Melyik mentőautó a legjobb, legmegbízhatóbb?

Miként arról korábban hírt adtunk, nemrégiben új, Volkswagen Crafter, B és C típusú esetkocsikkal gazdagodott az idén 125 éves Országos Mentőszolgálat járműparkja. Ugyanakkor legendákat hallani arról, hogy a Toyota Hiace-nél megbízhatóbb, jobb mentők sosem szolgáltak itthon. Vajon tényleg így van, és ha igen, miért nem vesz olyat közel 15 éve a Mentőszolgálat? - tettük fel kérdéseinket Dobó Istvánnak, az Országos Mentőszolgálat főigazgatósági gépjármű osztályának vezetőjének. Az állományba 1993-tól érkezett Hiace-ek legendája nem alaptalan, tudtuk meg. Számos példány futott túl 1 millió kilométeren komolyabb javítás nélkül, s noha ma a mentési rendelet a betegszállításban is legfeljebb 15 éves autókat enged használni, effektív mentéshez pedig 13 évesnél nem idősebb autókat engedélyez csak, a Toyoták jóval többet is elmennének. Dobó szavai szerint a Toyoták lehúznak 1 millió kilométert az OMSZ-nél, majd újabb 1 millió várhat még rájuk, akár a fejlődő országokban mentőautóként, de akár a másod-, harmadgazdaságban, a mentőfelszerelések kiszerelése után áruszállítóként. A selejtezésre kerülő autókon egyébként fényhíd, sziréna, de matricázás sem marad, s míg a korábbi Nysákat 120 ezer kilométernél selejtezni kellett, ma sok esetben az említett 1 millió kilométeres szint sem indokolná a leépítést.
Ráadásul a Toyotáknál nem csak a komolyabb javítások maradnak el az említett távokig. Rendszeres, hogy fél millió kilométeres motorokat még meg sem kell bontani, s olyan döbbenetes példák is akadtak, hogy egy csupán oktatási céllal, ellenőrzésképpen szétszedett, 500 ezret futott motorba a Toyota mérnökei még visszatették a vezérműláncot, annak kopása ugyanis nem indokolta a cserét.
Hogy milyen váltást jelentett a Nysák utáni Toyota-világ a flottájával évente mintegy 37 millió kilométert megtevő OMSZ számára, azt jól mutatja, hogy míg a Nysák szervizperiódusa 1500 kilométer volt, s akkor például 27 zsírzási pontot kellett kezelni, a benzines Toyoták 15 000, a dízelek 7500 kilométerenként kértek olajcserét, illetve egyéb, előírt karbantartásokat. Szűrőik, fékbetéteik cseréjén túl azonban legtöbbször nem kellett mást tenni velük.

Noha ilyen mértékű előrelépést nem hoztak az újabb mentőautók, a fejlődés azért nem állt meg. Az 1997-1998 tájékán érkezett Toyotákban is megjelentek már a légzsákok, sőt, a légkondicionáló is, ám azok a mai Crafterekhez képest puritán és nem utolsó sorban kicsi furgonok voltak. Hiába voltak ugyanis remek autók a Hiace-ek, kiszorultak. Az EU mentőautó előírásainak sem méretükkel, sem emissziós normájukkal nem felelnek meg. Ráadásul a mentőautók nagyon részletes kritériumoknak kell megfeleljenek, például szabályozva van, hogy még mínusz 10 fokos külső hőmérséklet mellett is szobahőmérsékletet lehessen bennük rövid időn belül teremteni, így aztán a körbeüvegezett régi Toyoták ma több szempontból is elvéreznének egy beszerzéskor.
Mit tudnak utódaik? A Mercedesek vagy a 2003-tól 2007-ig érkezett Ford Transitok, netán az első példányaival az év elején szolgálatba állított, mára 61 példánnyal jelen lévő Volkswagen Crafterek? Például még hosszabb szervizperiódusokat: a Mercedesek és a Fordok egyaránt 25 000 kilométerenként igényelnek csak tervezett karbantartást, a Crafterek ciklusa rugalmas, de jellemzően ilyen hosszú. Továbbá az új autók a korábbiaknál izmosabb, a kiérési időket akár lerövidítő motorokat, jelentősen tágasabb karosszériákat is felmutatnak, melyekben nem csak a dolgozók és a betegek férnek el jobban, de a felszereléseknek is több hely jut.
