Szépnek nem annyira szép, praktikusnak is csak módjával nevezhető, de olcsó
Állítólag mi, kelet-európaiak nagyon szeretjük az ilyen kasztnit
Ezt kérdeztük a minap, na nem feltétlen azért, mert olyan ijesztő lenne a formája. Mondjuk egy kicsit az, kicsit ijesztő oldalról-hátulról - szépnek, harmonikusnak, kívánatosnak csak a klozetajtón vagy a garázs/műhely falán egy Kiszel Tünde-naptárral nevezhető. De legalább sokkal kevésbé praktikus, mint egy ferdehátú vagy pláne egy kombi. Hiszen hiába hatalmas a fara, a csomagtartó lapos, nyílása meg szűk. Sebaj, így is igen népszerűnek számít mifelénk, s akár csábító alternatívát is jelenthet azoknak, akik olcsó autót szeretnének és szedánrajongók. Na de kell-e félni a Renault Thaliától?
Ahogy írtuk, általánosságban nem jobban, mint a többi típustól, de hogy konkrét példával-példánnyal is szemléltessük a helyzetet, kipróbáltunk egy 2001-es évjáratú, 12 éve alatt durván 120 ezer kilométert futott modellt.
[BANNER type="1"]
Citromdíjas dizájn, hangyányi karc, fényt már át nem sokat eresztő bura
Mostani tulajdonosa néhány hónapja vásárolta annak reményében, hogy a korábbi picit kisebb, sokkal idősebb, 200 ezer forintért elpasszolt járgányból kb. „duplázással” viszonylag fiatal, modernebb, tágasabb, biztonságosabb kocsiba tud átülni. Igaz, nem konkrétan Thaliára vágyott (hanem esetleg egy Clióra), de aztán így alakult – ismerőstől vette 350 ezres „baráti” áron. S lett az 1.4-es, nem 16 szelepes 98, „csak” 75 lóerős, 2 légzsákos, ABS-es, szervokormányos, távirányítós centrálzáras, elektromos ablakos-tükrös, ködlámpás, klíma nélküli RT harmadik gazdája.
Ennyi kopás/fáradás/szakadás simán belefér 12 év alatt
Törve valaha az eleje lehetett, csereérettnek tűnt a hátsó kipufogódob, a hangos és kattogó fűtőventilátor és hát a gumi. Kalkulált kiadás volt még nyilván az eredetvizsgára, illetékre, törzskönyvre költendő összeg. És hopp, máris elment további kb. 150 ezer forint – 58 ezer az átírásra, 25 ezer két új téli abroncsra szerelésestül (ez látszott a leginkább pénztárcakímélő megoldásnak), 25 ezer a ventilátorra, 35 ezer a dobra, meg még olajra és szűrőkre, s némi „apró” fényszóró-beállításra és friss ablaktörlőkre.
Egész korrekt ez a belső, a 123 ezer km meg reális, és nagyon nem sok
510 nem túl praktikus liter
Pár hónappal és 5-6 ezer kilométerrel arrébb le kellett vizsgáztatni (25 ezer), s jött az időnként kötelező, sosem olcsó vezérműszíj-csere ez esetben 50 ezerért. Természetesen még ezek is a vásárláskor tudott-tervezett költségek kategóriáját képezték. Bezzeg a rendszámváltás 15 ezerért már nem (elveszett/leesett a hátsó), s ami végképp nem, az az olaj-víz összefolyás miatti hengerfej-tömítés cseréje, a hengerfej felköszörülése, a szelepszár szimeringek cseréje, a szelepek csiszolása, az olajgomba cseréje olajjal, fagyállóval újabb fájó 70 ezer forintért. A javítási munkálatokat egyértelmű, hogy nem márkaszervizben végezték, de kellő szakértelemmel, minőségi alkatrészeket használva.
Ha nem is egyszerűen, de mégiscsak bővíthető a raktér
Tehát a 350 ezres alkalmi vétel azért egy kis idővel és használattal odébb már messze nem a földkerekség biznisze, ugyanakkor az autót próbálva meg tudjuk erősíteni: ha nem szállunk el a igényekkel, a Thalia egész jó kocsi, s van miért szeretni. Nem elsősorban a kényelméért (mégiscsak kisautós az alap, főleg hátul szűk utastérrel), nem is az amúgy 510 literes és síkpadlósan bővíthető rakterének kiváló pakolhatóságáért. Hanem például azért, mert karosszériája alig visel karc-, utastere meg kopásnyomokat, nincs lerúgva, lelakva, kiülve, széthajtva. A motor elég erős, tisztességesen gyorsít, s nem is torkos - agglomerációs üzemmódban 6,5 l/100 km a fogyasztása. A váltó, a kormány, a futómű mind a semmi extra, azonban korrekt liga, a vezetői pozíció is szokható a tartást nem igen adó üléssel. A 175/65 R14-es gumikon a rugózási komfort szavak sem üresek.
Kisautós az alap, szóval nem túl tágas az utastér, de átlagtermetű mögött
átlagtermettel hátul is el lehet férni. Az ülések közepesek
A tonna alatti tömeggel a 75 lovas 1.4-es is könnyedén elboldogul
A ki/beszállás kényelmes, pakolórekeszekben nincs hiány. A kemény, olcsó plasztikokból épített, egyszerű, jól átlátható műszerfal nem zörög vészesen, a középkonzol alján szerénykedő ablakemelő kapcsolók végül is nincsenek bántóan rossz helyen. Szűk utcákban manőverezni, parkolni még a Törökországban ragasztott puttony ellenére is gyerekjáték, hiszen a hossz így is mindössze 4,15, a szélesség 1,64 méter. Hogy a raktérajtón belül nincs lehúzó? Túl lehet élni. Vigaszként teljes értékű pótkerék van a padló alatt, és ugye a bővítés sem kizárt. Ha nem is a legegyszerűbb feladat: először előretoljuk az első székeket, egyben felhajtjuk a hátsó ülőlapot, majd kiszedjük a fejtámlákat (a középső legfeljebb 150 centis magasságig látja el a funkcióját), végül dönthetjük az üléstámlát. Lapraszerelt méretes valamik beférnek, ez is becsülendő.
A tulajéknak persze nincs szükségük az öblös csomagtérre, ergo nem bosszantja őket a korlátozott bővíthetőség és a szűk nyílás. Amit javítani kellett, megjavíttatták, s reményeik szerint jó néhány évig most már különösebb gond nélkül szolgál náluk a nem annyira diszkontvétel, de a célnak megfelelő, s összességében mégiscsak olcsó Thalia.
