Merjünk kicsit álmodni! Autó 1,5 millióért

Nincsen saját autóm. Volt pár, sajnos jó sok, de egy ideje nincs - egyszer majd lesz. A mit vennék, ha sok pénzem volna, meg a mit kérek karácsonyra és hasonlóktól akut sírhatnékom, de nevethetnékem is támad, maradok két lábbal a földön, köszönöm. Főszerkesztőnk már megvette a magáét, egy 2007-es Renault Grand Scénic 1.5 dCi-t, hát szokásos keddi piaci körképünk most arról fog szólni, mit vásárolnék jó magyar átlagszinten 1,5 millió forint környékén, s még azzal a kitétellel, hogy nem lehet az autó 10 évesnél idősebb. Mert nem, én aztán nem fogom súlyosbítani a csúnyán öregszik a magyar járműpark problémakört.
Tehát az árplafon 1,5 millió forint, a korhatár 10 év. Az már személyes preferencia, hogy csakis benzines autót vennék, lehetőleg szívót, különben a Használtautó.hu[/url] keresőjében csupán a normál állapotot állítottam be kritériumként, s úgy nyálaztam át a több mint bőséges kínálatot. Na jó, árilag 1,7 millióig nézelődve, bízva az alkuképességben. Klíma? Kövezzenek meg, de nekem, s még egy főből álló családomnak nem kell. Összkerékhajtás? Sem. Jöhet jól ez is, az is, ám inkább a tempomat és az automata váltó a favorit, ha már... Dolgomat még egyszerűsítette, hogy ilyen-olyan okokból alapból kizártam a márkák vagy kétharmadát, a fennmaradtakból meg nagyjából tudtam, mire vagyok kíváncsi. Nos, az alábbi táblázatban a lényeg (előre szólok, hogy a kivétel erősíti a szabályt), és tessék: [BANNER type="1"] Hát igen, belátom, igen érdekes és vegyes a felhozatal. Mit keres közös halmazban egy minimalista, jó értelemben véve igénytelen, szögegyszerűségű román és egy luxusszámba menő, szoborszépségű olasz? Ettől (is) szép az élet, nem? Hogy ennyire nem vagyunk egyformák. Nekem mindkettő, pontosabban mind a tíz nagyon bejön közte forró ferdehátúval, roadsterrel, szuperminivel. Dízelt mondjuk sose vennék. Már nem. Mert nem bírom a szagukat, a kerregésüket, a turbólyukat, hogy alul semmi, majd aztán fölül se semmi… Nem ragozom, kezdem. ABC-rendben.
Az Alfa 156, annak is SW, azaz kombi verziója azért került be a Top10-embe, mert szép, stílusos, egyedi. És passzentos. A régebbi, szögletesebb 155-ös még inkább szerelem, amore, de még egyszer: itt és most legfeljebb 2003-as évjáratú kocsik játszanak. És igen, a 156 SW nem egy cuccolós kombi, hiszen csomagtartója csak 360 literes, ám nekem/nekünk elég nagy lenne. A 166 lóerős 2.0 JTS-sel nem túlmotorizált, hanem pont jó, a Selespeed automata váltó, a kuplungmentesség is mellette szól (van manuális váltós is). A hirdetések 99-140 ezer km-ről regélnek, tán hihető. A felszereltség már sok is a jóból (Momo bőr, napfénytető, Bose hifi, kétzónás digitklíma), a tempomat és a „hurkás” ülés abszolút pirospontos. Fogyasztás, kalkulálható kiadások, szeszélyesség? Na ja.
Dacia Logan. Az egyik perverzióm. Fehérben, fekete lökhárítókkal és tükrökkel, a 75 lovas 1.4-essel kéne. Szervokormánnyal és ABS-szel. Szinte fillérekből megvan, jellemzően 1 millió alatt, robusztus, elmegy úton-útfélen. Tizenezer km-rel akár, gázüzeműként is látni. Hogy kényelmetlen, nem is nagyon megy, béna úgy a futóműve, mint a kormányzása, zajos, csúnyácska? Az. Nem valami biztonságos? Ühüm. De megtestesíti a célszerszámot, az eszközt, őszinte, gazdaságos – imádom. A távolból.
