Cikk2014. 05. 02.
Mi az olcsó autó? Például ez a Peugeot 306 szedán
Megvétele óta vételárának több mint felét emésztette még fel, mégis olcsó és nem is rossz autó a próbált Peugeot 306. Nem őrültünk meg!
Betumeret18 px
Használt autót vett és utána még a vételár több mint felét költötte rá? Úgy kell neki, a marhája, múzeumban kellene mutogatni - érvelhetnek sokan, ám lassan a hévvel. Van olyan ember, jelen esetben a képeken látható Peugeot 306 szedánt idén februárban vásárolt ismerősöm, aki, ha nem is büszke rá, de bevallja, hogy vásárlás után a vételárnak több mint felét költötte autójára. Mert olyan, aki vásárlás után nem spórolja el a karbantartást, s még abroncsokra is költ, ha már nem egy folyamatosan és korrektül karbantartott példányt vett. Talán azért, mert az még az alacsony futású autónál is ritkább. Amúgy valamelyest autónál is igaz az, ami az ingatlannál: jobb a felújítandót, karbantartandót választani, úgy ugyanis biztos lehet benne az ember, hogy tényleg meg lettek csinálva a munkák. Én sem bánom, hogy saját autóm vásárlása után viszonylag sok pénzt fordítottam még rá, mert azóta jó. És ilyen ez a 15 éves Peugeot 306 is, jó.
[BANNER type="1"]
Egy olcsó és jó autó. Olcsó, ugyanis 400 000 forintért adták. Második tulajdonostól, írd és mondd, 78 ezer, azaz éves átlagban alig több mint 5000 kilométerrel. Fehér alapszínben, de klímás, elektromos első ablakos, távirányítós központi záras, sofőroldali légzsákos XN ellátmánnyal - már amennyire ez fontos egy 15 éves autónál. A klíma mondjuk az volt, s működik is. A kevés kilométeres múlt szervizszámlákkal igazolt. Egy idős hölgy 3 évesen vette a 306-ost, amivel az utóbbi három év alatt mindössze 800 kilométert ment. Látszik az alacsony futás a hibátlan utastéren, a néni vezetési rutinja pedig néhány parkolási sérülésen. Két garnitúra abroncs is a csomag része volt, egészen jó profilmélységgel, csak épp 13 évesen. Mentek a levesbe, egészen pontosan gumisnál lettek leadva, helyükre pedig egyelőre minőségi és alig használt, nem is koros nyári gumik jöttek, némi szerencsével Alessio alufelnikkel. A gyári lemezfelnik pedig majd kapnak téli abroncsokat.
És mi mindent kellett az alig futott autóra költeni? Például vagyonszerzési illetéket, illetve az eredetiségvizsgát is az új tulaj csináltatta meg, az eladó nem foglalkozott ilyesmivel, a vevő pedig vállalta a rizikót az előélet láttán. Kellett ugyebár még gumi, illetve a kor miatt a biztonság kedvéért vezérműszíj-szett, ékszíjak, olajok (a motorba és a váltóba), szűrők, illetve egyéb (fék- és hűtő-) folyadékok cseréje. Valamint még: hátsó motortartó bak, jobb alsó gömbfej és egy kerékagy az első futóműbe, gyújtógyertyák, s egy toldás a kipufogórendszerbe, egy helyen ugyanis már a hazaút után kifújt. Utóbbit egy szakműhely olcsón megoldotta, a többi munkát azonban márkaszerviz csinálta. Nem a fővárosban, hanem attól nem túlzottan messze, olyan helyen, ahol tökéletesen értenek a sorozathoz, s a vezetett szervizkönyv sem csorbul, valamint az árak sem csillagászatiak. Így lett hétszázezres autó a négyszázezresből (egészen pontosan 280 ezer forint ment rá a vételáron felül az állami sarcokkal, az új gumikkal és felnikkel, valamint a javításokkal). És a tulaj is azt mondja, illetve mi is, hogy így kell autót venni. Így kell olcsó autót venni.
Nem kell ugyanis beláthatatlan ideig gürizni érte, vagy rizikós hitelterhet a nyakunkba venni. Mégis adott egy akár családi használatra is alkalmas autó, ami a karbantartás után üzembiztonságával újszerű, állapotával messze nem elhasznált. Paramétereivel azonban már nem e világi, mai szemmel vicces a 306-os, ami kompakt modell volt, s 1993-ban váltotta a 309-est. Ugyebár az F Astra vagy épp a Golf III konkurense, ezen példánynál lépcsős farral, szedánként. A franciák pedig nem hazudtolják meg magukat, a 306-os a rábiggyesztett kofferrel sem toldozott formájú. Hossza amúgy alig több mint 4,25 méter. A szedán csomagtere 463 liter, ami az ötajtósénál sokkal tágasabb, a bővíthetőség persze korlátozottabb, hiszen szűk az utastéri átjáró, de amúgy itt is osztva dönthetők a hátsó ülések. A csomagtérfedelet teleszkópok emelik, s a zsanérok nem a hasznos térbe fordulók. Szép megoldás ez, ahogyan a maga idejében a forma is szépnek számított, Pininfarina-Peugeot koprodukció. S bevallom, nekem a 306 regnálása idején kifejezetten tetszett ez a szedán, s tetszik most is a fotókon.
