Luxus a családnak? Volkswagen Caravelle használtteszt

Legendás, a furgonok és a személyszállító kisbuszok között egyaránt megkerülhetetlen név a Volkswagen Transporter, melynek személyszállító kivitelei Transporter Kombi, személyautósabb csomagolásban, teljes belső kárpitozással Caravelle, míg luxusautóként Multivan néven érhetők el. Ideális középútnak a Caravelle tűnik, hiszen már alapáron is egészen jól felszerelt, s temérdek extra is kapható hozzá. Tesztautónk, melyet a legutóbbi Passathoz hasonlóan az Autó Néró Rómainál leltünk, jól mutatja utóbbit: kitűnően felszerelt.
A teljes nevén Volkswagen Caravelle 2.5 TDI Comfortline Long esetében egyrészt különleges, hogy kétoldali tolóajtós, másrészt az is, hogy tolóajtói elektromosak, kulcsról, illetve műszerfalról vezérelhetők. Kárpitozása nem csak teljes, bőr is, légkondija háromzónás digitális, elöl mindkét oldal és hátul, a második sor is tudja állítani, hogy hány fok legyen az utastérben, melynek felfűtését télen a megállított autót is elő-, illetve utófűtő kiegészítő fűtés is segíti. A sofőr és az utasok életét derítő extrák bőven vannak még, de leginkább egy alapjellemzőt érdemes kiemelni: hosszú, azaz Long verzióról van szó! Kereken 40 centiméterrel nagyobb (3,4 m) a tengelytáv, mint alapkivitelben, s ugyanennyivel nagyobb a 4,89 méterről 5,29 méterre növelt hossz is.
A nyolc kényelmes ülés mögött így tisztességes méretű, alapesetben is mintegy 1 köbméteres, a hátsó üléssorok kiszerelésével ötszörös űrméretűre növelhető csomagtér utazik. Ha – például húsvéti nagyszülő-látogatáskor – akár két család is becuccolna hátra, biztosan nem lesz helyhiány, a Caravelle fara mindent elbír. Kiszerelt kerékkel akár a csomagtérbe is tehetők kerékpárok, ám azokhoz tartó a vonóhorogra is tehető, az is van ugyanis. A bőrüléses, gazdagon felszerelt Caravelle persze nem épp a tipikus családi autó. Bár nyilván lehetséges, hogy valaki épp azt látja meg benne, ám inkább tűnik nívós üzleti célú személyszállítónak. Ha például egy vállalat gyakorta kell kuncsaftjait, partnereit utaztassa, esetleg egy elegánsabb szálloda szeretné vendégeit például a reptérre hordani, akkor jó partnerre lelhet benne.
[BANNER type="1"]
Vélhetően üzleti célra használták eddig is a hároméves, Franciaországból importált autót, ugyanis órájában privát használatban extrém magas, amúgy üzleti felhasználónál átlagos, évi 50 ezer kilométeres futásnak megfelelő 150 ezer kilométeres érték olvasható. Az utastér állapotán mindez alig látszik, mint azt az eladótól megtudtuk, ez az autó is tartós bérleti konstrukcióban volt Franciaországban kihelyezve egy céghez – azaz felügyelt, biztosan szervizelt példányról van szó.
A magas futás előnye a kedvező vételár, bőrkárpitos, hasonló évjáratú Caravelle – és más VW – sincs a piacon. Hátrányként nyilván az állapot és a komolyabb javítástól való félelem említhető, ám ezekkel komoly mértékben nem kell kalkulálni. Az állapot kapcsán ugyanis annak ellenére jókat írhatunk, hogy a 150 ezer kilométer igenis tetten érhető. Ha nagyon fürkésszük, a még gyári bőrözésű, tehát nem manipulált kormánykerék küllőinél, illetve a váltógombon felfedezhető némi, egyáltalán nem vészes mértékű kopás, a pedálgumik újszerű állapota viszont azt mutatja, hogy vélhetően autópályán futott ilyen sokat a Caravelle. Tegyük hozzá: Franciaországban, ahol az itthon megszokottnál is komolyabban betartatott a 130 km/órás maximum, azaz az üzem mindenképp kímélős lehetett, hiszen 130-nál még hatodik fokozatban higgadt, 2600 1/perc főtengelyfordulattal duruzsol a 2,5-ös TDI. A szerviztől való félelem eloszlatásaként pedig jó tudni, hogy a PD TDI motorok rákfenéjének számító kettős tömegű lendkereket most, már itthon cserélték, azaz komoly rizikót nem tartalmaz a hajtáslánc. Nem titkolt, hogy hamarosan fékbetéteket és tárcsákat kell majd cserélni, vezetés közben ez érezhető is, a pedál kicsit mélyen fog.

A méretes, 5,29 méter hosszú furgont hajtani egyébként nem komoly kihívás. Magas üléspozíciójából minden irányba jó a kilátás, farát tolatóradar segít érezni, ami azért ilyen hossznál nagyon jól jön. Méretes, elektromos és fűthető külső tükreiben gyakorlatilag minden látható, s a 13 méteres fordulókör is egészen baráti ilyen dimenziókkal. A vezetői pozíció kényelmes, a kezelőszervek (kormány, 6 fokozatú joystick-karos váltó) személyautósan könnyűek, de a vezetés azért igényel egy minimális, akár fél nap alatt begyakorolható kisbuszos rutint. A motorról tudni kell, hogy öthengeres, ezért hangja kissé furcsa orgánumú, rezonanciája azonban a négyhengeres PD egységekhez képest szerény. A 130 lóerős – 2,5-ös alapverziójának számító – kivitel menetdinamikai értékei papíron és a valóságban sem letaglózók, a 100 km/órára gyorsulás 15,3 másodperc, a végsebesség 168 km/óra. Ez az autó azonban nem gyorsulgatásra, száguldásra van, élete 99,9 százalékában még ezen értékeket sem autózhatják ki belőle. Vajon van apuka, aki vadulna, amikor családját viszi a kényelmes autóban? Vajon van sofőr, aki száguldana féltett, áttételesen kenyéradó utasaival? Aligha, ha azonban sietni kell – például a reptérre –, azért azt is lehet, érzésre nem lomha, csak nem kirobbanó a vezetett Caravelle. Fogyasztása tűrhető, a vegyes érték 7,8, a városi 10,3 l/100 km - higgadt sofőrrel ilyesmi értékek tarthatók is.
Ha egy frissítés ugyan is el is választja a legújabb kiadástól, a kifejezetten gazdag ellátmányú, kívülről abszolút újszerű megjelenésű, sérülésmentes múltú, utasterével is jó állapotú Caravelle praktikussága ellenére is reprezentatív. Ugyanúgy kelthet jó benyomást egy nagyobb családról, mint egy induló vállalkozásról is. Ára az újkorijának vagy egy mai hasonló példányénak kevesebb mint fele: 6 199 000 forint. Ennyiért újonnan csak jóval kisebb és szerényebb kivitelű nyolcülésesek lennének választhatók, de a vételár a hasonló korú, ám szerényebb ellátmányú konkurensekkel összevetve is jónak mondható. További vevőcsábító, hogy az Autó Néró Római 20 százalék befizetésétől tartós bérletre is kínálja autóit, így a Caravelle-t is, ezáltal családi költségvetést vagy vállalkozást is jól lehet rá alapozni, hiszen maga az autó valóban meggyőző és tetszetős.
A tesztautót az Autó Néró Rómaitól kaptuk kipróbálásra.