Megér egy fenék 1 milliót? Ford Mondeo kettős használtteszt

Nem véletlenül kedvelt autó a Ford Mondeo, céges és családi autóként egyaránt kelendő. Évekig volt a felső-középkategória bestsellere itthon és számos egyéb európai piacon is - nem titok, hogy nálunk zömében cégek vásárolták, ma pedig a nyolcadik legnépszerűbb importautó, s lehet így sokaknak egy „új” családi autó, persze használtan. A behozott példányok közül is csak az ismert előéletűeket ajánljuk, de könnyebb korrekt autót hazai forrásból találni. Nekünk például kettőt is sikerült, nem is nehezen, az Autó Néró Római használtautó-telepén áll két darab, fekete színű, nem titkoltan ex-cégautó Mondeo. Közös jellemzőjük a hazai forgalomba helyezés, a vezetett szervizkönyv és a gyakorlatilag sérülésmentes múlt, és még a benzines motor is. Mindkettőn csupán egy-egy sárvédőt kellett eddig fényezni parkolási karcolás miatt. A márkaszervizek a gyárival egyező minőségben tudták reprodukálni az amúgy kényes metálfekete dukkót. Távolról nézve a két autó szinte egyező, közelről azonban az ártáblák jelentős, kereken 1 millió forintos különbséget mutatnak. Jól látható, hogy a drágábbik – 3 499 000 forintért kínált – öt, míg az olcsóbb – 2 499 000 Ft-os – négyajtós, de vajon megér az eltérő farkialakítás és egy plusz ajtó 1 millió forintot?[BANNER type="1"]
Fogós kérdés, hiszen már a négyajtós Mondeo belseje is gigászian tágas, elöl is, de főként második üléssorában. Látható ugyan, hogy a szerényebb, és a 3 éves korhoz, valamint az autó egyéb jellemzőihez, nevéhez mérten abszolút értékben is kedvező árat a viszonylag magas, 165 ezer kilométeres futás is indokolja. Azonban ne ijedjünk meg ettől, 3 év alatt csakis hosszú távokon termelhető ennyi kilométer, ami jóval kímélőbb üzemet jelent, mint a városi. Ennyi kilométer pedig a tesztben szereplő autóknál tapasztaltak, illetve korábbi élményeink alapján sem sok egy Mondeónak. Az üléseken nem látható kopás, a kormány bőrözése is minimálisan fényesedett csak ki. Az utasterek tényleg újszerűek, ami egyébként újabb jó pont a céges autóknál: nem mindegyiket nyüstölte teljes család, gyerekekkel, rosszabb esetben kutyával, macskával, hanem adott esetben csupán egy vezető vagy egy szerencsés üzletkötő használta. Ezen Mondeók az utóbbi kategóriába tartozhatnak, ilyen jó kilométer/állapot arányt nemigen lehet tapasztalni.
Aggódni a motor miatt sem kell, nincs mi elromoljon benne. Ugyanis a tesztben szereplő Mondeókban nem a népszerűbb, nyomatékos és 6 fokozatú váltós, turbós, nagynyomású befecskendezésű dízel szerepel, hanem benzines, szívó 2,0 literes, 145 lóerős. Viszonylag ritka darab, 7,9 l/100 km gyári vegyes (a valóságban is közelíthető) étvágyával nem a legtakarékosabb, mégis vállalható étvágyú, ugyanakkor kellemes és megfelelő karbantartással örök darab. Nincs turbó vagy magas nyomású befecskendező-rendszer, ami elromolhatna, s a kopó alkatrészek száma is szerényebb, például drága porlasztócsúcsokat sem kell cserélni. A benzines még a téli mínuszokban, hosszú parkolás után is simán indult, alapjárata egyenletes, a fordulatszámot pedig jól veszi. Teljesítményleadása lineáris, nagyautós dinamikával mozgatja a méreteivel is annak számító Mondeót. Megvan a 10 másodperc alatti 100 km/órára érés, hiszen a szintidő 9,9 másodperc, s noha a váltó csak 5 fokozatú, az kellően hosszúra áttételezett, a csúcstempó 210 km/óra lehet, de fontosabb, hogy a 130 km/órás utazótempónál sem túlzottan magas a fordulatszám.
