Cikk2011. 02. 13.
Már nem olcsó autó a Trabant és a Wartburg
Trabarna, az autóhang-utánzó humorista műsoraiban már gyakrabban hallható Trabant és Wartburg csörömpölés, mint a valóságban. Nem véletlenül.
Betumeret18 px
Régi munkahelyemről hívott fel egy volt kollégám, hogy segítsek megoldani a dilemmáját. Olcsón fenntartható autót keresne, és arra gondolt, egyben kedve lenne némi nosztalgiázáshoz is – így került nála képbe a Trabant 601-es, a keleti blokk rettegett papírjaguárja. Nem tudta azonban, mi a helyzet a kétütemű járművek forgalomban tartásával, ráadásul most a zöldkártya is megszűnt, így számára bizony zűrzavaros a helyzet, ezért csak akkor költekezne, ha tisztán lát. Elkezdtem nyomozni.
Mellőzve most bonyolult jogszabályok idézését, hivatkozását, a lényeg a következő. A kétütemű motorral szerelt (maximum ötszemélyes) járművekre 2005. július 1-jén vezették be azt a szigorítást, amelyben a kipufogógáz CH értékének felső határa 2000 ppm. Ennek a kritériumnak a Trabantok, illetve a Wartburg 353-asok képtelenek voltak megfelelni, így a környezetvédelmi vizsgálat után nem kaphattak zöldkártyát, de a kétütemű tulajdonosoknak két mankó is a rendelkezésükre állt. Az első az ún. monolit katalizátor beszerelése, amivel ugyan teljesíthető lett az előírt CH érték, de az utólagosan beszerelt alkatrész hamar tönkrement, nemritkán a motorral együtt. A másik megoldás egy jogi lehetőség: ha a tulajdonos igazolni tudja, hogy az adott kétütemű jármű 2004. július 14. előtt már a birtokában volt, akkor mentesül a CH értékre vonatkozó szabály alól. Kellemetlenséget ebben az esetben olyan szituáció jelenthet, ha a birtoklás ténye valós ugyan, de időközben 2004. július 14. után új forgalmi engedély került kiállításra. Ekkor az autó tulajdonosának előéleti igazolást kell kérnie az okmányirodában, mert bizonyítás nélkül automatikusan a 2005-ös rendelkezés vonatkozik a kocsira. A zöldkártya megszűnésével sokan tévesen hiszik, hogy a kétüteműek feje kikerült a hurokból, erről szó nincs. A műszaki vizsgán ugyanúgy van környezetvédelmi vizsgálat, csupán a külön igazolólapot nem adják már ki, és a nem veterán - tehát a 30 évnél fiatalabb - Trabik és Warbik most is elhasalnak, ha nincsenek katalizátorral felszerelve.
Mi a megoldás? A 2004. július 14. előtt vásárolt, illetve a veterán minősítéssel rendelkező autókkal továbbra sincs gond, aki azonban mindenképpen Trabantozni, Wartburgozni szeretne, annak nincs más lehetősége, mint teljesíteni a vizsgafeltételeket. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a műszakira beépített ideiglenes katalizátor, amit a papírok megszerzése után szinte azonnal kiszerelnek a tulajdonosok a fent említett károsodás miatt, ám innentől vállalni kell az illegális üzemeltetés kockázatát. Ha a kétütemű autós beleseik egy hatósági ellenerőzésbe a közúton, és az érvényes műszaki vizsga ellenére a motor nem teljesíti a környezetvédelmi előírásokat, akkor büntetésre lehet számítani. Összegezve tehát, 30 évnél fiatalabb, vagy 2004. július 14. után vásárolt kétütemű Trabant és Wartburg legálisan nem használható katalizátor nélkül (nem maga a katalizátor a kötelező, de e nélkül esélytelen a CH határértéken belül maradás), a trükközés pedig szabálytalan. [BANNER type="1"]
Egykoron a Trabant az olcsó autózás szinonimájaként lett közismert, ha pedig az olcsóság mellett gigantikus csomagtérre is szükség volt, akkor a Wartburgnál, különösen a Tourist kombinál jobbat nem lehetett választani. A helyzet mostanra gyökeresen megváltozott. Bár megfizethető alkatrészeket még lehet találni, a beszerzési források drasztikusan lecsökkentek, és mivel két évtizede nem gyártott kocsikról beszélünk, bizony, már felnőtt és dolgozik olyan autószerelő generáció, aki az életben nem látott kétütemű típust, maximum a tankönyvben – az ott leírtak viszont nem elegendők a szakszerű javításokhoz. Egy szó, mint száz, manapság már nem adja magát a szituáció, hogy az üres zsebbel autózni vágyó Trabantot vagy Wartburgot vegyen, amihez minden utcasarkon akad pótalkatrész, és minden kapualjban egy aranykezű szaki – például a motor, különösen a vezérlés alaposan meg tudja tréfálni még a szakembert is. Az olcsón kínált példányok ellen szól, hogy ezekre nem ritkán a vételár többszörösét rá kell költeni lakatosmunkára, szerkezeti javításokra, így nem árulunk el hétpecsétes titkot, hogy leginkább vasárnapi nosztalgiaautósoknak, illetve gyűjtőknek, márkabarátoknak ajánlhatók a hajdani NDK autóiparának oszlopos tagjai. Napi használatra való, olcsón fenntartható autóra van sokkal jobb tippünk.
