Mi a fontosabb, a kényelmed vagy az életed?

Minél több extra van egy autóban, annál jobb, annál többet ér - így hangzik az egyik alaptétel. Minél több elektronikával zsúfolják tele a kocsit, annál nehezebb és bonyolultabb, s annál magasabb a hibalehetőségek száma - vallja az ellentábor. Nyilván mindkét megállapítás helyes a maga módján és az adott értékrend szerint, s mint majdnem minden esetben, itt is csak szubjektív döntés hozható.
Ebben a cikkben azért megpróbáljuk felállítani a leghasznosabbnak és a legfölöslegesebbnek vélt extrák listáját, hogy aztán pár év múlva megnézzük, mennyit fejlődött a technika, s csodálkozó, nagy szemekkel próbáljunk emlékezni egy olyan korra, amelyben még nekünk kellett tekergetni a kormányt. Úgy 15-20 éve még olyasmiket is extraszámba vettünk, mint az elektromos ablakemelő vagy a nem csak függőlegesen, de vízszintesen is állítható kormányoszlop. Vannak persze ma is alapmodellek, melyek gazdájaként örül az ember, ha kifelé nyílik az ajtó, de a technika előretörése és a fogyasztói társadalom tökélyre fejlesztése elképesztően gyorsan alakítja a szokásokat és az igényeket - egyértelműen olyan irányba, hogy ne csak értsük, áhítsuk is az újabb és újabb kényelmi és biztonsági megoldásokat.
Más kérdés, hogy egy olyan világban, ahol a többzónás digitklíma már a semmi különös-kategória, sok gyártó olyan, filléres apróságokon spórol, mint például a (nem csupán a vezetőoldalon és nem csupán lefelé) automata ablakemelő vagy a csillapított kapaszkodó...).
Természetesen ezek nélkül is lehet autózni, miként az sem a végfelhasználó hibája, hogy valóban szükségesnek tartja mondjuk a tolatóradar vagy -kamera beszerelését. Mert a ma személygépjárművei bunkerszerűen vannak megépítve az utasok biztonsága érdekében, orr-részük lapos, hogy a gyalogos jobb eséllyel ússzon meg egy gázolást, faruk pedig magas, hogy jó sok csomag beférjen. Meg a légellenállás, meg a fejtér, meg a merevítések, meg a lámpák elhelyezése és az 5 csillag a EuroNCAP-törésteszten és a kommunikáció, a marketing. Sorolhatnánk még, de a lényeg, hogy egyre kevesebb információnk van az autó „sarkairól”, így köszönjük, kérjük szépen a radart és a kamerát vagyonokért, és szívesen költünk rá, mert a javítási költség durvább lenne...
Aki az elmúlt egy-két évben szerezte jogosítványát, aki a globalizációt, az internetet és az okostelefont kvázi az anyatejjel szívta magába, annak csupa sületlenség ez az egész, valamint bizonyára elképzelhetetlen, hogyan is maradhatott életben az a néhány milliárd humanoid, aki ESP, ABS, légzsákerdő meg minden más nélkül kóborolt az utakon, s élte szomorú és szánalmas életét. Akiknek még volt szerencséjük például egy F-szériás Opel Astrához, hogy ne is merészkedjünk régebbre, űrsiklónak látszódhat egy gombcsilliókkal és ki tudja, mikkel teletömött Astra J. És mindnek, mindnyájunknak fejlesztenek a gyárak gőzerővel, dolgoznak a jelenen, de inkább a jövőn, s "csak" pénztárcánk vastagságán múlik, beszél-e hozzánk az autónk, mint Michael Knighthoz az ő hű KITT-je.
A technikai bravúrok persze lenyűgözőek: fantasztikus, mit ki nem találnak, s mit meg nem valósítanak a mérnökök úgy, hogy a létező legtermészetesebben vegyük, amikor például az autó jelez, ha üres és elég nagy parkolóhelyet talál, majd félig-meddig önerőből be is kormányozza magát a parkolóba... De, most őszintén, kell ez? Kinek kell? Nem csak marketing, azaz parasztvakítás? Vagy lehet, hogy mégis jó dolog? Vigyázat, erősen szubjektív vélemény következik: ha csak egy életet is megment egy extra, akkor jó és hasznos. Egyéb esetekben vegye-vigye-higgyen benne akárki, ha úgy tetszik. A tévét, a reklámokat sem kötelező bámulni. Márkás cuccot sem muszáj venni. És akkor most jöjjenek a toplisták.
