Magasan hordja a farát – Mercedes GLC 220 d Coupé

Nagynak tűnik. Kupét faragni egy SUV-ból halott ötletnek tűnt néhány éve, de amit a BMW kitalált az X6-ossal, az kérdés nélkül bejött. Igaz, a Mercedes eléggé megkésve követte a bajorokat, de a GLE Coupé után piacra dobták a kistestvért is, a GLC Coupét. Méreteiben ez épp a BMW X4-et hozza, így a találkozás egy fokkal kellemesebb vele, mint az óriásokkal. Csak a fotókon tűnik nagynak, mivel a nagytesó formai megoldásait és arányait szinte maradéktalanul hozza, viszont nem érezzük azt, hogy egy hegyomlást terelgetünk. Van az a méret, ami már kellemetlen tud lenni, persze van, akinek az a lényeg, hogy messziről észrevegyék. A GLC Coupé pont elég, nem érzek hiányt méretben, már ami az első felét illeti, a B-oszloptól hátrafelé elég korlátozott a hely, a kilátás és a használhatóság is.
Elöl bő, hátul szűk. Kérdéses persze, hogy ki mire akarja használni. Felnőtteket a hátsó ülésre száműzni kínzás, gyerekek viszont panaszkodni nem fognak, így a kiscsaládosok jól meglesznek vele. A haverok is kibírják hátul egy darabig, de világkörüli útra nem biztos, hogy vállalkoznának. Elöl remek a helykínálat, az üléspozíció magas, jó a kilátás, még így is jóval a forgalom fölött nézelődhetünk. Mivel a GLC Coupé alapvetően a sportos vonalat követi a Mercinél, így az ülések is valamilyen szinten sportosak és kemény tömésűek, persze így is mérhetetlenül kényelmesek, minden irányban elektromosan állíthatóak. A nagyon drága, nagyon finom és lukacsos bőrhuzatot a Mercedesnél designónak hívják (kis d-vel, o-val a végén), ehhez a csomaghoz tartozik a Jácint piros fényezés is. Előbbi fekete-fehér összeállításával meglehetősen minimalista, ráadásul a fehér részek sajnos hamar koszolódnak, a néhány ezer kilométert futott kocsiban már szürke volt a vezetőülés, elég kényes.
Anyagaiban kifogásolhatatlan. A középkonzol erezett fekete, fa hatású betétje szerintem a jelenlegi Mercedesekhez az egyik legjobb választás. Ami alumíniumnak tűnik, az az is, a műanyagokhoz is jó hozzáérni, minden jó helyen van, egyedül a vastagkeretes középső kijelző rondít bele a képbe. Ez rontja el az összképet a C-osztály kabrióban is, a frissítésnél illene behúzhatóra váltaniuk, vagy legalább a keretéből visszavenni. A rajta futó rendszer persze villámgyors, az első kudarcba fulladt tapogatás után a középkonzolra helyezett irányítópulttal könnyen kezelhető. A grafikája már kényesebb pont, alapvetően szép, az autó beállításait matatva viszont pixelesre bomlik az animációk bejátszása közben.
[BANNER type="1"]
Vezet, ha megküzdünk érte. A fedélzet szép pontja a sportosra vett kormány, valamint a mögötte meredő csőműszerek. A GLC Coupé sokat segít a vezetésben az araszolástól kezdve az autópályás krúzoláson át a parkolásig. 360 fokos kamerái segítségével egy zsepire is képesek vagyunk centi pontosan ráparkolni – ha már a magas far miatt hátrafelé érdemi kilátás nincs - de persze rá is bízhatjuk a feladatot. Az adaptív tempomat aktiválása tanulást igényel, a kormány bal oldalára helyezett bajuszkapcsolót egy dolog, hogy nem látjuk, az viszont rosszabb, hogy egy felfelé kattintásra a sebességlimitert aktiválja, dupla kattintásra kapcsolódik a tempomat. Ha viszont bekapcsolt a limiter, nem váltható át tempomatra, azt először ki kell lőni, majd egy határozottabb felpöccintéssel kapcsolhatjuk a kívánt funkciót. Fura egy megoldás, nem sikerült hozzászoknom, amikor viszont sikerült bekapcsolnom, pihentetnem kellet csak a kezemet a kormányon, a rendszer remekül működik.
Drága csomagolás. Kicsit visszakanyarodva a parkoláshoz, a hátsó kamerát ügyesen az embléma alá rejtették, így sosem koszos, mindig hallani, ahogy az embléma felnyílik. A kupé Mercedesek csinos egyenfarának viszont ára van. Most nem a GLC Coupé több mint 14 milliós alapárára gondolok, hanem a közel egy méter magasról nyíló csomagtér-fedélre. A nyújtott far miatt 8 centivel hosszabb az alap GLC-nél, így a csomagtartó is hosszú. Ha bármilyen tárgy, akárcsak a közepéig csúszik, kiemeléséhez elkerülhetetlen, hogy ráfeküdjünk a lökhárítóra. Ezáltal nagyjából hasig lehetünk koszosak, ha éppen egy téli autópályázás után szeretnénk megszerezni a csomagokat. Azokból viszont rengeteg fér, annak ellenére, hogy alacsony a csomagtér, a padló alatt még akad hely az apróságoknak.
Kikezdhetetlen hajtás. Motorja kicsit csalóka, a 220 d nem ugyanaz, mint amit például az E-osztályban kapunk ezen a néven. A GLC Coupé 2,1 literest, pontosabban 2143 köbcentis 170 lóerős négyhengeres dízelt kap, hosszában beépítve. Korosabb konstrukció, de kiegyensúlyozottan duruzsol, 400 Nm nyomatéka által meglódítani is ügyesen tudja a több mint 1,7 tonnás karosszériát. A 9 fokozatú 9G-TRONIC automataváltóval remek egységet alkot. Finoman vált, hamar fölpakolja a fokozatokat, amiből semmit nem veszünk észre, lefelé is képes ugyanolyan gyorsasággal. Tesztünk alanyát még 4MATIC összkerékhajtással is megspékelték, a tesztfogyasztás tankolás szerint mégsem ment 8 liter fölé, pontosan 7,7 literrel beérte 100 kilométerenként, ennél persze sokszor kevesebbet írt az autó. Csak szőrözés lehet a kötekedés, a GLC Coupé a célközönség számára hozza az elvártat, sőt! A Burmeister hifi nem csak a laikusok számára szól csodásan, a villantós külső szívrabló, akárcsak a belső kinézete és minősége is. Persze 14 milliós alapárral és közel tízmillióval magasabb végösszegért ez már elvárható.