Mennyi? 30! - Hihetetlen, de ezek az autók idén OT korba lépnek!

A veteránautó kifejezés manapság elég megosztó. A törvényi szabályozás is rengeteg különböző kategóriába sorolja az OT rendszámok birtokosait, de az egyszerűség kedvéért most az egyszer legyünk egy kicsit elnézőek, és illessük meg a veterán névvel azokat a youngtimereket is, amelyek még csak épphogy átlépték a harminc éves álomhatárt, és nézzük meg, kik ennek a két betűs klubnak a legújabb tagjai. [BANNER type="1"] Általában egy autó akkor mutat furcsán OT rendszámmal, ha még sok fut belőle az utakon, illetve ha átlagos állapotban gyakorlatilag semmilyen értéket nem képvisel. Segíthet az is, ha egy modellt 10-15, netán 20 évig gyártottak szinte változatlanul, hiszen így alig 10 éve még újat vehettél abból, aminek az első példányai szép állapotban ma már megkaphatják az OT-t. Ezek az autók észrevétlenül öregszenek, az utcakép részét képezték 25 éve is és ma is. A különbség az, hogy akkor jómódú családok megbecsült flottaszállítói voltak, mára viszont már leginkább csak a pizzádat hozzák ki, ha épp nem a szomszéd Károly Bácsi jár velük a szőlőbe. Bizonyos szempontok szerint ezek a legjobb autók, hiszen kiállták az idő próbáját, és még mindig hűségesen szolgálnak. Összegyűjtöttünk nektek 6 olyan modellt, amelyek szerintünk így, láthatatlanul érték el a harmincat, illetve a lista végére hagytunk egy meglepetésvendéget, aki csak jövőre tölti ugyan a veteránkort, de annyira felháborító lesz OT rendszámmal, hogy szükségesnek láttuk egy évvel előre bejelenteni, hátha úgy mind fel tudunk készülni rá lelkiekben. [BANNER type="2"] A Cinquecento elég sokkal bír azon tulajdonságok közül, amik miatt nem is gondolnánk, hogy 30 éve kerülgetjük a forgalomban. Persze csak ha épp nem ő kerülget minket az 1.1 FIRE motorjával, ami mai szemmel is meglepően jól mozgatja a kis kasznit. Szögletessége ellenére is időtálló a formája, bár az azért mindenképpen egyértelmű, hogy nem a kétezres évek gyermeke, ahhoz messze túl kocka a látvány. Bizonyára sokan gondoljátok, hogy "Dehát eszembe sem jutott volna, hogy a Cinquecento ne lenne lassan harminc!", és igazatok is van, éppen ezért ezt a kocsit eredetileg nem is terveztem felvenni a listára. Ennek a legfontosabb oka, hogy bár még mindig látni néhányat, az utóbbi pár évben eléggé megfogyatkozott a számuk az utakon. Ez pedig szerintem az egyik legjellemzőbb ok, amitől egy autót hirtelen öregnek érezhetünk. Azért van itt mégis, mert egy olyan különleges tulajdonsággal bír, amivel kevés valaha legyártott autó. [BANNER type="3"] A Cinquecentót egyidőben szerelték hossz- és keresztmotorokkal is, ami nagyon ritka az autóiparban. Éppen ezért szerintem közelmúltbéli létszámfogyatkozása ellenére is megérdemli az említést a listán - bár aktuálisan mindössze 9 (!) példány kínálkozik belőle a Használtautón. A 850-es Volvók szintén elkezdtek már fogyni az utakról, "viszonylag szögletesnek" nevezni pedig erős kiforgatása lenne a tényeknek, tekintve, hogy valószínűleg kizárólag derékszögű vonalzóval rajzolták a formatervét. Mégis valahogy nem az autós találkozók jutnak eszembe, ha ránézek egyre. Lehet, hogy ez csak az én szubjektív véleményem, de nem érzem 30 évesnek a típust, aminek igazából már évek óta nincs piaci értéke, jelenleg 6 példányt találhatunk belőle a Használtautón, 410-899 ezer forint között. Mindenképp fontos megjegyezni, hogy a listánk legmodernebb, legbiztonságosabb és legpraktikusabb autója a Volvo 850, így hiába néz ki idősebbnek, kényelme, praktikussága és vezetési élménye nyugodtan letagad neki jópár évet. Már alig várom, hogy először lássak OT rendszámos Ticót egy találkozón, de a tulaját előre sajnálom amiatt, amit egyes veteránautósok gondolni, netán mondani fognak az autójáról. Tipikusan az a kocsi, aminek átlagosan rossz állapotban az értéke a nullát