Meghozza a kedvet – Peugeot 508 Hybrid teszt

Műszaki irányultsággal és érdeklődéssel autóként értékelni a legtöbb ma kapható új modellt meglehetősen nehéz. Ha szeretjük hallgatni a motort, érezni a futóművet, a kormányzást, figyelni, hogyan dolgozik az automataváltó és úgy általában a lemezek alá bújni fejben, akkor a legtöbb helyzetben óriási a csalódás. Ezeket másként kell kezelni és értékelni.

Tömegtermékek, bonyolult kérdőívek, kutatások alapján pozicionált eladható áruk, nem pedig az autók és az autózás szerelmeseinek szánt műszaki remekművek.

Annyit azért érdemes leszögezni, hogy rosszat ma már talán senki nem árul, biztonságosak, kényelmesek, fejlettek az autók, a legtöbb esetben már a minőséggel sincs óriási gond. Kérdés, hogy amit nem látunk, az milyen minőségű, mennyire precízen kivitelezett és milyen biztosan működő szerkezet. Ebben nagy varázsló a Peugeot, mert meglátunk egy ilyen autót, beleülünk, és minden pillanatban olyan élményekkel bombáz, amik után már nem is igazán fognak érdekelni ezek a részletek. Ebből a szempontból az 508 hibrid most egy akkora telitalálat, amekkorát még nem látott a ház. [BANNER type="1"] Nehéz olyan Peugeot-t mondani, ami ne lenne messziről felismerhető. Nagyon karakteres autókat rajzoltak mindig is, és most követtek el egy olyan trükköt, amivel még egyszerűbb észrevenni az új modelleket még a tömött forgalomban is. A rozmárfogakat nagyon hamar fel lehet ismerni, messziről látni, ha egy új Peugeot, lapossága miatt pedig azt, ha egy 508 jön szembe a kocsisorban. Intett nekem egy idegen autós a rakparton, aki szintén 508-ban ült, de közben én is azon méláztam, hogy mennyire meghatározó és karakteres ez az új pofa. Ebből is olyan lesz, mint az alfások közötti integetés? Talán, annyi biztos, hogy már messziről van esélyünk készülni rá. Bizonyos szögekből nagyon jó az 508 kiállása, szemből egészen sportautós, a háromnegyedes nézet is jól áll neki, de vannak szögek, ahonnan nézve ez is orrnehéz, ezen segít a kombi, az egy kicsit jobban kiadja. De a formát már kiveséztem korábban a dízelnél, amit ide kattintva tudtok elolvasni, és a kombinál is, amit pedig itt találtok. Ahogy a legelső 508 tesztautó cikkét fejeztem be, úgy kezdeném a legújabb tesztautó kielemzését.

Nagyon vártam a hibridet és végre itt van, a sejtésem pedig beigazolódott; piszok jól áll neki az elektromos hajtás.

Ez a forma futurisztikus kissé, izgalmas, stílusos, nagyon nem illik bele a képbe egy csattogó dízelmotor, de még a benzinmotor morajlása sem. Oltári jól áll neki az, hogy hang nélkül indul el a parkolóból, vagy épp nesztelenül érkezik meg. Amúgy is olyan, mint egy élethű szobor, attól meg nem azt várnánk, ha esetleg megmozdul, hogy az arcunkba tüsszentsen. Az 508 hibriddel méltóságteljesen, elegánsan érkezhetünk meg, és nagyjából ez lenne a lényege a koncepciónak. Baki persze mindenhol előfordul, így nagyjából minden harmadik indításra itt is azonnal beindult az 1,6-os benzinmotor, aminek nehéz megtalálni a valódi okát, akkor is ezt csinálta, ha épp teletöltött aksival indultam volna el a töltőtől. Ezen a ponton érezni a hajtásrendszer első gyenge pontját, látszólag teljesen logikátlanul indítja be a benzinest, akkor is, ha 48 kilométeren keresztül semmi szüksége nem lenne rá, mert van benne elég töltés. Az 1,6-os, 180 lóerős turbós benzinmotort egy 110 lóerős elektromos motorral segítették ki. Van egy nyolcfokozatú automataváltó is a rendszerben, ami akkor is működik, vagyis vált, ha csak az elektromos motor dolgozik. Hogy erre mi szükség van, arra nehéz választ találni, hiszen az elektromos haladásnál épp az a fura, hogy vált, nem úgy, mint a CVT-nél, hogy csak lineárisan megy. Érezni is a döccenéseket, ami nem feltétlenül kellemes, de csak akkor tűnik fel, ha nagyon koncentrálunk rá. Akkumulátora 11,8 kWh-s, rendre 10,9-et tudtam beletölteni, ennyi a nettó, vagyis kihasználható kapacitása.

A gyártó szerint ez 54 kilométerre lehet elég, a teszthét végére is 48 kilométert sikerült csak belőle kisajtolni, ennyi már elégnek mondható; ha ingázásra használjuk, akkor is.