Vezetni négy és öt ajtóval egyaránt kellemes a Mondeót, (elöl MacPherson, hátul multilink) futóműve kanyarban stabil, az úthibákat a jelentős (2,85 m) tengelytávnak köszönhetően is lágyan rugózza ki, irányítani pedig 2,7 fordulatos, hidraulikus szervóval könnyített kormányával egészen precízen lehet. Ráadásul 550 literes csomagterével a négyajtós is sok poggyászt tud elnyelni, de azért itt már erősen kirajzolódik, hogy bizony az ötajtós több mint kétszer magasabb raktérnyílása valóban önmagában is százezreket ér, nem is beszélve a komolyabb bővíthetőségről. Bár nem látszik, alapméretével a szedán tud többet, a lejtős hátú Mondeo csomagtere „csak” 540 literes. Ha azonban a kettő között kellene választani, egyértelműen az ötajtós lenne a nyerő.

A választást persze számos további tényező, például az ár is nehezíti, kereken 1 millióval drágább az ötajtós. Annyit azért nem ér a kétségtelenül praktikusabb farkialakítás. Mellette szól még szerényebb, 3 év alatt átlagosnak vagy csak kevéssel annál jelentősebbnek nevezhető 109 ezer kilométeres futása és jobb felszereltsége. Ellátmányban egyébként az olcsó lépcsős hátú sem rossz, a 2,0 literes motorhoz eleve járt az alapnál már jobb Trend ellátmány, s ahhoz még extrákat is rendeltek az első tulajdonosok. Így aztán nem csak 7 (a sofőr térdét is óvó) légzsák, ESP, 4 elektromos ablak, bőr kormánykerék és váltókar borítás, elektromos, fűthető külső tükör, távirányítós központi zár, kivehető textilszőnyeg, 8 hangszórós CD-rádió és ködfényszóró, hanem kétzónás automata klíma, tempomat és multifunkciós kormány is került bele. Még komolyabb persze az ötajtós stafírungja, hiszen az Ghia, azaz csaknem a leggazdagabb ellátmányú, ráadásul szintén egyéb, már-már prémiumautós extrákkal is felvértezett, krómosabb hűtőmaszkkal szerelt, még elegánsabb. A négyajtós Trend ellátmányán túl alufelnikkel, alapból tempomattal, extraként ráadásul a ritkaságnak számító távolságtartóssal (!), továbbá elöl nem csak fűthető, hanem hűthető ülésekkel, első-hátsó parkolóradarral, elektrokróm belső tükörrel, szintén kétzónás klímával, gyári navigációval és fontos téli tételként fűtőszálas szélvédővel.
Melyik a jobb vétel? Ez a vevőtől függ, annak, aki olcsón szeretne tágas, kellemes, rizikóktól mentes utazóautót, nagyon jól járhat a 3 évesen 2,5 millióért megkapható szedánnal, aki pedig tud többet is költeni, az 3,5 millióért szerényebb futással, praktikusabb kialakítású csomagtérrel és jobb ellátmánnyal – csak a fontosabbakat ismételve: távolságtartós tempomattal, navigációval, ülésfűtéssel és –hűtéssel (azaz igazán prémiumosan) – kaphatja meg az ötajtóst. A far önmagában nem érne 1 milliót, ám az a gazdagabb felszereltséggel és a harmadnyival szerényebb futással együtt már kitesz annyit, hogy a 3,5 milliós, szintén 3 éves Mondeo csakugyan vonzó ajánlat legyen. Akkor is, ha benzines, akkor is, ha csak 5 sebességes váltós; ki kell próbálni, nem fog az a dízelkerregés és az alapjárati rezonancia hiányozni, de még a hatodik fokozat nélkül is meg lehet lenni.