigákat, az évtizedeken át konzervált kőkorszaki technika, és az ebből eredő hátrányok ellenére is. Az oroszok az 1967-ben Év autója címet nyert Fiat 124-est vették át licence szerződéssel az olaszoktól, és a ’70-es évek elején már Magyarországon is felbukkantak az első VAZ 2101-es Zsigulik, azaz a kereklámpás „ezerkecskék”. A szovjet mérnökök azonban fejlesztés helyett a konzerválást választották, és sajátos módon szélesítették ki a modellválasztékot. Az alapok voltaképpen mindvégig ugyanazok maradtak, minimális formai, illetve műszaki korszerűsítéssel.

A 2101-es mellett négylámpás, krómtól csillogó hűtőmaszkkal, gazdagabb műszerezettséggel és 1,5 literes (75 LE) motorral villantott a 2103-as „ezeröcsi”, a non plus ultrának pedig az 1,6 literes, 80 lovas motorral hajtott, még több díszítéssel ellátott 2106-os számított. Az 1980-as években az 1200 S és az 1300-as képében ugyan szép számmal készültek kereklámpások (gumibetétes lökhárítóval, hátul nagyobb kockalámpákkal), de a menő típusok a nyugaton Nova név alatt futó kockák lettek: a 2104-es kombi, a 2105-ös limuzin, valamint a 2107-es, a „parasztmerci”. A látvány ne tévesszen meg senkit, ezek a modernizált külső ellenére szintén az ősrégi Fiat csontvázra épültek.

Manapság - anyagi lehetőségtől függően - egyre nagyobb divat az oldtimer autó birtoklása, és az évek múlásával a Lada is megérett erre a szerepre. Akiknek nem adatott meg a szocialista korszakban e típus birtoklása, netán akik olyan fiatalok, hogy kimaradt a „szovjet csoda” az életükből, azok gyakran kergetnek nosztalgikus vágyálmokat, és a relatíve olcsó beszerzési ár miatt Ladát szeretnének a nevükre venni. Szándékuk sokszor kettős: egyrészt valóban hangulatos autót keresnek, másrészt nincs lehetőségük garázsban tárolásra, drága javíttatásokra, így abban bíznak, öreg Lada nem vén Lada, még fenntartható, és nem kell túlságosan félteni. Ők nem árt, ha tudják, mire készüljenek. Nem túlzás kijelenteni, hogy a konstrukció felett minden tekintetben eljárt az idő. A sajátos vezetői pozíció (meredek szögben álló, vékony karimás kormány), a trükkös menettulajdonság (hátsókerék-hajtás, megpördülési hajlam, különösen csúszós úton), a kiismerhetetlen gázpedál a ma ismert korszerű típusok után megdöbbentő kontrasztot képez a múlttal.

Városban még nem annyira, de autópályán már nagy a menetzaj, a fogyasztás sem csekély, a futómű kemény, a karosszéria mégis billegős, és parkoláskor igencsak izomból forgatható a volán – összességében a Ladák meglehetősen darabosak. Mit lehet akkor bennük szeretni? Például a váltót, a pörgős motort, vagy azt, hogy van hely a családnak, a csomagoknak. Ami pedig a legfontosabb, az a fillérekből való karbantartás. A Ladával kapcsolatban még él a gyakorlat, hogy minden sarkon értenek hozzá, minden autósboltban tartanak ilyen-olyan alkatrészt, és akinek van némi műszaki érzéke, otthon is nyugodtan bütykölhet rajta.

A Használtautó.hu adatbázisában 700-nál is több Lada hirdetés található, és van választék szép kerek-, illetve kockalámpásokból. Talán mondanunk sem kell, a legtöbben 2101-esre vágynak, a korai évjáratok színe-java azonban hamar a gyűjtőknél landolt, és már csak ritkán bukkannak elő szőrös gumis, alig futott, garázsból kiolvasztott leletek, amelyeket horror árakon kínálnak. Most egy 1980-as, sárga színű példányt találtunk, 50 ezer kilométeres futásteljesítménnyel, eredeti fényezéssel, 395 ezer forintos áron. Akit az apró részletek nem érdekelnek, csak a szociautós hangulatra utazik, az boldog lehet a későbbi stílust képviselő 1200 S modellel, amely az 1300-as kasztniját hordja, de csak az 1,2-es, 60 lovas alapmotorral mozgatva – 320 ezer forintért egy makulátlannak tűnő, szürke színű, 1987-es Zsiga kelleti magát. Az „ezerkecskét” kombiként is forgalmazták (2102), de ebből a karosszériaváltozatból szerényebb a felhozatal: sokáig bogarásztunk, amíg ráakadtunk erre az 1976-os példányra. [BANNER type="1"]
Nem csak a nyugati típusoknál, a Ladánál is el lehet szállni, amit bizonyít ez a meseországból, azaz gyűjteményből származó, OT és FIVA minősített, 1977 óta 12 ezer kilométert futott 2103-as „ezeröcsi”, potom kétmillió forintért. Az ikerlámpás 1600-as, a korszakos csúcsmodell ritka madár, olyannyira, hogy komolyan vehető autót nem is találtunk, csak egy 1984-es, homokszínű 1500 S maradt fenn a rostán, amely a 2103-as motorjával viszi a 2106-os bódét. A fiatalabb kockák nem annyira népszerűek, mint a kereklámpások, de aki erre gerjed, nem vállal nagyobb kockázatot, hiszen a nóta ugyanaz, csupán a hangszerelés más. A 2104-es kombikat leginkább igavonónak használják, de az 1,3-as 2105-ösből, és az 1,5-ös motorral szerelt 2107-esből érdemes lehet vásárolni.