közelíti, és ez sajnos nem véletlen: elsőszámú ellensége ugyanis a rozsda, amit ha nem vesznek észre időben, könnyen menthetetlenné eheti az autó alját. Motorikusan viszont szinte lehetetlen elpusztítani, ezért rengeteg példány a mai napig éjjel-nappal kerülgeti a forgalmat ételfutár táblával a műszerfalán. Nemrég találkoztam egy hirdetéssel, miszerint 300 ezer forintért szerettek volna megválni egy tényleg újszerű állapotú Ticótól. Már a kikiáltási ár ténye magában majdnem kirobbantotta a harmadik világháborút a kommentszekcióban, és még erre jöttek rá azok a hozzászólók, akik szerint a kocsi igenis megérte az árát. Pedig megérte, és nem csak azoknak, akik valamiért öregedő Daewookat gyűjtenek. Kevés olyan autót találni ugyanis a 300 ezres kategóriában, ami ilyen kis fogyasztással és méreteihez képest ennyi praktikummal, valamint szinte nem létező fenntartási költségekkel közel végtelen mennyiségű abuzálást elvisel. [BANNER type="4"] Egy különleges színű 106-os Peugeot-nál - főleg, ha a ráncfelvarrott változatot is számításba vesszük - kevés cukibb kicsikocsit tudok mondani. Meglepően kényelmes és kimondottan jól kezelhető autó, magamnak biztosan a köztudottan éhezőművész 1,5 literes szívódízellel venném, bár akkor a kőkorszaki technológiás motor sokat rontana az autó egyébként fiatalos érzetén. A legtöbb példány nagyon jól sikerült, elég megbízható típusnak számít annak ellenére is, hogy egyes véletlenszerű 106-osok - mint például a miénk is annak idején - az első kilométertől kezdve folyamatosan elektronikai és motorikus problémákkal küzdöttek, kiidegelve ezzel a tulajdonosokat és a garanciális szerviz szakembereit egyaránt. Amelyik viszont újonnan jó volt, az még ma is fut, ha legalább a karbantartási létminimumot megadták neki - a Használtautó.hu felületén 25 példányt, már 85 ezer forintos belépővel találhatunk belőle jelenleg. Magyarországon az első három Golf együtt öregedett meg, hiszen a rendszerváltás után a frissen bemutatott hármas új példányai a külföldről behozott - és sokszor kérdéses állapotú - egyesekkel és kettesekkel együtt lepték el az országot, nem is beszélve a temérdek Golf II rendőrautóról. Éppen ezért pár évvel ezelőtt még az én első generációs Golfomat is nehezen fogadta be egyes idősebb veteránautósok lelki világa. Hát mi lesz velük most, hogy már a Golf III is OT rendszámmal díszeleghet? Ez már egy olyan kocsi, ami mindegyik korábban felállított kritériumnak megfelel. A formavilága és a vezetési élménye is bőven megelőzi a korát, közepes felszereltségtől felfelé pedig akár klímás, elektromos ablakos, csendes és kényelmes autó is lehet, ráadásul még mindig annyi van belőle, hogy rögvest sírva fakad a magyarországi autók átlagéletkorát vizsgáló statisztika, ha meglátja: csak a hirdetettek száma 113 jelenleg a Használtautón. A Golf III tehát mindenképp megérdemli a helyét a listán, sőt, még talán az első helyre is elférne, de sajnos erről a díjról lecsúszott. Van ugyanis egy még ennél is gyakoribb, ennél is elpusztíthatatlanabb 1991-es születésű gépjármű, amely hazánkban sokaknak nem csak egy autó, hanem maga "az autó". Összességében a Golfhoz hasonló attribútumokkal rendelkezik, ugyanúgy gyártották talán a kerti traktoron kívül az összes létező karosszériaváltozatban, de a magyarországi összeszerelésnek és valamivel kedvezőbb újkori vételárának köszönhetően sokkal jobban elterjedt. Ez a korát meghazudtoló gépcsoda pedig nem más, mint az Opel Astra F. [BANNER type="5"] Az első OT rendszámos Astrát - a lista korábbi tagjaival ellentétben - szerintem szinte mindenki, még a legkeményebb szívű veteránautós is örömmel fogja majd látni a kiállításokon. Annak ellenére ugyanis, hogy a 11 évig gyártott modell nem csak egyszerűen fiatal, de még annál is fiatalabbnak tűnik, mint amilyen, rendelkezik egy csodafegyverrel. A veteránautókat