Sokszor nem meglepő, hogy egy kerékpár áráért már autót lehet kapni – ide tartozik a Trabant és a Wartburg is. Az első kiválasztott Trabantunkért 70 ezer forintot kér a gazdája, és ennyiért 1989-es, óra szerint 79 ezer kilométert futott, nem tökéletes, de egész komplettnek tűnő példányra tehetünk szert, sok pótalkatrésszel, téli gumikkal. A műszaki jövő februárban jár le. Elérve a 100 ezer forintos határt, szintén egy limuzinra bukkantunk: 1985-ös kiadás, 55 000 futott kilométer, sérülésmentes karosszéria, végig garázsban tárolva – pontosan erről beszéltünk, amikor a vasárnapi hangulatautót említettük. Anno sokan szerették a kombit, gyári nevén az Universal típust, amiből a Használtautó.hu oldalain szemlátomást kevesebbet kínálnak eladásra. Hosszas keresgélés után végül ezt az 1990-es, 290 ezer forintos kaposvári autót emeltük ide, remek kondícióban, gyönyörű, rozsdamentes padlóval. Végezetül, hogy a gyűjtőknek, az ínyenceknek is kedveskedjünk, két gyári állapotú, keveset használt kocsi, az egyik (1987) hihetetlen 39 ezer kilométerrel, kereken 500 000 forintért, a másik (1986) pedig 84 ezerrel, picit drágábban 528 000 forintért.
A Wartburg vonatkozásában hasonló úton indultunk el, és döbbenten vettük tudomásul, hogy működőképes, vállalható állapotú, kétütemű Tourist kombit egyszerűen nem találtunk. Ellenben 89 000 forintért igazán csábító ez a fehér színű, 1987-es, 50 ezer kilométert futott 353-as modell, lejárt papírokkal. A karosszéria jól láthatóan nincs porrá rohadva, és akárcsak a vidéki Samaráknál, úgy ezeknél a keletnémet kocsiknál sem a világ nyolcadik csodája a nem agyonütött állapot. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy ezért a piros, 120 ezer kilométeres, ugyancsak 1987-es Wartburgért már 120 ezer forintot kellene leszurkolni, miközben a sárvédők szélein ott vigyorognak a rozsdahólyagok, és a hátsó lökhárító is horpadt – persze, ezeknél az öreg járműveknél másodlagos szempont az esztétika. Ugorjunk. Már-már gyűjtői szemmel méregettük a soron következő 1982-es limuzint: régi krómozott frontrész, krómozott lökhárítók, meglévő típusfelirat és embléma – ezek mind-mind fontos apróságok. Amint a leírásból kiderül, 29 év alatt sem sikerült 50 ezer kilométert belegyűrni, végig garázsban állt, és ugyan a műszaki lejárt, de jövőre már mehet OT vizsgára, amit nagy valószínűséggel csont nélkül meg is lehet vele csinálni. Akinek van felesleges 250 ezer forintja ilyen célra, jó eséllyel nem bánja meg a beruházást. És akkor most is a végére marad a non plus ultra, egy forgalomból kivont, és gyűjtői célra tartogatott 353-as, 1983-as évjárattal, valóban elismerésre méltó kondícióban, 590 ezer forintos irányáron.
