Legális átverések: az én autóm a jobb!

Még motor sem hajtotta a kocsit, amikor már tulajdonosának anyagi helyzetét hirdette cirádáival, anyaghasználatával, kényelmével, s nem utolsósorban méretével. Ahogy aztán fejlődött az autógyártás, a mérnökök és a dizájnerek újabb és újabb praktikákat vetettek be azzal a céllal, hogy cégük minél többet adhasson el az adott termékből, másrészt, hogy a felhasználók azt gondolják, az ő autójuk a legjobb, harmadrészt pedig, hogy ezek szimbiózisaként kialakuljon úgy a márka imidzse, mint az a kép a vevő fejében, hogy neki bizony szüksége van erre a presztízsre, a látszatra, a legális átverésre. Mert átverés ám ez a javából! Durva példával élve hasonló ahhoz, miszerint használtautó-vásárláskor a magyar ember kvázi direkt hagyja magát becsapni a nepper által, mondván neki csak kevés kilométerrel kell a járgány... Hiába tudhatja, hogy nem reális mondjuk egy fehér, ötéves dízel Focus 70 ezres futásteljesítménnyel, a polgár nem tágít, a 100 ezer feletti, urambocsá a 150-200 ezres nem kell, a nepper teker, s mindenki boldog. No, de vissza a tárgykörhöz: lássuk, mik a mai trendek optikai lufifronton.
Pár évvel ezelőttig minden sportosnak volt beállítva, hiszen a valódi sportkocsikat szájtátva bámulja a többség, ergó jött a jelmondat: maga a hétköznapi autós is hadd kapja meg, amire vágyik! Abszolút más tészta, hogy egy tényleg sportcélú négykerekű az égvilágon nem szól másról, minthogy a lehető leggyorsabb legyen. A szabályok szabta kereteken belül könnyű, méregdrága karosszériával, légterelő elemekkel, spéci kerekekkel a tapadás növelése érdekében, hogy a technikai részletekről (motor, váltó, futómű) már ne is beszéljünk. És akkor futószalagon zúdultak az utcai sportmodellek, valamint a sportosnak, dinamikusnak titulált mezei kivitelek a kisautóktól a luxusdömperekig. Időközben szörnyen divatos lettek a hibridek, illetve az elektromos autók, de bolygónknak amúgy is egy emberként vált fontossá a környezetvédelem, a fogyasztáscsökkentés, a károsanyag-kibocsátás minimalizálása. Hát mit lépett az autógyártás? Meghúzta a CO2-övet, s átcsomagolta cikkeit. Most sportosak, ugyanakkor mind-mind takarékosak a benzinesek, a dízelek, de már a hibridek és az elektromosak is. És ha mégsem sportosak, ha nem csakis sportosak, akkor nyilván biztonságosak és zöldek is. Továbbá egyre komfortosabbak, egyre gazdagabbak extrákban, stb.
A start-stop rendszerek és társaik módszertanának ecsetelésétől tekintsünk itt el, s vegyük sorra végre a legfrissebb optikai divatelemeket, amivel élnek a gyártól, s amitől mi büszkék vagyunk autónkra, s legalább olyan mértékben magunkra, választásunkra, bölcsességünkre is. Nos, ami jelenleg dívik, az a személyre szabhatóság, hogy mindenki találja meg a számára legvonzóbb verziót. Találja meg, fejezze ki, mutassa is meg önmagát, legyen tutira egyedi, nehogy már a szomszéd feljárón is egy pont olyan kocsi álljon, mint az övé.
