Lehet itthon jobbkormányos autóval közlekedni? És érdemes?

Az autóvezetés érmének két oldala van: a jobb, illetve a bal. Egyik esetben az autó bal oldalán ülünk és az út jobb oldalán hajtunk, ahogy a bolygó útjainak körülbelül háromnegyedén, például itthon is tesszük, míg a többi, főleg angolszász befolyású aszfaltcsíkon az út menetirány szerinti bal oldalán mennek jobbkormányos autók. És vannak vándorok, mint riportalanyunk, Andy, aki közel másfél évtizede nálunk él, de még mindig jobbkormányos Pajerójával közlekedik.
Feltehetően főleg ideiglenesen Nagy-Britanniában munkát vállaló, majd hazatelepülő honfitársainknak köszönhető, hogy itthon is szép számmal kapni baloldali közlekedésre szánt jobbkormányos autókat. Jelen pillanatban 332 ilyen gépet kínál a hasznaltauto.hu, és ezek közül 169 rendelkezik érvényes okmányokkal. 162 közülük normál állapotú, 115 autót még nem honosítottak, 47-et kínálnak magyar dokumentumokkal. Kínálat tehát van, de lássuk, mivel számolhatunk használat szempontjából, ha ilyen autó megvásárlására szánjuk el magunkat.
Először is szögezzük le, hogy a jobbkormányos autó forgalomba helyezése, biztosítása és használata elvileg nem ütközik semmilyen hivatalos akadályba. Ha megfelel a műszaki vizsgán, akkor a forgalomban sem lehet belekötni. Nagyon lényeges, hogy a jobbkormányos autón cseréljük ki kontinentálisra a lámpaburákat: az oldalcsere miatt ugyanis rossz fele vetik a fényt az autó lámpái, ezt pedig nem csak a többi sofőr, de a műszaki állomás sem tolerálja. Ha csak rövidebb időre váltunk országot, akkor nem kell a teljes burákat lecseréltetni, kereskedelmi forgalomban kaphatók vakításgátló matricák.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért közlekedne bárki is jobbkormányos autóval mifelénk? Andy a következőkkel indokolja döntését:
Igazából nem szeretek repülni, sokkal inkább levezetem azt a pár ezer kilométert, amikor kell. Ráadásul szeretem az autómat, nem szívesen válnék meg tőle, használom, amíg megy.

Emberünk viszonylag gyakran jár haza, ezért fel sem merült benne, hogy magyarítsa Mitsubishi Pajeróját, még a tavaly novemberben elfogadott, részben kedvezőbb behozatali feltételek ellenére sem. Műszaki és bürokratikus követelményekből a jobbkormányosokra se vár sokkal több, mint a máshonnan importált autókra, de a sofőrre azért ró extra terheket a „rossz oldalon“ levő kormány. Az első kérdés, ami fel szokott merülni azokban, akik még nem vezettek jobbkormányos autót, általában a pedálok és a váltó elrendezésére vonatkozik. Jó hír, hogy a pedálok sorrendje változatlan, balról jobbra kuplung-fék-gáz sorban követik egymást, és a váltó kulisszáját sem variálják át a baloldali közlekedés kedvéért. Azaz pontosan úgy kell vezetni, mint a balkormányos autókat, csak bal kézzel kell váltani. Elsőre kicsit fura és bizonytalan érzés, de aztán gyorsan rájön az ember, hogy ha a sávokat elválasztó felfestéshez igazítja az autót, akkor nem lehet nagy probléma.
Fejtörést inkább a kereszteződések és az elsőbbségadások – jobb- helyett balkéz-szabály, a keresztbe menő autók nem abban a sávban érkeznek, ahol beidegződéseink alapján várnánk – okozhatnak, de olyan környezetben, ahol a menetirány szerinti bal oldalon folyik a közlekedés, segítséget nyújthat, ha figyeljük közlekedőtársainkat. Andy trükkje a kontinensen - és nyilván otthon is - az udvariasság és a defenzív vezetés:
Nagyon előzékenyen, figyelmesen és türelmesen vezetek, hogy még véletlenül se akadályozzak senkit menet közben. Régen leginkább az elsőbbségadásoknál és a körforgalmakban töprengtem azon, hogy merre is nézzek, de mára már ez is rutinná vált, amikor pedig hazalátogatok, azonnal átáll az agyam.
