Lehet 1,4 millióért jót franciázni? Citroën C4 használtteszt
Hat éves kompakt modellt elvétve lehet csak 1,5 millió forint alatt találni, az alacsony futás és a megkímélt állapot pedig legtöbbször csak ábránd ennyiért. Vagy mégsem?
Méreteivel és helykínálatával az alsó-középkategória méretesebbjei közé tartozik a 4,27 méter hosszú, 1,77 széles és 1,46 m magas, 2,61 m tengelytávú C4. Az eladásra kínált példány hátul még a gyári szerelésű, 205/55 R16-os Michelin Energy Saver gumikat viseli, elöl újabb, Yokohama abroncsokat hord, mindegyik jó profilmélységű
Ahogyan már többször leírtuk, jelenlegi statisztikáink szerint a vásárlók zöme 1,5 millió forint környékén áhít 6 évnél nem idősebb autót. Ennyi pénzért a legtöbb márka esetén zömében kisautók kínálkoznak, a családi használatra alkalmasabb alsó-középkategóriásokat többre tartják - az árakat pedig tartósan tartja magasan, hogy a legtöbb vevő olyat szeretne.
A Használtautó.hu friss ajánlatait böngészve azonban szemet szúrt a 6 éves, ráadásul alacsony futású, mindössze 63 ezer kilométert megtett, kereskedés által kínált, de alapvetően egygazdás, ötajtós Citroën C4. Igazából nem egyedi ajánlat, hiszen ahogyan korábban egy titkos tippben is írtam, a C4 értékvesztése annak ellenére magasabb az átlagosnál, hogy arra nem szolgált rá. Mivel azonban ez az autó épp egy ismerős kereskedésnél, az AutoPalace Délpestnél várja második gazdáját, nem hagyhattam ki a személyes találkozót, hogy kiderüljön, érdemes-e vele vásárláskor kalkulálni.
Feltűnően nagy a belső szélesség, teljesen egyedi a műszerfal. Az összeszerelés a 6 éves autóban is jónak mutatkozik, menet közben minimális mértékben csak az ülések nyöszörögnek
Kezdjük a már a telefonos érdeklődők által is lezongorázandó kérdésekkel: 2005. szeptemberi vásárlás, első tulaj, 4 légzsák, klíma, ABS, távirányítós központi zár, elektromos első ablakok és tükrök, kormányoszlopról vezérelhető CD-rádió, tempomat és sebességhatároló egyaránt található benne, sőt, a C4 különlegességének számító illatkapszula is tehető bele. Törve nem volt, de a gépháztetőt egy ráesett faág miatt már fújták – a résezés valóban mindenhol tökéletes az autón, és parkolási horzsolások sincsenek rajta. Idős gazdája zömében elővárosi forgalomban használta és jól dokumentáltan, rendszeresen ment vele autópályán is – a virtuális matricák pedáns rendben sorakoznak az egyik tároló-rekeszben. Szervizkönyv van, de csak az első, két évesen megejtett kötelező revízión járt márkaműhelyben a C4, 2007-ben, 22 ezer kilométerrel – ez egyébként teljesen alátámasztja az átlagosnál szolidabb, évi 10 ezer kilométeres futást. Azóta márkafüggetlen, sufni-szerelő végezte a karbantartásokat – a benzines C4-en voltaképp nincs is semmi bonyolult, de a fedélzeti számítógép már két éve és 22 ezer kilométer óta villog induláskor: várja a márkaszerviz.
Látványosan szellős az utastér, hátul nagy és minimális padlódudorral tagolt a lábtér. A sofőr öve sokat maradhatott kifordítva, rugója megfáradt, ma már nem csévél vissza
Ez a látogatás azonban eddig elmaradt, s az ajtókat feltárva látható, hogy noha törődtek az autóval (rongyok, zárolajozó a csomagtérben), a világos kárpitok több takarítást igényeltek volna – sajnos általános trend, hogy sokan kívülről, a szomszéd szemének többet suvickolják autójukat, mint belülről, saját örömükre. Noha a kárpitok, főként a vezető ülésénél foltosak, kopás vagy szakadás sehol sincs. A puha műszerfal két apró szépséghibát is mutat: egyrészt nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog a sofőr felőli bal szélre felragasztott szerencse-érme, másrészt szinte biztos, hogy senkiből sem fog elismerő szavakat kiváltani a köré is jutott, becsillanó ragasztó. Ezen túlmenően a középkonzol fémes betétjének egyik elálló sarka és az ottani kombinált-kijelző szélének foltosodása szúrhat szemet, de valós hiba, rendellenesség nem említhető.
Hibátlan a sokfunkciós, a tempomat által rögzített értéket is jól mutató, a besütő nap fényét átengedő műszerblokk. Gyárilag három kulcs járt a C4-hez, a két távirányítós közül az egyik erősen megkopott, a másik gyakorlatilag használatlan. Apró hiba, hogy a központi zár nyitására időnként a csomagtérajtó elektromos zárja is old, a középkonzol fémburkolata pedig leválni kezdett
A lényeg persze a próbakör, az 1,6-os, 110 lóerős, PSA-benzines jól indul, egyenletes alapjárattal és legfőképpen halkan jár, zajmérőnk szerint 47 dB(A) a zajszint. A csendes futás menet közben is megmarad, 110-120 km/óráig nagyon halk a C4, az utastér zörgésmentes. 130-nál motorja már hallható, de még mindig nem vészes, 72 dB(A) értéket mutat műszerünk, egy műanyagelem viszont olyankor rezonál elöl. Az alap feletti, 1,6-os menetdinamikájára érzet alapján és a számok tükrében sem lehet panasz, a 100 km/órára gyorsulás 10,6 másodperc, a végsebesség 194 km/óra lehet. A vegyes fogyasztási érték 7,1 l/100 km, az igen komoly távon, több mint 10 ezer kilométeren mért átlag (nem nullázták a fedélzeti számítógépet) 8,8 l/100 km, ami még mindig fájdalomküszöb alatti. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű zaj és szokatlan rezonanciák nélkül, valamint nem utolsó sorban egészen jó csillapítással utaztat; mégsem kelt túllágyított érzést, mint például a második generációs C4-esé. Különösebb megszokást nem igényel a fix közepű kormánykerék, belsején kényelmesen kapcsolható a tempomat, illetve a sebességhatároló, külseje végállásai között 2,8 fordulatot ír, azaz viszonylag közvetlen.
Nem épp tetszetős a bő ragasztóval feltett műszerfali szerencseérme. Az apró rakodó-fiókok közül a vezetőoldali nem nyílik, a jobboldaliban az elfogyasztott autópálya-kuponok láthatók. A 320 literes csomagtér mérete átlagos, küszöbe nagy
A C4 ráadásul nem csak általános állapotával meggyőző, ma is értékesek azon kvalitásai, amelyekkel megjelenésekor, 2004-ben az Év Autója döntősei közé jutott: helykínálata a kompakt-osztályban kifejezetten tágas, kidolgozása 6 év után is jónak mondható, zaja csekély, jól lehet belőle kilátni és értékarányosságát növeli, hogy nem csak olcsó, gazdagon felszerelt is. A személyes próba tehát meggyőző, nem csak papíron vonzó a C4, így valóban tekinthető vásárlói titkos tippnek, hogy a címben feltett kérdés ne maradjon válasz nélkül: 1,4 millióért igenis lehet jó francia autót találni.
