Mi az a hatótávpara? - Kia e-Niro teszt

Lassan elfelejthetjük a hatótávpara fogalmát, hiszen egyre több villanyautó képes olyan távokat elérni egy feltöltéssel, ami egy átlagos sofőr napi penzumának a sokszorosa. Ebben az egyik élenjáró autó a Kia e-Niro. Ahogy a tesztautó oldalán a feliratok is hirdetik, 455 kilométer hivatalosan a hatótávolsága, amit képes nagyon megközelíteni, sőt valószínűleg el is érni. Hogy mennyi volt nálam a hatótáv, arról majd később értekezek, viszont azt már most el kell árulnom, először történt meg velem, hogy nem érdekelt egy villanyautóban ülve, mennyit tudok még menni vele. Szőrén-szálán eltűnt a hatótávparám. Ez annak köszönhető, hogy az-eNiro 455 kilométeréből olyan simán kijön 400 km fölötti táv, hogy közben nyúzhatom annak rendje és módja szerint. Klímázva, teltházzal, autópályázva, majd hegyen kanyarogva, egyszerűen nem esik vészesen nagyokat a megtehető kilométerek száma. Szépen, egyenletesen „fogyogat” belőle az energia. Tekintve, hogy Magyarország legnagyobb szélessége észak-dél irányban 268 kilométer, kelet-nyugati irányban pedig 528 km, ez a hatótáv itthon bőven elég szerintem egy átlagos felhasználó számára. Olyannyira elég, hogy valószínűleg hetente elég egy-két alkalommal töltőre tenni, ami a számomra legnagyobb kényelmetlenséget okozó tőltőoszlop keresés nyűgjét is minimálisra mérsékli. De erről is egy kicsit később. Most gyorsan nézzük, mi is az apropója a e-Niro érkezésének. [BANNER type="1"] Nos, ráncfelvarrásra küldték a típust, ám ezt alig venni rajta észre. Csak a sasszeműek szúrják ki egyből, hogy megváltozott a fényszórók rajzolata, illetve hátul is más a fények formája a búrában. Röviden ennyi, de nem is volt szükség nagyobb változásra, hiszen a Niro eleve egy könnyen felismerhető autó. A villanyhajtású változatot szintén könnyű beazonosítani, hiszen a tigrisorr hűtőmaszkot befedték egy nűanyag díszbetéttel, amely a töltőnyílást is rejti. Emellett a lökhárítókban apró, kék díszcsíkok utalnak a teljes villanyosságra, de ez nem újdonság, a ráncfelvarrás előtti modelleken is láthatók. Az utastérben sincsenek mélyreható változások, de a szemnek szerintem kellemes átalakulás ment végbe a műszerfalon. Egy nagy, egybefüggő felületet alakítottak ki, ami mondjuk zongoralakk borítású, így gyorsan meglátszanak rajta az ujjlenyomatok és a por, ám mégis sokkal elegánsabbá tette az autót. Nem mellesleg nagyobb lett – 10,25 colos – az érintőképernyő. A szellőzőnyílásokat ez alá pozícionálták középen, illetve egy látványos, fémes színű díszcsík öleli körbe a zongoralakk felületet. Az érintőképernyő alatt viszont minden maradt a régiben, ami örvendetes, hiszen nagyon egyszerű kezelni a klímakonzolt (energiaspórolás gyanánt lehetséges csak a vezető helyét klimatizálni), illetve rengeteg rakodóhely áll rendelkezésre, hiszen az irányváltó panelje alatt is nagy szabad területet alakítottak ki. Elöl az anyaghasználatra sem lehet panasz, persze fel-felbukkan néhány olcsó hatású műanyag, hátul viszont ezt sokkal jobban érezni az ajtóburkolatokon. Talán a tömegcsökkentés érdekében a hátsó ajtóburkolatokat vékonyabbra tervezték és ezért érezni ennyire jelentősnek a különbséget tapintásra is, ám a térkínálat kárpótol ezért. Hátul két felnőtt is rendkívüli kényelemben utazhat, az egész belteret pedig tágasabbnak és valahogy vidámabbnak éreztetik a világos kárpitok. Még hátrébb tekintve egy könnyen pakolható, jól kihasználható csomagteret kapunk, ami nagyobb, mint az öntöltő és a konnektoros hibrid változatoké. Katalógusadat szerint 451 literes alaphelyzetben, de a 60:40 arányban dönthető hátsó ülésekkel 1405 literesre bővíthető. [BANNER type="2"] Szóval térkínálatban veri a testvéreit, de mi a helyzet menet közben? Nos, az a helyzet, hogy a 204 lóerős, 395 Nm forgatónyomatékú villanymotorral sportautókat megszégyenítő menetteljesítményekre képes az e-Niro. Gyorsulása 7,6 másodperc álló helyzetből 100-ra, de 80-ról 130-ra is pillanatok alatt felér. Az azonnali nyomatékleadás óriási élmény, esős időben nem is bír ezzel az erővel a kipörgésgátló, felkenődik egy kis gumi az első kerekekről az aszfaltra. Ugyanis az e-Niro fronthajtású, de nem is éreztem szükségét az összkerékhajtásnak, annyira stabil és könnyen kezelhető az autó. Természetesen a kényelemre hegyezték ki, ezért a futómű lágy hangolású, szépen kisimítja az úthibákat, valószínűleg a hangszigetelésen is módosítottak, hogy a környezeti zajokból minél kevesebb szűrődjön be a néma villanymotor mellett. Ami annyira azért nem is néma, hiszen kapott egy kis űrhajós zümmögést, de ez is az élményfaktort gyarapítja. A 64 kilowattórás, lítium-ion akkupakkal lehet csak ennyire erős az e-Niro, és ennek a modellnek a kiváltsága a 455 kilométeres hatótáv, vagy akár több is. Nálam egy picit lett csak kevesebb, hiszen 437 kilométert mentem vele és még 3 km megtehető távot írt ki, amikor töltőre dugtam. Ugyanakkor tudni kell ehhez, hogy ebben a 437 kilométerben „többet kapott”, mint amit normális körülmények között el kell viselnie. Folyamatosan próbálgattam a gyorsulását, egyrészt az élmény miatt, másrészt a különböző sebességtartományok között vizsgálva. Autópályán is többször rohangáltam vele, tartva a stabil 130-as tempót, emellett kanyargott hegyen-völgyön át is, illetve folyamatosan ment a fűtés, és többnyire 3 személy utazott a fedélzeten. Szóval ez a 437 km fantasztikus eredmény, tényleg tudja a 16 kWh/100 kilométer alatti fogyasztást. [BANNER type="3"] Igen ám, de elérkezünk a töltés sarkalatos kérdéséhez. Legalábbis nálam mindig az, hiszen a lakótelephez legközelebbi töltési lehetőség 600 méterre lenne, ha a közelebbi szerkesztőség mélygarázsát nem tudnám igénybe venni. Utóbbinál, simán a konnektorba dugva kb. egy nap a teljes töltés. Viszont, ha nem körbeautózni készülünk az országot, valószínűleg erre nagyon ritkán kerül sor. De vissza az utcai töltőoszlopokhoz: szóval 600 méterre található a hozzám legközelebbi, ami ugye nem is biztos, hogy szabad. A második legközelebbi már 1,2 kilométerre található. Amíg az e-Niro nálam volt, többnyire ez utóbbi bizonyult szabadnak. Itt AC töltéssel kb. 10 óra a teljes villanytankolás ideje, hivatalosan 7,2 kW-tal fogadja az áramot az autó, de a kijelzőjén 7,3 kW-ot mutatott. 80 kW-os gyorstöltővel állítólag 40 percre is redukálható ez. De most a lakótelepi valóságnál tartunk. Szóval szépen töltőre raktam, hazabattyogtam 1,2 kilométerre, azzal vigasztalva magam, hogy a villanyautózás egészségesebb életformához is vezet. Majd 1-2 óra múlva látom a telefonos applikáción, hogy megállt a töltés. Jó, hát semmi baj, gondoltam és leállítottam, hogy újraindítsam. Ez nem sikerült, valószínűleg az applikáció hibája miatt, de azért kiírta azt is, hogy ellenőrizzem a kábelt, dugjam be újra. Nagyszerű!