Neuralgikus pont lehet az előzés, hiszen a kinézéshez egy teljes autószélességnyit kell balra oldalazni, ami egy kétsávos országúton problémás lehet. Lássuk, hogy kezeli a helyzetet egy rutinos brit:
Nem sokat előzök. A Pajero magas, így a személyautók felett ellátok, viszont nem akarok vele gyorsan menni, a 110 km/h bőven jó autópályán. Ugyanakkor, ha mondjuk cammogó kamiont kell előzni, kicsit lehúzódok az út jobb szélére, úgy rálátok a szembejövőkre. De inkább rászámolok a menetidőre, és szép kényelmesen megyek.
Úgy tűnhet, némi megszokás után nincs is olyan forgalmi helyzet, amelyben gondot okozna a jobbkormányosság, de emberünk tud példát mondani problémás szituációra:
Észnél kell lenni, amikor utasok szállnak ki a kocsiból. Ha megállok az út szélén, hogy valaki kiszálljon mellőlem, akkor nagyon oda kell figyelnünk a hátulról érkezőkre.
Miért akar valaki jobbkormányos autót venni? Elsőként felmerült bennünk, hogy biztos sokkal olcsóbban kínálják az ilyen autókat itthon, de sajnos nem. A kezdeti keresések alapján azt láttuk, hogy bizonyos esetekben tényleg nyerhetünk 5, 10 esetleg 15-20%-ot a vételáron, de úgy gondoljuk, hogy ha itthon balkormányos kivitelben is megvehető autóról van szó, akkor ez az árkülönbözet nem indokolja a használattal járó későbbi kényelmetlenségeket.
Persze járhatunk úgy, hogy beleszeretünk valamibe, ami egyszerűen nem létezik balkormányos kivitelben – például egy korábbi generációs Nissan Skyline-ba, a hasznaltauto.hu-n épp nincs – akkor nincs más lehetőség, mint megvenni úgy, ahogy gyártották. Ha olyasmire fáj a fogunk, amit csak jobbosban gyártottak, akkor vagy végnélküli, s nem garantáltan pozitív kimenetelű fúrás-faragás, gányolás lesz az átszerelésből, vagy különféle alkatrészek hiányában nem is fogják vállalni az átépítést. Ha a verda készült mindkét kivitelben, akkor könnyebb dolgunk lesz, de még így is több százezres, vagy akár milliós tételről beszélünk, úgyhogy nem érdemes ész nélküli belevágni a műtétbe.
[BANNER type="1"]
Andy szerint már a rendőrök sem olyan fogékonyak a jobbkormányos autósokra, mint korábban. Régen volt, hogy naponta többször is megállították, manapság egyre ritkábban veszik ki a forgalomból a brit rendszám miatt. A hazai közlekedésről, közlekedőkről viszont nincs túl jó véleménye:
Indulatosak, türelmetlenek a magyar vezetők. Hiányzik belőlük az empátia, a türelem és az udvariasság, mindenki csak saját előrejutásával törődik. Túl kevéssé figyelnek egymásra a sofőrök, és ez komoly gond. Amikor először jöttem, még volt valami egzotikus bája a városnak, amihez ez még illett is. Mára viszont ez eltűnt, külsőre Budapest is olyan, mint bármelyik európai nagyváros, de a közlekedési morál változatlan maradt. Otthon sokkal jobban figyelnek a másikra, de közlekedési szempontból Németországban éreztem magam a legjobban, ott nem csak udvariasan, de jól is vezetnek, a forgalomszervezés is kitűnő.
Andy nem említette, később felmerült, hogy mit tesz a magányos sofőr az autópályák fizetőkapuinál, a parkolóházak sorompós jegykiadó automatáinál vagy épp a McDrive-ban? Valószínűleg csak két lehetősége van: bután nyújtózkodik keresztben, vagy elegánsan, de lassan kiszáll, és megkerüli az autót. És akkor jött Joe Wiesenfelder a Cars.com-tól, és megmutatta, hogy csinálják a nagyok. Mi[/url] meg maradunk a balkormányos kocsiknál.