Látszani, és mást is engedni látni - ne vakíts a ködlámpáddal!

Az igazi téli idő megérkezése és az ünnepek miatti autós rajzás miatt nemrég írtunk a ködlámpa helyes használatáról, de az ismétlés sosem árt. Az a helyzet, hogy én is elég sokat autóztam a karácsonyi időszakban, de amit tapasztaltam az sajnos azóta sem változott. Beindult a január, mindenki újra munkába állt, de a korai sötét és a késői napfelkelte még mindig is ráül a hangulatunkra. Meg persze ezzel romlanak a látási viszonyok is. Most nem azokról lesz szó, akik a diszkóba menet karácsonyfának világítják ki az autójukat, vagy akik igénytelenségük miatt veszélyeztetnek rossz lámpáikkal - rájuk még nyáron akadtam ki, de nagyon. Most azt a tábort kell a számra vennem, akik bár jót akarnak, de ez mégsem jön össze nekik. Ők azok, akik túlhasználják a ködlámpát és a ködzárófényt. Kérek mindenkit, ne húzza fel magát, ne vegye rögtön a lelkére, csak méltányolja a gondolataimat.[BANNER type="1"]

Úgy látom, hogy ahogy a jobb hétvégéken, úgy az ünnepek alatt is sokkal több keveset vezető autóstárs van kint az utakon, mint egyébként. Nem kocák ők, csak mivel nem ülnek autóban minden nap, az olyan rutinszerű mozdulatok, amik másnak csukott szemmel mennek, nekik gondot okozhatnak. Aztán tél volt, hó is esett, de nem jöttek, hanem mentek az ünnepek és mégsem javult lényegesen a helyzet. Nevesen még mindig nagyon bántotta a szemem, hogy a köd kiterjedésétől és az útviszonyoktól függetlenül sokan bekapcsolták az első és a hátsó ködlámpát is. Sajnos úgy tűnik, hogy emögött már tudatos döntés, koncepció volt. Vagy legalábbis valami olyasféle.

Okosabbak lettünk? Nem sokkal. Sőt, az a megfogalmazás, hogy tompított vagy távolsági fényszóró helyett vagy mellett még inkább fura. Ha valaki helyzetjelző plusz ködlámpa kombóval nyomul, akkor lehet ő ezt értelmezte nem a legmegfelelőbben. Aztán majd ne csodálkozzon, ha nem lát, vagy a rend őre kiszedi a sorból. Mi akkor a megoldás? A jó belátás. Nyílt országúton, esetleg autópályán, ha erős a forgalom, akkor a lecsökkent tempó mellett enyhe ködben fölösleges a ködzárófény. Segíteni nemigen fog, hiszen csak a kis követési távolságnál a nyakunkon vonatozó szemét fogja nagyon bántani. Egy kihalt szakaszon, ahol ritka a forgalom, jól jön a zárófény, hogy a lassú, ócska, kisautót észrevehesse az időjárással dacoló nagy, drága és gyors - ha szabad ezzel a sztereotípiával élnem.

A legdurvább mégis az olyan belvárosi rész, ahol kilométerek óta nemhogy köd nincs, de a nedvesség is rég fölszáradt. Beérve a belvárosba melegebb is van több fokkal, mint a külső területeken. A fáradt autós meg kitudja még melyik végen durrantotta rá a ködzárófényt, de az bizony úgy is maradt. Emberünket kellemes, de ön- és közveszélyes szendergéséből mintegy felébreszti és zavarja a város fénye, a közvilágítás. A mögötte menőt meg az ő ködzárófénye, aminek a visszajelzőlámpája bár ott kell virítson a műszerfalon, de talán a fáradtság, talán más miatt már nem elég feltűnő. Érdekes, hogy tíz indokolatlanul ködzárófényt használó és emiatt figyelmeztetett autósból jó, ha egy reagál és leoltja a fotonágyúját. Azt a mazdás urat, aki mindezt nekem meg is köszönte, innen is üdvözlöm. Ismerős a helyzet? Van aki magára ismer, esetleg elvakították? Nem kell egymást ezután sem levillogni, sem ledudálni. Csak figyeljünk egy kicsit jobban, legyünk ügyesebbek és a látási viszonyok pozitív változására is reagáljunk gyorsan, azaz oltsuk el időben a ködzárófényt, szürkületben, borongós időben pedig kapcsoljunk tompítottat!