A töltés 3,7 kW-os alapáron, de ehhez is megrendelhető a 7,4 kW-os fedélzeti töltőegység, ami úgy 1 óra 15 percre csökkenti a teljes töltési időt, ami a legnagyobb érték. Ha ezt ki akarjuk használni, akkor vagy otthoni töltődoboz kiépítése ajánlott, vagy egy Type2-es töltőkábel, amivel tudjuk használni a köztéri töltőoszlopokat. [BANNER type="2"] Az autóban az említett Type2 kábel alapvetően nem volt és az extralistájában sem található, de kértem egyet az importőrtől, mivel hagyományos hálózati csatlakozóról nem tudtam volna tölteni, és úgy semmilyen módon nem tudtam volna kihasználni az elektromos hatótávolságát. Így az alap töltőegységgel rendre 4 óra 10 perc alatt töltött fel köztéri oszlopról, amit a szolgáltató és a Peugeot applikációján keresztül is tudtam követni, az 508-nál 2, vagy 3 nap kellett, hogy párosítani tudjam, de sikerült. Addig megy elektromosan, amíg ki nem merül az akkumulátor, de bekapcsol a benzinmotor, ha tövig nyomjuk a gázpedált.

Amíg van töltés, addig a közel padlógázas gyorsításokat is kivitelezi, villanyautóként viselkedik és dinamikusan is mozog.

Persze 110 lótól átlagosnál nagyobb vehemenciát nem szabad várni. Magunk menedzselhetjük a töltés állapotát, gombnyomásra kérhetjük, hogy őrizzen meg 10, vagy 20 kilométernyit, de a teljes töltést is eltehetjük későbbre. Ebben az esetben, ha tudja, fel is tölti az akkumulátort a benzinmotorral, ennél az autónál ez látványosan sikerült is, pár kilométeres autópályaszakaszon visszatöltött legalább ugyanannyi kilométerre elég energiát, persze közben 8 literes pillanatnyi fogyasztási értékeket mutatott. A hajtások közötti váltások érezhetőek, főleg akkor, amikor benzinmotorról áll vissza elektromosra, ilyenkor egyenletes gázállásnál hirtelen picit jobban kezd el menni. A rendszer működése lehetne finomabb, akik fogékonyak rá, észre fogják venni ezeket az apróságokat, viszont nagy valószínűséggel a többségnek ezekkel nem lesz gondja.

A rendszeres töltés egy ilyen turbómotoros plug-in hibridnél erősen ajánlott.

Az már bebizonyosodott, hogy a PSA rendszere a lemerülés után messze van a hatékonytól, itt, hogy hátul nincs villanymotor, kicsit talán ügyesebb, de vannak hibridek, amik úgyis többet tudnak menni elektromosan nála. Amikor csak lehetett, töltöttem, nagyjából minden nap a 375 kilométeres teszthét alatt. 3,2 literes fogyasztást produkált így, plusz összesen 48 kW áramot töltöttem bele ingyenes köztéri oszlopról. Ha az áramért mondjuk Mobiliti töltőn fizettem volna kilowattonként 100 forintot, az 4800 forint pluszköltséget jelentett volna, amiből 13 liter benzint fizethettem volna jelenlegi árfolyamon. Kis számolás után ez nagyjából 5,9 literes átlagot hozott volna költség alapján benzinből, ami egy ilyen autótól igencsak jó érték. A valós eredmény töltés nélkül csak benzinnel való használat mellett leginkább 8 liter fölött alakult volna, szóval a rendszeres töltés áramról még akkor is vastagon megéri, ha fizetnünk kell érte köztéri oszlopon, a háztartási áram ára persze ennél jóval alacsonyabbra jönne ki. Egy ilyen 508 nem csak kívülről, de bentről nézve is elég nagy élmény. A keret nélküli ablakok miatt már az ajtónyitás is jól esik, aztán behuppanunk a pici kormány mögé és magával ragad ez a különleges világ. A sokadik tesztautó után is élmény egy ilyen, minden hétköznap szívesen ülnék bele. Az apró kormányt könnyű tekerni, a magas középkonzol miatt kényelmes helyre került a váltókapcsoló, a zongorabillentyűk pedig továbbra is szépek, nem beszélve arról, hogy a váltókaron pihentetett csuklóval pont elérjük őket és az alattuk lévő, fémes kattanással visszajelző érintőgombsort is. A digitális műszeregység itt már alap, de bántóan egyszerű a 208-as 3D megjelenítésű képernyője után. Jó a multimédia fejegysége, a 10 colos kijelző a hibridhez már mindenképp jár, ahogy a kétzónás klíma és a félbőr ülések is. Kárpit terén sem egyszerű egy ilyen 508, szövetből kétféle, érdekes szövésű is kerül az ülésre, középre és a széleikre kis bőrberakás, és az egész nagyon ízléses. Rendes a lábtér hátul, fejtér is van elég, ebben már vígan elücsörögnék hátul hosszú távon is. Elég jók az anyagok, megkérik az árát, de nagyon jól szól a Focal hifirendszer, és pakolórekeszből is találunk bőséggel, még a váltókar alatt is.

Az összeszereltségről nehéz rosszat mondani, kiváló a hangszigetelés, futóműhangolásra viszont nem jobb, mint a korábbiak.

Kényelmes, selymes a rugózása, ha jó az út, de csak ha tényleg jó, úthibákon viszont ez is elkezd botladozni és zörrenni, de ezt ne feltétlenül az autónak rójuk fel. A hibrid rendszer nem rossz, de sajnos tele van azokkal az alkatrészekkel, amik később ugyanúgy fogják kérni a törődést, mint bármelyik turbós, automata modell, de ha töltögetjük, akkor a használata kényelmes, elegáns és kellőképpen izgalmas is lesz.