Hirdetés
Mobil Banner (300x250)
Cikk2019. 07. 22.

Majdnem hot hatch - Kia Rio GT Line teszt

Igazi kis sleeper a Kia Rio az izmos egyliteres motorjával és a GT Line felszereltséghez járó dekoratív kiegészítőkkel.

Majdnem hot hatch - Kia Rio GT Line teszt
Izmos egyliteres motor, mi? Jogosan vetődhet fel a kedves olvasóban, hogy elgurult a gyógyszerem, de manapság már nem példa nélküli a dolog. A Rióban például 120 lóerőt tud a háromhengeres egység és ezzel olyan örömautóvá avanzsált a GT Line modell, amit első pillantásra nem is gondolnánk.
[BANNER type="1"] Jó, persze az értő szemeknek azonnal gyanús lesz néhány részlet láttán. Gondolok itt a 17 colos könnyűfém keréktárcsákra, amelyekre peres gumiabroncsokat húztak, a küszöbtoldatokra, illetve az elnagyoltan, de mégis méhsejtmintás hűtőrácsra. Igen, a hűtőrácsra, csak kicsit lefelé fókuszáld a tekinteted. Az embléma alatt ugyanis a szokásos „tigris nózi” feszít. Aki a márka dizájnelemeit is mélyebben ismeri, a „jégkocka” ködfények miatt is egyből képbe kerül, hogy ez egy sportosabb modell a palettáról, de hátul a GT Line felirat végképp erről tanúskodik. Itt kapunk még dupla kipufogóvégeket és diffúzor hatású díszbetétet is, szóval a dizájn, ha nem is túl látványosan, de egy igazi méregzsákot sejtet.
Az utastérben is módjával adagolták a sportos részleteket, ám valójában tudat alatt, szépen lassan hatalmába kerít bent ülve valamiféle vérpezsdítő hangulat. A kormánykerék karimája tökéletesen kézre áll, máris egy pont a sportosság térfelén, és a fehér cérna oldja az amúgy szürke hangulatot. Jutott belőle a sebességváltó szoknyájára is és a szövet-műbőr ülésburkolatokra is, de a szénszálas műanyagot mintázó betétek is hangulatosak. De tényleg! A legtöbbször ezek nagyon bazárian hatnak, de a Rióban valahogy sikerült eltalálni azt a mintát, ami jól mutat az egyébként átlagos minőségű műanyagon.

Ez az átlagosság minden másra is igaz és ezt pozitívumként könyveljétek el. Nagyon jól összerakott autónak érződik a Rio, pontosak az illesztések, nem válogatták be a csúcsminőségű anyagokat, de nem is érződik a veszett spórolás, szóval a kategória átlagából nem csúszik ki semelyik irányba a kisautó.

Így az utastér méretével sem. Elöl maximálisan kényelmes, a sportos változatban vaskosabb oldaltartást nyújtó ülésekkel főleg, hátul pedig elég a hely felnőttek számára is, de a gyerekeknek mindenképp megfelelő, ha családi autóként tekintünk rá. Márpedig itthon sokan kötnek olyan kompromisszumot, amelyben a kisautó lesz a családi mindenes. Az alaphelyzetben 325 literes csomagtér persze fejvakarást okozhat egy hosszabb nyaralást tervezve, de kisautó mércével mérve szintén hozza az átlagot.
Ám a Rio GT Line nyújt egyfajta hot hatch életérzést is. Ebben pedig kiváló társ a háromhengeres, 998 köbcentis motor a maga 120 lóerejével. Beröffenése után az utastérben nem érezni semmiféle vibrációt. A motor hangja nem mellőzi azt a bizonyos kávédaráló fílinget, de így is élvezhető, hiszen - ha már tigrisorrú - akkor egy macska dorombolására emlékeztet, ami aztán magasabb fordulaton jóval vadabbá érik. Érdemes is pörgetni, a maximális erejét 6000-es fordulatnál adja le, de a 172 Nm forgatónyomaték már megérkezik 1500-as fordulatnál. Viszont az igazi lórúgás, akarom mondani „tigrisrúgás” 2000 és 3000 között érkezik.

Itt már kimondottan meglepő vehemenciával viselkedik a Rio, persze az autó tömege csupán 1160 kilogramm, szóval az élményautók receptjét követi.

Segíti ebben a hatfokozatú, manuális sebességváló, amelynek karja feszesen és pontosan mozog a kulisszában, ráadásul a fokozatkiosztás segít még az üzemanyag-spórolásban is. Vegyes használat mellett, olykor-olykor „lepencézve” (aki nem érti a célzást, kommentek között jelezze és részletezem), 6,5 literrel jóllakott, márpedig ez elfogadható érték egy 120 lóerős masinától. A futómű is elég feszes ahhoz, hogy a sportos élmény átjöjjön, mindazonáltal nem estek át a ló túloldalára a keményre hangolásával. Persze a nagy felni rázósabb élmény a hazai utakon, mint egy jó kis ballonos abroncs, de a GT Line modellekkel amúgy is azokat a vásárlókat célozzák, akik néhanapján szeretik megkergetni a szerpentineken a kocsit. Érdemes még megemlíteni, hogy ezzel a kombóval bizony hátra is tárcsafékek járnak a dob helyett, szóval tényleg szinte minden összeállt, hogy egy serdülő korba lépett, forró ferdehátúnak tekintsük a Rio GT Line-t. Akárcsak a Ceed GT esetében egy picit nagyobb motorral már hezitálás nélkül hot hatch néven említeném.
Nézzük a „mocskos” anyagiakat. Ekkor már erősen akarni kell a sportautós élményt, hiszen a GT Line felára jelentős. Egy mezei Rio 3,5 millió forinttól hazavihető. A GT Line viszont már 5,5 millió forint. Ha nem fehérben választjuk, akkor a többi metálfényért elkérnek 120 ezer forintot, viszont a 150 ezer forintért adott vezetősegéd csomag kedvező árfekvésű. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszer alapáras, viszont az említett csomagban van még automata vészfék, sávtartó, holttérfigyelő, automata távfény és éberségfigyelő is. A tolatókamera a hétcolos érintőképernyővel és a TomTom navival megtámogatva plusz 250 ezer forint és tovább gyurmázható az ár a szintén 250 ezer forintos napfénytetővel. Így már 6,3 millió forint közelébe nőtt a tesztautó ára, ami egy kisautóért erősen elgondolkodtató. Ha izmosítanának rajta még egy kicsit és felhoznák egy valódi hot hatch szintjére, akkor jóval csábítóbbá válna.