Újabb 1,2 kilométer séta, ami 2,4 km lesz, ha sikerül ismét elindítani a töltést. Persze a séta egészséges, csak legyen rá ideje az embernek.

Mivel a töltés valóban leállt, és az oszlopról is simán lecsatoltam az autót, ezért természetesen plusz költségbe nem vert a kis malőr, de azért felhívtam az oszlop üzembentartóját, hogy nekem az applikáció nem engedi leállítani a töltést. Így foglaltnak mutatja a már szabad töltőhelyet. Az ügyintéző megnyugtatott, hogy valóban nem forog az óra, és nála a töltőhely is szabad, szóval az én telefonomban és a rá letöltött applikációban a hiba. Ennek a sztorinak az elmesélésével csupán annyi volt a célom, hogy rávilágítsak, van még hova fejlődni a töltőoszlopok sűrűségével és megbízhatóságával kapcsolatban. Mert, bár egy közel 500 km hatótávolságú villanyautót nem szükséges a hét minden napján tölteni - ahogy arra fentebb már rávilágítottam - ha a nagy tömegek számára akarjuk kényelmessé tenni a villanyautózást, még a 600 méteres séta kompromisszumát sem szabad a rendszerben hagyni. Ettől függetlenül a Kia e-Nirót imádtam, szememben jelenleg ez a nagybetűs villanyautó. Amelynek egyébként az árazása is egészen józan manapság. A nagyobb akksis 13 199 000 forint. A Gold felszereltségű tesztautó 13 849 000 forintot kóstál, ami néhány extrával 14 349 000 forintra nőtt. Viszont, ha a kisebb akksis változatot nézem, az már a plug-in hybrid ára alatt startol, ami még inkább elgondolkodtató.