Mellőzve most bonyolult jogszabályok idézését, hivatkozását, a lényeg a következő. A kétütemű motorral szerelt (maximum ötszemélyes) járművekre 2005. július 1-jén vezették be azt a szigorítást, amelyben a kipufogógáz CH értékének felső határa 2000 ppm. Ennek a kritériumnak a Trabantok, illetve a Wartburg 353-asok képtelenek voltak megfelelni, így a környezetvédelmi vizsgálat után nem kaphattak zöldkártyát, de a kétütemű tulajdonosoknak két mankó is a rendelkezésükre állt. Az első az ún. monolit katalizátor beszerelése, amivel ugyan teljesíthető lett az előírt CH érték, de az utólagosan beszerelt alkatrész hamar tönkrement, nemritkán a motorral együtt. A másik megoldás egy jogi lehetőség: ha a tulajdonos igazolni tudja, hogy az adott kétütemű jármű 2004. július 14. előtt már a birtokában volt, akkor mentesül a CH értékre vonatkozó szabály alól. Kellemetlenséget ebben az esetben olyan szituáció jelenthet, ha a birtoklás ténye valós ugyan, de időközben 2004. július 14. után új forgalmi engedély került kiállításra. Ekkor az autó tulajdonosának előéleti igazolást kell kérnie az okmányirodában, mert bizonyítás nélkül automatikusan a 2005-ös rendelkezés vonatkozik a kocsira. A zöldkártya megszűnésével sokan tévesen hiszik, hogy a kétüteműek feje kikerült a hurokból, erről szó nincs. A műszaki vizsgán ugyanúgy van környezetvédelmi vizsgálat, csupán a külön igazolólapot nem adják már ki, és a nem veterán - tehát a 30 évnél fiatalabb - Trabik és Warbik most is elhasalnak, ha nincsenek katalizátorral felszerelve.
Nem rentábilis az előírásoknak megfelelő katalizátorral ellátni egy Trabantot, ezért nagyjából el is tűntek útjainkról
Mi a megoldás? A 2004. július 14. előtt vásárolt, illetve a veterán minősítéssel rendelkező autókkal továbbra sincs gond, aki azonban mindenképpen Trabantozni, Wartburgozni szeretne, annak nincs más lehetősége, mint teljesíteni a vizsgafeltételeket. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a műszakira beépített ideiglenes katalizátor, amit a papírok megszerzése után szinte azonnal kiszerelnek a tulajdonosok a fent említett károsodás miatt, ám innentől vállalni kell az illegális üzemeltetés kockázatát. Ha a kétütemű autós beleseik egy hatósági ellenerőzésbe a közúton, és az érvényes műszaki vizsga ellenére a motor nem teljesíti a környezetvédelmi előírásokat, akkor büntetésre lehet számítani. Összegezve tehát, 30 évnél fiatalabb, vagy 2004. július 14. után vásárolt kétütemű Trabant és Wartburg legálisan nem használható katalizátor nélkül (nem maga a katalizátor a kötelező, de e nélkül esélytelen a CH határértéken belül maradás), a trükközés pedig szabálytalan. [BANNER type="1"]
Veterán minősítéssel nincs gond a műszaki vizsgákon
Egykoron a Trabant az olcsó autózás szinonimájaként lett közismert, ha pedig az olcsóság mellett gigantikus csomagtérre is szükség volt, akkor a Wartburgnál, különösen a Tourist kombinál jobbat nem lehetett választani. A helyzet mostanra gyökeresen megváltozott. Bár megfizethető alkatrészeket még lehet találni, a beszerzési források drasztikusan lecsökkentek, és mivel két évtizede nem gyártott kocsikról beszélünk, bizony, már felnőtt és dolgozik olyan autószerelő generáció, aki az életben nem látott kétütemű típust, maximum a tankönyvben – az ott leírtak viszont nem elegendők a szakszerű javításokhoz. Egy szó, mint száz, manapság már nem adja magát a szituáció, hogy az üres zsebbel autózni vágyó Trabantot vagy Wartburgot vegyen, amihez minden utcasarkon akad pótalkatrész, és minden kapualjban egy aranykezű szaki – például a motor, különösen a vezérlés alaposan meg tudja tréfálni még a szakembert is. Az olcsón kínált példányok ellen szól, hogy ezekre nem ritkán a vételár többszörösét rá kell költeni lakatosmunkára, szerkezeti javításokra, így nem árulunk el hétpecsétes titkot, hogy leginkább vasárnapi nosztalgiaautósoknak, illetve gyűjtőknek, márkabarátoknak ajánlhatók a hajdani NDK autóiparának oszlopos tagjai. Napi használatra való, olcsón fenntartható autóra van sokkal jobb tippünk.