ugyanis a legtöbben nosztalgiázni tartják, ezzel az Astrával pedig szinte mindenkinek van legalább egy jó emléke, amire szívesen gondol vissza. Az én emlékem, hogy még annak idején - szinte friss jogsisként - egy barátom anyja kölcsönadta nekünk az F Astráját, hogy azzal menjünk le csoportosan az egyik környező kistelepülésre egy többnapos összejövetelre. Nem egy nagy sztori, de mindig öröm lesz visszagondolni arra a hosszúhétvégére. Ma az Astra még mindig népszerű "melósautó", a Classic névvel sokáig gyártott sorozatból 40 ezer forinttól találunk már érvényes műszakis példányt a Használtautón, a 223 (!) tagú kínálat csúcsa 2,29 millióért egy 2.0-16V GSi C20XE verzió 1991 júliusából, azaz a gyártás elejéről. Utóbbiban már alighanem benne van az OT felár, a legszebb ezredfordulós példányokért 1 millió körül kérnek. A lista végeztével elérkeztünk a várva várt +1 autóhoz, ami két okból is kivételt képez, ugyanis egyszerre túl öreg és túl fiatal ahhoz, hogy itt legyen. Túl öreg, mert más földrészeken már rég elmúltak 30 évesek az első ilyen példányok, mégis túl fiatal, hiszen Magyarországon csak 1992-től gyártották. Ami viszont ennél is érdekesebb, hogy meglepően sok közös vonást hordoz az Astrával, mégis sokkal negatívabb kép él bennünk a típusról. Éppen ezért hiába hűséges, megbízható és kvázi elpusztíthatatlan, hiába gyártották 12 évig szintúgy hazánkban, és hiába van vele körülbelül azonos számú közös emlék, közel sem lesz annyira emészthető az OT rendszám létjogosultsága. Sokat gondolkoztam rajta régebben, hogy mégis mi okozza az "öreg Swift" rossz megítélését, tekintve, hogy amúgy egyáltalán nem egy rossz kocsi, és talán soha nem is volt az. Végül két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy puritánnak, gyengének és veszélyesnek azért tartjuk, mert hiába a jó formaterv és a világmegváltó facelift, attól még a második generációs Swift egy nyolcvanas években tervezett autó marad, és ezt nagyon sokan felejtették el a gyártás vége felé. Ha 1991-ben a Swift helyett mondjuk a kettes Golf jogait és gyártósorát vesszük meg, majd azt forgalmazzuk 2004-ig új autóként fillérekért, akkor bizony az lenne most az utasbiztonságot hírből sem ismerő filléres népautó, amiből minden sarkon áll vagy három. Ha a valódi kortársaihoz hasonlítjuk, akkor a Swift pontosan azt tudja, amit kell, sőt, talán még valamivel többet is. A másik dolog, amiért sokan ok nélkül nézik le ezt az autót, hogy 2008 után teljes mértékben önhibáján kívül vált Magyarország hivatalos válságautójává. Elpusztíthatatlansága és verhetetlen ára megtanított minket arra, hogy a kényelem és a gyorsaság nem minden, egy ötfős család a heti csomagjaival együtt pedig igenis befér egy ilyenbe, ha a szükség elég nagy úr. Emiatt viszont végképp nem szabad lenézni ez a típust, hiszen jelenlétével rengeteg családnak épphogy sokkal jobbá tette a nehéz időket. Ezért mindenképp joggal jár majd az OT rendszám az első restaurált Swiftre is, hiszen ugyanúgy remek autó és nem mellesleg történelmünk egy darabkája, még akkor is, ha egyesek nem a legszebb emlékeket társítják hozzá. [BANNER type="6"]
Lehet, hogy csak én látom furcsán a világot, de hiszem, hogy bármely olyan használati tárgy érdemelhet törődést, ami kiállta az idő próbáját. Ha néha elteszünk egy-egy darabot a múltból, azzal nem csak a magunk visszaemlékezését könnyítjük meg, hanem tisztelgünk is azok előtt, akik azt az eszközt megtervezték és összeszerelték azért, hogy utána a mi életünket könnyebbé tegyék vele. Hamarosan ilyen emlékek lesznek ezek az autók is, hiszen pár éven belül teljesen kikopnak majd az utakról, pont mint az elődeik. Addig viszont ne lepődjetek meg azon, ha a forgalomban egy-két fényesebbre polírozott példány OT rendszámmal vesz majd részt, nagy valószínűséggel joggal viseli majd a muzeális autóknak járó azonosítót!