LED-es legjobb. Suzuki Swift 1.2 teszt

Szalad az idő, ki tudja, hova, és az aktuális Swift pályáján most épp a félidős frissítést hozta el. Nagyon mondjuk nem nyúlt a Suzuki a mezőnyben ma már töpesznek számító kisautójához, csupán annyit eszközölt kvázi kötelezően, hogy vannak új színek és felnik, a GS csúcsfelszereltségi szinten pedig trendi LED-es nappali menetfény virít a mi autónk csöppet módosított lökhárítós orrán. Az index a tükörházba integrált, a műszerfal burkolata sötétebb, a kárpit új, de ennyi, tényleg ennyi, már ami ezt a konkrét típust illeti. Mert van más újítás is: az 1.2-es benzines már összkerékhajtással is elérhető, továbbá az 1.6-os Swift Sport már praktikusabb ötajtósként is kínálkozik.


[BANNER type="1"]
Szóval 1.2 GS: ugyanolyan jó, mint 3 éve. Klassz ez a napsárgának nevezett metálfény, mutatós a 16 colos könnyűfém kerék, s remek, hogy a bejutáshoz elég rábökni az első két oldalajtón vagy a hátfalon található kis fekete bizgentyűre, nem kell bajlódni a kulccsal. A csomagtartó nyilván még mindig apró, a hátsó helykínálat meg még mindig csak átlagtermettel megfelelő – átlagtermetű első utasok mögött.

Az anyag- és az összeszerelési minőség rendben levőnek tűnik, a vezetőülés most sem engedhető elég mélyre. Az ülőlapok hosszra jók, az ülések comb- és oldaltartása átlagos, a kormányoszlop mélységében is állítható. Tárolórekeszben nincs hiány, a felszereltség meg gazdag: a már említetteken túl és egyebek mellett bőrözött multikormány, ülésfűtés, automata klíma, tempomat, USB-s hifi, Bluetooth-os kihangosító is van. Utóbbi párosítása a telefonnal lehetne egyszerűbb, mert hát sajnos érthetetlenül bonyolult és strapás egy meló. A fedélzeti számítógép adataihoz is át kell nyúlni a kormányon, ez van, nem tragédia, ugorjunk.

Ahogy – gombnyomásra - a Swift is fürgén ugrik a 94 lóerős motornak, a relatíve alacsony súlynak és az eltalált áttételezésnek köszönhetően. Hogy a váltó „csak” 5 fokozatú? Semmi baj, autópályán sem vészesen zajos és torkos az autó (a 130-at 3800-as fordulatszámon futja). Ellenben élmény vezetni: a mindössze 118 Nm nyomatékú, azt percenkénti 4800-as fordulaton leadó motor szívesen veszi a pörgetést, a váltókar rövid utakon és pontosan kapcsolgatható, a kormány egész informatív, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű épp annyira feszes, hogy az úthibákat ne kínzásnak éljük meg, ugyanakkor tempós kanyargózáskor is vidámabbak maradjunk, mint a konkurencia többségében.

Mini fordulóköre, jól adagolható, ezen a szinten hátul is tárcsás féke, pofonegyszerű vezethetősége, mindenféle segédeszközök nélkül is gyerekjáték parkolhatósága szól még a modell mellett. És széria ESP-je, 7 légzsákja. Gyárilag - stop-start rendszer nélkül is - 5 literes, tapasztaltan 6 liter körüli vegyes fogyasztása.

Vevői oldalról optimálisan ezt a csomagot kéne még a Suzukinak egy szenzációs árral megfejelni, de a 4 millió forintos árat nem tudjuk megtapsolni. Még akkor sem, ha szuper a felszereltség, s ha versenyképes is ez az ár. Alapból (GC) amúgy légkondival és 3 ajtóval 2,8, 5 ajtóval 3 millió forintba kerül a Swift, az összkerekes, már GLX verzióért pedig 3,9 milliót kérnek. Nagyságrendileg ugyanennyibe fáj a dízel is.

A kissé komor képet szerencsére konstans akciózás és kedvezményhegy színezi (nem véletlenül újfent a Swift a szegmens legnépszerűbbike) a Ford Fiesta és az Opel Corsa előtt, ami meg a LED-es legjobbságot érinti: országszerte vélhetően kevés ilyen Swifttel fogunk találkozni. Sanszosabb, hogy a gazdik utólagos megoldásokat applikálnak a kocsira messze óccsóbbért, és igazuk is van, ha az anyagiakon és a vagizáson túl a biztonság, a láthatóság is szerepet játszik a döntésben.