Ritka a jó állapotú Universal kombi
Sokszor nem meglepő, hogy egy kerékpár áráért már autót lehet kapni – ide tartozik a Trabant és a Wartburg is. Az első kiválasztott Trabantunkért 70 ezer forintot kér a gazdája, és ennyiért 1989-es, óra szerint 79 ezer kilométert futott, nem tökéletes, de egész komplettnek tűnő példányra tehetünk szert, sok pótalkatrésszel, téli gumikkal. A műszaki jövő februárban jár le. Elérve a 100 ezer forintos határt, szintén egy limuzinra bukkantunk: 1985-ös kiadás, 55 000 futott kilométer, sérülésmentes karosszéria, végig garázsban tárolva – pontosan erről beszéltünk, amikor a vasárnapi hangulatautót említettük. Anno sokan szerették a kombit, gyári nevén az Universal típust, amiből a Használtautó.hu oldalain szemlátomást kevesebbet kínálnak eladásra. Hosszas keresgélés után végül ezt az 1990-es, 290 ezer forintos kaposvári autót emeltük ide, remek kondícióban, gyönyörű, rozsdamentes padlóval. Végezetül, hogy a gyűjtőknek, az ínyenceknek is kedveskedjünk, két gyári állapotú, keveset használt kocsi, az egyik (1987) hihetetlen 39 ezer kilométerrel, kereken 500 000 forintért, a másik (1986) pedig 84 ezerrel, picit drágábban 528 000 forintért.
Hiába volt egy népautó, ma már nincs nagyon használható és még megvehető, nem oldtimer kétütemű Wartburg
A Wartburg vonatkozásában hasonló úton indultunk el, és döbbenten vettük tudomásul, hogy működőképes, vállalható állapotú, kétütemű Tourist kombit egyszerűen nem találtunk. Ellenben 89 000 forintért igazán csábító ez a fehér színű, 1987-es, 50 ezer kilométert futott 353-as modell, lejárt papírokkal. A karosszéria jól láthatóan nincs porrá rohadva, és akárcsak a vidéki Samaráknál, úgy ezeknél a keletnémet kocsiknál sem a világ nyolcadik csodája a nem agyonütött állapot. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy ezért a piros, 120 ezer kilométeres, ugyancsak 1987-es Wartburgért már 120 ezer forintot kellene leszurkolni, miközben a sárvédők szélein ott vigyorognak a rozsdahólyagok, és a hátsó lökhárító is horpadt – persze, ezeknél az öreg járműveknél másodlagos szempont az esztétika. Ugorjunk. Már-már gyűjtői szemmel méregettük a soron következő 1982-es limuzint: régi krómozott frontrész, krómozott lökhárítók, meglévő típusfelirat és embléma – ezek mind-mind fontos apróságok. Amint a leírásból kiderül, 29 év alatt sem sikerült 50 ezer kilométert belegyűrni, végig garázsban állt, és ugyan a műszaki lejárt, de jövőre már mehet OT vizsgára, amit nagy valószínűséggel csont nélkül meg is lehet vele csinálni. Akinek van felesleges 250 ezer forintja ilyen célra, jó eséllyel nem bánja meg a beruházást. És akkor most is a végére marad a non plus ultra, egy forgalomból kivont, és gyűjtői célra tartogatott 353-as, 1983-as évjárattal, valóban elismerésre méltó kondícióban, 590 ezer forintos irányáron.