Meglepő az automata váltó? Álláspontunk szerint kényelmi funkciója csak az egyik, már-már mellékes - a legjobb benne az, hogy biztonságosabbá teszi a közlekedést, hiszen rengetegen szenvednek és bénáznak a kuplunggal, vele pedig nincsenek elfoglalva, koncentrálhatnak a vezetésre. A ráfutás- és koccanásgátló rendszerek is azért hasznosak, mert (radarral és kamerával, szükség esetén vészfékezve) segítenek életet és anyagiakat védeni. A holttérfigyelő a sávváltáskor bizonytalankodónak szinte kötelező, de a korábban már ecsetelt modern, bunkerszerű építésmód is indokolttá teszi az elterjedését és a használatát. A sebességtartó rendszer egyszerre biztonságos, takarékos és kényelmet is nyújtó, és az sem baj, ha távolságkövetős. Kár, hogy a többség egyáltalán nem él vele, ahogy az is kár, hogy a magyaros közlekedési „kultúrában” sokszor lehetetlen tempomattal menni, mert annyi az ön- és közveszélyesen száguldozó vagy épp a belső sávban felelőtlenül kolbászoló autós. [BANNER type="1"] Szuper a megannyi kényelmi és szórakoztató extra, ezek fontossága viszont meg sem közelíti a biztonságiakét, amelyek közül az olyan alapokat is felhozhatnánk, mint biztonsági öv, lámpa, ablaktörlő, irányjelző, duda, egyáltalán a gumi vagy a fék, a légzsák, az ABS, az ESP meg a többi hárombetűs felügyelet, csak ugye nem feltétlen számítanak extrának. Összkerékhajtás? Pár nap per év, amikor valóban szükség van rá Magyarországon (vannak persze, akik nélküle nem jutnának haza, nekik nyilván fontos). És mi szükség van a mindenféle hű, de divatos Sport meg Eco, azaz gazdaságos üzemmódokra? A látványosan vörösre vagy kékre, netán zöldre váltó műszerfal-megvilágításra?
„Mezei” autókban, a nagyvárosi dugókban pöfögve az állítható lengéscsillapító-karakterisztika, az élesített gázreakció, az ESP engedékenysége vagy a kormány közvetlensége kábé olyan hasznos, Miamiban az ülésfűtés. Sprintet mér a kocsi fedélzeti számítógépe? Köridőt? Mutatja a turbónyomást? A keresztirányú gyorsulást? Az olajhőfokot? (Vízhőfokmérő bezzeg egyre kevesebb autóban van...) De csavarjunk egyet a sztorin: ha lehet változtatni a tompa gázreakción vagy a kormány közvetlenségén, rögtön feltehető a kérdés: hát mi a viharért nem harap a motor, s miért akkora a szervorásegítés, hogy egy ujjal, álló helyben kitekerhető a kerék? Ja kérem, mert erre van igény. Ez az egyben-csomagolás, illetve a parasztvakítás magasiskolája, hiszen elvesznek valamit, ami megvolt, majd odaadják extraként, de jó nekünk, az iskoláját! És még valami: azért is tompák a modern autók, azért kínálják a mindenféle eco-kütyüket, mert a hitelesítéskor ezek használatával jött ki a hihetetlen fogyasztási és károsanyag-kibocsátási érték, amire jobb helyeken zsíros adókedvezményt és támogatásokat lehet kapni, dőljön a lé, csak ez számít.
Az Eco és a váltási segédlet (nyilacska mutatja, mit csináljunk, kapcsoljunk föl, esetleg le, bár utóbbi kevés modellben működik jól), a lóhere- meg virágocskagyűjtés, a spórolós vezetéssel nyert kilométerek számlálása mind kérdéses értelmű extra. Ha már valami értékes, az a start-stop vagy stop-start, azaz a motorleállító és újraindító rendszer, de egyrészt ritka még a finoman és flottul működő darab, másrészt a dugóban fortyogva akár saját kezűleg is óvhatjuk a környezetet, ha nagyon akarjuk. Autó, autózás és környezetvédelem? Ugyan! Emberi élet és környezetvédelem? Hagyjuk. Még az elektromos autók esetleges térnyerése sem lesz az igazi, de ebbe most tényleg ne menjünk bele, parttalan.
Végül és utolsósorban hajtsuk fejünket igába, s tapsoljuk meg a kívül halk, bent izgalmas és élménydús hangú automobilt (membrán a motortérben, cső viszi a műsportot az utasfülkébe), aminél joggal gondolhatjuk azt, hogy nincs lejjebb. De lesz, sőt van, lásd a vezető nélküli Google-autót.