Ahogy a Fiat Pandát is. Volt anno, egy 100 HP, ma már az 1.2-es, 60 lóerőst venném akár dupla tetőablakkal, hangulatosan. Fürge, takarékos, mosolygós, megbízható. 10-20 ezer km-rel, 2-3 évesen is megkapni 1,5 millióból. Igen, szűk. Az utas- és csomagtere is. Igen, magasan trónolsz benne. Igen, olcsóságszaga van. Esetében bocsánatos bűnök.
A Fiesta ST és a Focus ST170 nagyon más liga, két zseniális élményautó. Utóbbi (még az egyes szériából) picit tágasabb, előbbi gyorsabb, gokartosabb, pattogósabb, de úgy, hogy azért nem kínszenvedés vele a budapesti közlekedés sem. Csak sokat fogyaszt, igen. Meg hangos, igen. De hogy megy! Az egyik hirdetésben egyébként a következő a szöveg: „6,5-10 litert eszik, se többet, se kevesebbet”. Teljesen korrekt, vállalható. Van 29 ezer km-es is, egyértelműen kéne. És inkább ő, a Fiesta, mint a régebbi és ezzel együtt drágább Focus, bár az meg szimplán gyönyörű. Váltója 6 fokozatú, lehet bőrös, automata légkondis (egyik sem kedvenc), ülésfűtéses, minden jós. Amúgy a sima kétliteres, 131 lóerős kombi Fóka is elgondolkodtat(na).
Lancia Thesis? Pompás. Rossz a híre? Legyen. Zabál a turbó? Jó étvágyat! Drágán javítható, sőt folyton javítandó? Kárpótol a látványa, az illata. Az egyik, jóval több mint 200 ezres futású szépség hirdetője ekképp fogalmaz: „Úgy néz ki, mint egy 80-100 ezer km-es, csak valós az óraállása…” Az ár/élmény arányban felülmúlhatatlan Mazda MX-5 a jelen keretek közt csak egy példányával akadt fenn a rostán, az viszont parádés. Ha idős, ha drága, ha csupán 1.6-os, 110 lovas, puritán, akkor is. Kit érdekel, hogy csak kétüléses? Az benne a jó! Kit érdekel, hogy mini a raktere? Egy hátizsák belefér. ABS, szervo, 2 légzsák, 5 gangos manuális váltó, CD, hátsókerékhajtás, hiperkönnyű vezethetőség, farolgatás, lehajtható vászontető, szabadság.
Gyerünk tovább. Mitsubishi Lancer? Csakis kombiban jöhet (noha nem nagy, sőt kicsi, csak 344 literes a csomagtere), de úgy kiváltképp tetszik, pedig semmi extra a formája. Cserébe legendásan elnyűhetetlen, szervizigénye minimális, árulják 90 ezer km-rel is, remek boltnak tűnik. Suzuki Jimny? Kis kocka, aszfalton ügyetlenke, a 80 feletti tempót nem kedveli, zajos, fapados, csomagtér zéró. Ha tanyára költözünk, s a városba csak ritkán térünk vissza, akkor jöhet el az ő ideje. Kutya, sár, semmi nem akadály. S végül a nagy kocka, a Volvo V70 (bár a 850-es ugyanúgy veri, mint például a 155 a 156-ot): hely dögivel, lehet automata, összkerekes, és az 5 henger mégiscsak 5 henger csodás orgánummal és kellő krafttal. Hogy nem lenne olcsó a szervizelése? Nem hát. Rá kéne költeni egy csomót? Sanszos.
Melyiket venném? Mindet. Egyiket sem. Önnek melyik mozgatja meg a fantáziáját? Tán járt, épp jár valamelyikkel? Lebeszélne? Rábeszélne? Várom, vagy mondhatom/írhatom mindenki nevében, hogy várjuk szeretettel hozzászólását, észrevételeit.