„Meg kell venni a nagydízelt” – Miért kell hétköznap erős autó?

Rettentő furcsa igények rajzolódnak ki néha a teljesen egyszerű autók felhasználóinak körében. Szeretem olvasni a kommenteket a cikkeink alatt itt és Facebookon is, mert mindig kiderül belőle, hogy az emberek, de legalábbis az olvasók igénye egészen más, mint amit mi, vagy az autógyártók annak gondolnánk. Nem új keletű dolog, hogy mindig vágyunk a nagyobbra, a szebbre, az erősebbre, az újabbra, mégis nagyon sokszor találkozunk elképesztő és meglepő módon összecsengő véleményekkel. Tudom, messze nem egyértelmű, hogy én teszem föl a kérdést, hogy mégis minek kell erősebb autó 150 lóerőnél? De helyezzük el az igényeket a realitás talaján.

Meg kell venni hozzá a nagydízelt, vagy legalább a 280 lovas benzinest.

Ez a komment a Volkswagen Arteon alá érkezett, és durván sokan helyeseltek rá, amire én már nem is mertem kommentben válaszolni. Egy teljesen hétköznapi autóról van szó 150 lóerős és 340 Nm nyomatékú dízelmotorral. Mégis mire nem elég egy ilyen? Szögezzük le gyorsan, ha még nem lenne egyértelmű, hogy én szeretem az erős és gyors autókat. Mátyás szöges ellentéte vagyok, ami a fogyasztást és a vezetést illeti, és ez teljesen rendben is van, mert több dologban is meg tudunk egyezni. Az egyik és legfontosabb, hogy a közlekedésre, helyváltoztatásra szánt autók ereje tulajdonképpen lényegtelen.

Mindaddig, amíg egy autó el tudja érni 10 másodpercen belül a 100-as tempót álló helyzetből, egy pillanatig nem kell magunkat kényelmetlenül éreznünk.

Ha tud menni 150-nel, az már bőségesen elég mindenre is, amit a szabályok megengednek, vagyis közúton egy 130-140 lóerős kocsi már a bőség zavarát is kimerítheti. Mégis folyton olyan véleményeket kapunk, hogy ez gyenge, ez nem elég, ezzel le fognak tolni, kell az erősebb. Mégis mire? Tudunk közlekedni, ismerjük a szabályokat, ismerjük a közlekedési lámpák hangolását és tudjuk, hogy annak ellenére is nagy a forgalom, hogy az ország jelentős része nagyjából egy éve már otthonról is dolgozhat. Szóval hová is szeretnénk száguldozni? Közelítsük meg más irányból a helyzetet. Vegyük példának az említett Arteont, aminek a 150 lóerős, 2,0 literes TDI motorja az egyik legnépszerűbb a Volkswagen csoport legtöbb termékében. Elsőkerekes, 9,1 másodperc alatt gyorsul fel 100-ra, és tud 220-szal menni, ha kitapossuk a lelkét. Teljesen hétköznapi autóról van szó, vagyis nem sportkocsiról, vagy versenyautóról, hanem egy olyan kocsiról, amit nagy eséllyel a legtöbben céges autóként kapnak meg, mert a pozíciójuk mellé ez már jár. Szép világot élünk, mert ez ma már egészen könnyen megadódhat sokak számára, és jellemzően még csak nem is az a feladatuk, hogy az országot járják ezekkel az autókkal és időre kellene teljesíteniük egy adott távot. Tudom, van az az élethelyzet, amikor sietni kell, de a 130-as autópályás korlátokat betartani, esetleg, ha valaki nem bír magával és 150-nel szeretne autózni, azt egy ilyen kocsival teljesen pihentetően el tudja végezni. Mondok szebbet, egy ilyen 150 lóerős Arteon úgy éri el a 190-et, hogy szinte észre sem vesszük a jelentős gyorshajtást, ha csak tapadunk a gázpedálra. Ha a sietés szemszögéből nézzük az igényt, és a céges üzemanyagkártya hatalmánál fogva teljesen mindegy a fogyasztás, akkor sem az erőn fog múlni, hogy odaérünk-e a partnerhez. [BANNER type="1"] Sietni sokféleképpen lehet, de aki az erőtől várja a megváltást egy teljesen átlagos hétköznap, az nagyon téved. A gyártók között mára kialakultak trendek, összemosódtak az erők, és lökettérfogattól függően könnyen meg lehet saccolni, hogy mekkora erőt teljesítenek a motorok. 1,0 literes háromhengeresek 100-120, 1,3-1,5-ös turbósok 130-150 lóerő a 2,0 literes dízelek meg 150-190 lóerő és sokszor 400 Nm nyomaték leadására képesek. Az arany középút az, ami nagyjából mindenre is elégnek kellene, hogy legyen.

