Már nem rejtegeti, mennyire sportos – BMW i3s

Legelső villanyautós élményem pár évvel ezelőtt volt, akkor egy e-Golfot teszteltem, télen. Azóta csak hébe-hóba ültem elektromos kocsiban, teszten nem volt, járnom nem kellett vele, most viszont itt van ez, az i3s, szintén télen. Nem direkt szívatom magam, ez most így jött ki, megint, pedig ez a lehető legrosszabb időjárás arra, hogy kipróbáljunk egy elektromos autót. Hogy miért?

Hidegben az akkumulátor hatékonysága nem a legjobb, plusz ilyenkor fűteni kell, ami zabálja az elektronokat.

Ezt pedig még tetézi az, hogy az i3s egyik legfontosabb újdonságát is ki kellett volna próbálni, méghozzá az úttartását.
Az i3-mal korábban többeknek az volt a problémája, hogy miközben egyébként sportos, a vékony gumikon elég hamar elkezd csúszni kanyarban. Minden relatív, azért lehetett azzal is kanyarodni úgy, hogy ne essen le az útról, mégis gyors legyen.

Az i3s-nél négy centit szélesítettek a nyomtávon, és másfelet ültettek a futóművön.

Emellett szélesebb abroncsokat is kap, ezek összességében vélhetően javítottak az úttartásán. A feltételes mód most azért van, mert téli gumikkal próbáltuk, amik pedig a normál i3-as felnijein voltak, szóval a tapadás így nem volt jobb. Az i3s 175/55 R20-as abroncsai sem túl szélesek, ám a normál i3 kerekei még vékonyabbak, 155/70 R19. Nem csak bizarrul mutat, a nyálkás aszfalton táncol is rajtuk rendesen.
Az i3s egy frissítés keretén belül érkezett, ám még a frissített i3-astól is kicsit különbözik. Rögtön ott vannak a kerékjáratok szélesítései, amik a már említett szélesebb nyomtáv miatt szükségesek. Ott van továbbá az első lökhárító, amin hatalmasra nőtt a zongoralakk betét, ugyanitt változott a ködlámpák formája is. Agresszívebb lett, sportosabb, és bár a fényszórók nem változtak, a tekintete is mintha szúrósabb lenne.

Hangyányit vékonyabbak lettek a stilizált vesék és a tetőt is feketére fényezik.

Látványos, az biztos, és a karaktere ezzel nem változott túl sokat, még mindig cuki és megosztó a forma, van, aki trendinek látja, és van, aki borzalmasnak, ez ízlés kérdése, de nem ütött volna akkorát megjelenésekor, ha valami hagyományos bőrbe bújtatják a BMW első sorozatgyártású villanyautóját.
[BANNER type="1"]
Tisztán tartani hatalmas feladat a külsőt, ennyi fekete elemet lehetetlen folyton takarítani, a kosz szinte azonnal meglátszik rajta. Szerencsére nem túl nagy, így mosni nem igazán megerőltető, ám annál mégis sokkal nagyobb, mint számítanánk. Optikailag sokat csalnak a 19-es – nyáron 20-as – felnik, valójában egy kisautó helyére nem fér be. Az egész koncepciót nagyon szeretem, bár igaz, hogy totálisan túlbonyolították, ám a közönség imádja az újító megoldásokat, így nem csoda, hogy egyes országokban minden idők legkelendőbb BMW-je az i3. Itt ez a karbonszálas műanyag-szövet darabokból sütött monocoque karosszéria, ami borzalmasan merev, vagy a beltérben pőrén hagyott újrahasznosított anyagból készült burkolatok. Nagyon látványos, és ordítja az arcodba, hogy te igazán környezettudatos vagy, ami a vevőkör lelkének egész jól esik, és nem zavarja, hogy a felhasznált technológia és az energia, ami hajtja az autót, valójában elég jelentős környezetszennyezést okoz, valahol egészen távol tőlünk - de a közlekedés már csak ilyen.

Az i3 felépítése különös, egészen magas, gondolnánk, hogy a beltér ennek megfelelően tágas, ám ez csak széltében és hosszában igaz.

A padlóba épített 33 kWh-ás akkumulátor miatt magasra kell lépni beszálláskor. Plusz itt nincs az SUV-knál már megszokott praktikus megoldás, miszerint az ajtók betakarják a küszöböket, így ebben az időben nagyjából vádli magasságig folyamatosan koszos lesz a nadrágunk. Túl finnyás vagyok, tudom, de ez már egy megoldott probléma és figyelhettek volna rá. Az utasterét viszont imádom, a megszokott BMW-s vonások köszönnek ránk, mégis teljesen más, hisz középkonzol lényegében nincs, az ülések vékonyak, mégis elég jó tartásúak, és az anyagok is teljesen rendben vannak, az ajtók szöveteiért és a faberakásért ezúton mondok köszönetet. A frissítéssel kapott új iDrive-ot, ez már a csempés megoldás, de nem érintőkijelzős, hisz túl távol van amúgy is.
A lényeg persze a villanymotor, ami itt már 184 lóerős és 270 Nm nyomatékú, ami mint tudjuk, az első pillanattól kezdve rendelkezésre áll.

Az i3s-ben még jobban kihasználhatjuk, hisz itt már nem csak Comfort, hanem Sport állása is van a menetmód-kapcsolónak, ami a gázreakciót azonnalivá varázsolja.

A rajt piszkosul erős élmény, de van még egy lehetőség, a kipörgésgátló Traction állása. Ez még elveszi a gázt megcsúszásnál, de ugyanakkor engedi is, hóban büntetlen móka az i3s, hisz hátul hajt. Hatótávolsága szórakozva nem lesz túl sok, erre még rátett a -10 fokos hideg reggelente, így rendszerint 160 kilométert írt indulásnál. Igaz, a fűtéssel nem spóroltam, az azért fájt volna, de úgy gondolom, az a normális, hogy egy autóban azért van fűtés, hogy használjuk.
Normál felhasználásnál teljesen vállalható ez a hatótáv, egy vidék-reptér-belváros-vidék kört úgy fejezett be, hogy még maradt 40 kilométere, szóval teljesen vállalható, második autónak. Szorgosan kell töltögetni esténként, és akkor nincs probléma, ezt legalább még fel lehet tölteni 100%-ra 230 Voltos hálózatról egyetlen éjszaka alatt, nem úgy, mint az Ampera-e-t. Vezethetősége BMW-s, kicsit talán túl nehéz a kormányzása, de az szokható, ezzel legalább érezzük az autó súlyát, én szerettem. Az i3s kicsivel 14 millió alatt kezdődik, a tesztautó viszont 18 millió feletti árcédulát visel. Kicsit letaglózó, de az újító technológiák és a különleges külső ezt megköveteli.

Az sem elhanyagolható, hogy itt egy csöppet jobban kihasználható a teljesítménye, és élménynek sem utolsó egy i3s.