A lehetséges kombinációk százezreit kommunikálják a gyártók – legutóbb a frissített Renault Twingónál szembesültünk a személyre szabhatóság kánaánjával. És a Twingo, vagy korábbról a variációs bajnok Fiat 500 nem is kapható szedánként, kombiként, kupéként meg még ki tudja, milyen karosszériával, előbbinél legfeljebb egy Eco, RS vagy Gordini, utóbbinál egy Abarth vagy CC variáns jelenti az eltérést a bázismodellhez viszonyítva. De felnik, színek, festések, csíkok, pöttyök, egyéb matricák, dekorelemek, króm, méhsejt-mintás hűtőmaszk, szárny, kipufogó, áldiffúzor, stb. „segítenek” azt az érzést kialakítani, hogy miénk a világ, bármit elérhetünk, amire csak vágyunk. Gyári kiegészítők, tartozékok végtelenje vár az ügyfélre, láttunk mi már csíkos, festett kerekes Skoda Fabiát, de Opel Corsát, Kia Riót is, nem csak egy Mini lehet spéci. És ezek ugye mind kisautók. Virágzik az agresszívra rajzolt lökhárítók és „arcok”, lámpakavalkádok, krómcsicsák, nappali menetfényként LED-füzérek piaca. Az oldalsó lemezek megnőttek, a sötétített ablaküvegek elkeskenyedtek, az övvonal meredeken emelkedik, a felnik (könnyűfémből vagy krómozottan is akár) röhögve száguldottak el a 20 colos méretig vagy még tovább, mögülük lyuggatott féktárcsák és külön márkajeles féknyergek kandikálnak kifelé. Törésvonalak mutatják dinamikusnak, elképesztően különlegesnek a formatervet, a tető kupésan lejt, az A- és B-oszlopok feketék, az üvegek krómkeretesek, a küszöbszpojler, szabadidő-autóknál és terepeseknél a fellépő is gyakori. A farrész magas, fent szárny, lent minél több krómozott kipufogóvég van mindenféle alakzatban, no és áldiffúzor, ami nagyon kell a maximum 130-nál.
A tető eltérő színre fényezve, vagy üvegből készítve, az antenna nincs, vagy cápauszonyos. Megvastagított kerékjárati ívek, domborulatok, vállasítás, levegőbelépők, sakkozás a tartóoszlopok és a tükrök elhelyezésével, a szélvédő szögével – a felsorolás korántsem teljes. Azt is közbe kell vetni, hogy a mind szigorúbb biztonsági előírásoknak, illetve a minél alacsonyabb károsanyag-kibocsátási normáknak megfelelés is szerepet játszik a modern személygépkocsik formatervezésekor általános súlycsökkentésestül, aerodinamikástul, ütközésienergia-elnyelő védőgátastul, de ne legyenek illúzióink, a lényeg az egységnyi euróból, dollárból vagy jenből kinyerhető profiton van. [BANNER type="1"] Bocsánat, igenis legyenek illúzióink, épp erről szól a sztori. Képzeljük csak azt, hogy Corsánk vagy Riónk attól, hogy csíkos, máris kitűnik a tömegből. Gyorsabb, stílusosabb. De az, hogy már csak egy kilincs- vagy tükörfényezés is növeli az előállítás költségét, majd az autó vételárát, később az esetleges javítási költséget, már nagyon más tészta. Egy megrepedt, betört panorámatető, egy lejárdázott, puccos kerék, s a ráhúzott széles, peres gumi cseréje sem olcsó móka. Annak is brutális ára van természetesen, s azt is velünk fizettetik ki, hogy biztonságos és jókora csomagtérrel rendelkező, szénné merevített autókban utazunk. Magas orr, magas vállöv, magas fenék, a kasztni sarkairól halvány segédfogalmunk sincs, kilátni se előre, se hátra nem könnyű, hát mi a megoldás? Bingó, a radar és a kamera. És ezek sem érnek semmit bizonyos szituációkban, keresztirányú kitekintésnél. És mi hogyan fogadjuk mindezt? Ó, de klassz, van kamera, a képe a tükörben vagy a középkonzolon, de zsír, nekem is kell... Zseniálisan ki lett találva ez a „fejlődés”.
Utoljára: figyeljük csak meg, hogy mekkorát nőttek az autók. Egy mai kisautó akkora, mint nem is olyan rég egy családi kompakt volt, és így tovább. Ha nincs meg a méret, nincs kényelem, se csomagtartó, s a merevítéseket, a gyűrődőzónákat sem lehet hová beszuszakolni. Szélesebbek is, magasabbak is a XXI. századi kocsik, együtt híznak velünk. (Az utastér viselt dolgait még nem is érintettük, talán majd egy másik alkalommal.) De mi lesz később, mi vár még ránk, milyenek lesznek a jövő autói? Páran már tudják, akik ezzel foglalkoznak. Biztosra vehetjük, hogy a kreatív elmék ezután sem pihennek meg: a verseny fokozódik, ezerrel megy a vágykeltő tuningolás. Közlekedési eszköz, vigyen el A-ból B-be? Persze.