Megtaláltuk a tökéletes családi autót? Renault Scénic teszt

A Renault Scénic voltaképpen nem más, mint az aktuális Mégane családbarát, férőhelyet és praktikus ötleteket gazdagon kínáló egyterű változata. A típus 1996-ban önálló kategóriát teremtett, el is nyerte az Év autója 1997 címet, sikere pedig most, a harmadik generációnál járva is jóformán töretlen. Legutóbb alapellátmányos, belépő dízeles változatával már megmutatta, hogy abszolút józan választás, mostani tesztautónk pedig két újdonsággal is szolgál: egyrészt 1,6 literes, hipermodern dízelmotorja vadonatúj, másrészt a Privilége a Scénic-paletta krémje, tehát dupla kényeztetésre számítottunk. Mindezt tetézte, hogy Grand, azaz a nagyobb, ráadásul 7 üléses karosszériával járt nálunk az egyterű – a számszerűen pontos növekedés a normál modellhez képest 216 mm, amely összességében 4 560 mm teljes hosszúságot jelent. Külső jegyeivel nem sok pluszt mutat a Privilége, fémes hatású, matt felületű kilincseket, valamint fényes, fekete tükörházakat kap, sztenderd a 17 colos, csillagmintázatú könnyűfém felni (ezt a tesztautónál plusz 30 ezer forintért „gyémánthatású” fényezéssel bolondították meg), továbbá a beltér színvilágában feltűnik az elegáns, de kényes bézs árnyalat.
A műszerfal felső része viszont szerencsésen sötét, barnás árnyalatú - így nem tükröződik a szélvédőben. Örülhetnek a szimmetria-kedvelők, a műszerblokk középre került, egyedül az órákat megjelenítő kijelző került kissé a vezető irányába elmozdítva, és itt mással is játszottak a tervezők. A színes grafika változtatható, aki például nem szereti az oszlopgrafikonos üzemanyagszint-jelzőt, vagy éppen a hasonló fordulatszámmérőt, az választhat hagyományos, számlapos-mutatós dizájnt, türkiz vagy sárga alappal. A futurisztikus kijelzőhöz mérten nincs túlbonyolítva a középkonzol, a hifi és a klíma kezelőegységén kívül mást nem is tettek oda a franciák. A fedélzeti számítógép a jobb oldali bajuszkapcsoló végéről lapozható, a kormányoszlopról a hifi, a bőr hatású kárpitba varrt kormányról a tempomat kezelhető. Mivel a Privilége esetében alapáras az automata Renault kártya, a váltókar alatti résbe sem kell azt beilleszteni, a Scénic „zsebből” engedelmeskedik az indítási parancsnak, kiszállásnál pedig - néhány lépesre eltávolodva - elegánsan kezeli a zárakat is.

Az első és a második sor üléseihez 25 ezer forintért a fejet körbeölelő „komfort” fejtámla rendelhető, az első ülések kényelmesek, átlagos testmagasságig a fél méter hosszú ülőlapok a combot kellően alátámasztják, míg a középső sorba három önálló, sínen tologatható, állítható háttámlás szék jutott, Isofix rögzítési ponttal. A csomagtartó padlójába rejtett két, normál fejtámlás pótülés könnyen, a csomagtér felől egyetlen mozdulattal elővarázsolható, és jó hír, hogy teljes létszámmal is marad 208 liternyi hely a poggyászoknak. Hogy leghátul mekkora a kényelem, az a középső sor beállításától függ, a lábtér 80 és 210 mm között változhat – utóbbinál értelemszerűen a középső sorban a minimális érték adódik. A csomagtartó kapacitása a már említett 208, illetve 5 üléssel 564, csak az elsőkkel 1 863 liter, ha pedig nem csak lehajtjuk, hanem ki is szereljük a középső üléseket, akkor plafonig pakolva bő két köbméter (2 063 liter) áll rendelkezésre. Pici negatívum, hogy az ülésdöntéssel nem sík a padlófelület, ellenben az autó belső méreteit érzékelteti, hogy a vezetőülésig mérve 190, lehajtott jobb első üléstámla esetén 275 cm hosszú tárgyak is szállíthatók. Az apróbb holmiknak annyi hely jut, hogy nem árt fejben tartani, mit és hova pakolunk: a Renault szerint 92 liternyi rejtett zug áll rendelkezésre, beleértve a kesztyűtartót, az ajtózsebeket, a hatalmas üreggel bíró, tologatható középső kartámaszt, és a padlóba süllyesztett csempészrekeszeket is.