140-150 lóerő és 300-350 Nm közötti nyomaték már finoman szólva is kényelmes, de sokszor még durván gyors közlekedésre is elég.

Sokan mégis ennél erősebbet is akarnának, de mégis miért? Egy gyors kérdést tettem fel ebben a témában az instagram oldalunkon, amire a cikk írásakor több mint 200-an válaszoltak. Valami képet ad arról, hogy mi a valóság, és mik az igények, de tudom, hogy ez messze nem mutat meg mindent. E szerint követőink pont fele jár 150 lóerőnél gyengébb autóval és fele erősebbel, de több mint 70%-uk hajtana erősebb kocsit hétköznap. Miután a teljesítmények skáláját már nagyjából tényleg végigzongoráztuk a tesztautók által, kialakult már bennem egy kép. Több mint 300 különböző autót vezettem az elmúlt években, és ez a szerkesztőségünk többi tagjára is igaz, vagyis amikor a cikkekben leírjuk, hogy a 150 lóerős dízel Arteon mindenre is elég, akkor emögött egy ilyesmi háttér áll mindegyikünknél. Ha valami nem elég, vagy feltűnően gyenge, akkor azt is le szoktuk írni. Az elmúlt közel 5 évből ilyen példát épp csak egy maroknyit tudok felhozni, és azok is könnyen megmagyarázható helyzetek. A háromhengeres szívó Toyota Aygo kimondottan kevés autópályán, az 1,2-es szívó Fiat 500 robotváltóval alig érte el a 95-öt viharos szembe széllel, de ami lehet, hogy meglepő lesz, a 75 lóerős szívó Dacia Logan például három emberrel a fedélzetén vígan nyargalt 130-cal az autópályán, és már a felhajtón is elérte a 100-at, vagyis még az sem volt veszélyesen lassú.

Mindennel lehet éppen elég gyorsan menni, csak ismerni kell a technikáját.

Amíg egy háromhengeres szívó benzinest elváltogatunk 3000-3500-nál, joggal fogjuk kevésnek érezni, mert ott még az erejének a felét sem fogja leadni. Ebből a szempontból van nagyon jó helyzetben például egy 150 lóerős Arteon, miután 1750-es fordulattól megvan a 340 Nm nyomatéka, ami háromszor annyi, mint amit egy szívó benzines Dacia le tud adni. Ebben az a szép, hogy mindkettő pont ugyanannyival mehet az összes hazai közúton. Szóval az erőnek bizonyos mértékig van értelme, ha a mindennapi használatról van szó, és sokkal jelentősebb az a gyorsaság tekintetében, hogyan használjuk ki a forgalom tempóját, a nép megszokásait, a besorolósávokat, az üres sávokat. A belső sávokban való tolongás és letolás például semmivel sem kifizetődőbb, mint a külső sávban való folyamatos haladás, vagy a felhajtók, lehajtók teljes hosszának a kihasználása. Az autópályán való gyorsítás, előzés erő szempontjából lehet jogos kérdés, de 130-ról 140-re, ami még jóhiszeműen szabályosnak mondható, egy 150 lóerős dízel pont ugyanolyan vehemenciával fog gyorsítani, mint a 190 lovas. Akkor mégis miért vágyik a többség erősebb autóra? Ennél gyorsabban akarnak autózni? Lehet, de innentől kezdve egy pillanatig nem jogos az igény az erősebb autóra, mert ennél gyorsabban szabálytalan autózni. Egy Arteon, Passat, Octavia, vagy a hasonszőrű közlekedőedények meg nem arra valók, hogy Parádsasvár-Mátraháza között időre autózzunk. Ha éppen szórakoznánk egy kicsit, arra sportautó kell választani, és ott már kezdhetünk azon vitatkozni, hogy kell-e a 4-es BMW-be a hathengeres, vagy elég a 30i is.

Szóval, amíg ezeket hétköznapi autózásra használjuk, dugóban állunk, kivezetőutakon araszolunk és a belső sávban toporgunk a többi siető mögött, addig bőven elég, de még sok is lesz oda a 340 Nm nyomaték.

Én szeretek autózni és a lehető leggyorsabban vezetni, amit a szabályok megengednek, szóval nem vagyok az erős autók ellen, sőt. Megértem a gyorsulásra való igényt, a kanyartempóban való élvezetet, de azt nem, hogy egy nem sportolásra való autótól várunk tonnányi lóerőt, hogy a mazsolákat 135-nél tolhassuk le az autópályán. Ez pedig amellett, hogy veszélyes, meglehetősen gusztustalan hozzáállás is, mert azon az 2-5 percen, amivel hamarabb ér oda az ember 130 helyett 145-ös tempóval utazva, nem fog múlni semmi.