Noha emissziós szempontból komoly előrelépést hoztak és hoznak is folyamatosan az új modellek, a kisebb károsanyag kibocsátás nem a kevesebb elégetett üzemanyagból, hanem a mind komolyabb szűrőberendezésekből adódik. A fogyasztási értékek amúgy igen érdekesen, az igénybevételtől jelentős mértékben változóan alakulnak. Nemrégiben egy érdekes tanulmányt készíttetett a Mentőszolgálat, melyből kiderült, hogy míg átlagos, haszonjármű üzemben a mentőautók alapjait adó furgonok motorteljesítményéből 40-45 százléknyit vesznek ki a felhasználók, a mentők csaknem folyamatosan 95 százalékon pörögnek. Így aztán még komolyabb elismerés jár a Toyotáknak, s még érdekesebb, hogy mit tudnak az európai modellek. Nos, noha térben, kényelemben, felszerelésben, emisszióban előrelépést jelentenek, a gyártók láthatóan fel kellett áldozzák a tartósságot. A Mentőszolgálat nem szerény tapasztalatai alapján mintegy 300 ezer kilométeres élettartam látható ezen modelleknél. És nem nehéz kiszámolni az állományból, valamint az éves összfutásból, hogy egy mentőautó átlagosan 40 ezer kilométert tesz meg évente – így lettek cserélve rendszerint 3 évenként (azaz 120 ezer kilométernél) a Nysák, a mai autók azonban maradnak 10, de inkább 15 évig, s futnak nem ritkán több mint félmillió kilométert. [BANNER type="1"]
A mostani állomány mintegy 230 Toyotája 10 év feletti, 500-600 ezer kilométerrel, a 350 darab, 5-8 éves Ford Transit átlagfutása is 300 ezer kilométer felett jár, a leginkább eset és rohamkocsiként használt Mercedes-Benz Sprinterek pedig szerényebb, 250 ezer kilométert futottak, az első Volkswagen Crafterek pedig mostanában jártak először revízión, 25 ezer kilométeres átlagfutással. Nem titok, hogy a japánok kivételével 300 ezer kilométernél – ami normál üzemben több mint 600-at jelentene, természetesen az eltérő igénybevételekből adódó szórással, kellett már fődarabokat cserélni. Ha új autókra nincs is kellő keret, magyarán nem tudják az összes 300 ezer kilométer felett járó autót cserélni, a felújításokra, azaz a még használható, 15 évnél nem idősebb autók életben tartására van mód. Ráadásul a Mentőszolgálat minden esetben gyári elemekkel javíttat, nem spórol, kockáztat az olcsóbb forrásokkal. A jövőben pedig nem is kíván maga javítani, legújabb autóit már 10 éves garanciával és komplett karbantartási csomaggal vette. Egyrészt így lehetett teljesen korrekt és összköltséget mérkőztető versenyhelyzetet teremteni, másrészt mind komolyabb számítástechnikai hátterük miatt egyre kevésbé is lehet megoldható az autók helyben javítása. Míg tehát a Nysa korszakban csaknem állandóan kellett foglalkozni a mentőautókkal, az elmúlt 20 évben már szinte csak a tervszerű karbantartásokat volt szükséges elvégezni, a jövőben pedig a Mentőszolgálat is végfelhasználó kíván lenni. A teljesen készen vásárolt mentőautókkal ők csak menteni kívánnak, hiszen voltaképp az a hivatásuk.
Hogy ne maradjon el a címben feltett „Melyik mentőautó a legjobb, legmegbízhatóbb?” kérdés megválaszolása, el kell mondjuk, hogy a legjobb mindig a legújabb, jelen esetben a Volkswagen Crafter. Megbízhatóság szempontjából – a kompromisszumokat nem ismerő karbantartással – nemigen lehet különbséget látni az autók között, s ha feltettük volna a „melyik a legtartósabb” kérdést, nem lehetne elvitatni a Toyota fölényét, ahogyan azt sem, hogy bizony a puritánságbeli elsőség is a Hiacé.