[BANNER type="1"]
A fenti tulajdonságokat persze eddig is elmondhattuk a típusról, de az 1,6 literes dCi turbódízel vadonatúj fejlesztés. Ma már az összes jelentős gyártó rendelkezik 1,6-os gázolajossal, így a Renault sem tehetett mást, elkészítette a sajátját, mely nem a kedvelt 1,5-ös dCi-ket váltja, hanem 130 lóerejével a korábbi 1,9-est nyugdíjazza. A motor hidegen indítva is rendkívül csendes, megkímél a dízeles zakatolástól, rezonálástól, és amint azt zajmérésünk igazolta, menet közben sem lehet panaszkodni hangosságra: például 130 km/órás tempónál, 6. sebességfokozatban 2 450 1/min a fordulat, és 69 db(A) a zajszint. A motor helyett inkább a szél-, illetve a futómű felől hallható zaj dominál, utóbbi azonban jelentős mértékben függ a gumitól, az útburkolattól. Ami viszont nem tetszett, hogy 1 400-1 500 1/min fordulat alatt a motor gyengélkedik, dízeles stílusban vezetve, gáz nélkül indulva könnyen lefullad, és erre nem vigasz, hogy a stop-start rendszer a kuplung lenyomására ilyenkor automatikusan újraindít. A fogyasztáscsökkenés, illetve azáltal a kevesebb károsanyag-kibocsátás érdekében alkalmazott berendezés egyébként dicsérhető, szinte már a kuplungpedál talppal simogatására életre kelti a motort, és korán sem olyan túlbuzgó, mint francia testvére – talán mindennél többet elmond, hogy a teszt során egyszer sem kapcsoltuk ki.

Míg alul szinte halott az 1.6 dCi, 1 800-as fordulattól meglepő erővel kel életre, a 130 lóerő és a 320 Nm feltűnő könnyedséggel viszi az üresen cirka 1,6 tonnás karosszériát, és a vezetésben partner a pontosan kapcsolható hatgangos váltó is. A Scénic persze izmos motorja ellenére sem sportkocsi, ebben megakadályozza kissé billegős, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóműve és érzéketlen kormányzása, de a kanyarvadászat nem is elvárt tulajdonság egy családias hangulatú, praktikus egyterűtől. Amire felfigyeltünk, hogy tempós, szűk kanyarban (például körforgalomban) a far hajlamos megmozdulni, olyan érzés, mintha hirtelen rossz vágányra kerülne az autó vége, ám aggodalomra semmi ok, mire észbe kapunk, a széria menetstabilizáló már elsimította az ügyet. A fék szintén bizalomgerjesztő, a Scénic nagy tempóról is magabiztosan lassít, de ahogy az előző cikkünkben írtuk, lehetne kisebb szintkülönbség a gáz-, valamint a fékpedál között. A gyár 4,4 literes vegyes, továbbá 5,1 literes városi fogyasztást ad meg ennél az erőforrásnál, nálunk azonban, mintegy 80 százalékos városi használattal, váltott vezetőkkel 7,3 literre jött ki a tesztátlag, ami azért csalódás. Piros pontot ér viszont a fedélzeti számítógép, csak a Renault modellekre jellemző azon funkciója, amely literre pontosan mutatja a tankból hiányzó üzemanyag mennyiséget - kipróbáltuk, működik.

Így a végén általában az szokott következni, hogy minden relatív, mert az alapmodellhez képest a tesztautó rogyásig volt extrázva, ezért az árcéduláján olyan összeg szerepel, ami szédülést okozhat. Nos, a Renault legfontosabb piaci fegyvere éppen a kiváló ár-érték arány, és ennek ékes példája a Grand Scénic 1.6 dCi 130 Privilége, amely így, csúcsváltozatban, 6,39 millió forint kóstál – ennyiért hét ülést, döbbenetesen tágas és praktikus belsőt, valamint egy erőteljes, de alul nyomatékszegény dízelmotort kapunk, tetszetős csomagolásban.