Ami viszont ma már egyértelműen zavaró, hogy jól érezhetően elszállt az idő a 306 felett. Leginkább méretei felett, ma kívül-belül kisautós. Nagy gond nincs vele. Négytagú család elfér benne, klímát is kapnak (itt), hátul kivétel nélkül automaták és hárompontosak a biztonsági övek, fejtámla viszont a középső utasnak már nem jutott, az Isofix-csatlakozó természetesen felejtős, az Euro NCAP épp 1998-ban tört össze egy példányt, s 3 csillagot adott a 306-nak. Utóbbi is elmarad a ma elvárhatótól, ahogyan a helykínálat is. Cserébe gusztusosan bőven kárpitozottak az ajtók, kopás sem az üléseken, sem a kormánykeréken nemigen látható, a váltógomb azért már fényes.
Vezethetőség szempontjából jó pont, hogy állítható a sofőrülés és a légzsákos kormánykerék magassága is, a szerkezet szervós, könnyű a manőverezés, már csak azért is, mert még a szedán 306-os is jól átlátható. A 75 lóerős 1.4-es alapmotortól túlzottan komoly menetdinamikát nem szabad várni, az átlagos azonban bőven megvan, a végsebesség a könnyű autóval egészen komoly: 173 km/óra. Ennek kóstolását mondjuk senkinek sem ajánlanám, hátul csak dobfékek lassítanak, igaz, ennél a példánynál már felújítottan, ugyanis arra is szükség volt a sok korábbi parkolás miatt, a most már elöl is új betétekkel dolgozó rendszer átlagos használatban teljesen jó. A tesztkörön zavaróbb volt, hogy az alapjárat időnként ingadozott - ezt azóta orvosolta a fojtószelepház kiszerelése és tisztítása. Ami viszont komolyabb zsebbe nyúlást, vagy szerelést igényel, az az első ajtók kábelkötegeinek cseréje. A távirányítós központi zár emiatt nem, vagy nem mindig működik, s ugyanez igaz a jobb első elektromos ablakra is.
Alapfunkcióit azonban tökéletesen látja el a 306-os, rozsda még a korábbi sérülések (például a tetőcsomagtartó általi, már lefestett festékleverés) helyén sincs rajta. Rugózása kényelmes, ami nem is meglepő: elöl MacPherson, hátul független, ráadásul passzív önkormányzást is adó felfüggesztés dolgozik. Igaz, speciális gumiágyazásával pont utóbbi a típus egyik rákfenéje. Egyelőre azonban nincs gond azzal, az 1.4-es motor pedig gyári vegyes értékénél jobban fogyaszt: a dugókat elkerülve 6,5 l/100 km a vásárlás óta megtett 3000 km átlaga, pedig 130 km/órás autópályás utazások is voltak benne.
Az mondjuk tény, hogy az olcsó és alapvetően hibátlan autóról nem csak az derül ki, hogy lelkiismeretes karbantartással vételárának fele könnyedén rákölthető, hanem az is, hogy azért egy-egy apró hibával mindenképp, még az ilyen, mesésen alacsony futású példányoknál is számolni kell. 15 évesen nincs hibátlan autó, csak a mesében. Utánajárással azonban lehet találni jót. Ez az autó is a Használtautó.hu hirdetései közül, 3 hetes nézelődéssel és 6-7 autó megtekintésének eredményeként került mostani gazdájához. Szerintem jól járt vele, de azért el kell ismerni, nem csodát vett az Év Autója 308 ősének az átlagosnál sokkalta jobb példányával sem.
Szedánként nem feltétlenül vágyautó, kabrióként az, úgy is lehet belőle találni, de nem klímával és 400 000 forintért, mint amilyen ez, a családi igényeket is kielégítő példány
Egy olcsó és jó autó. Olcsó, ugyanis 400 000 forintért adták. Második tulajdonostól, írd és mondd, 78 ezer, azaz éves átlagban alig több mint 5000 kilométerrel. Fehér alapszínben, de klímás, elektromos első ablakos, távirányítós központi záras, sofőroldali légzsákos XN ellátmánnyal - már amennyire ez fontos egy 15 éves autónál. A klíma mondjuk az volt, s működik is. A kevés kilométeres múlt szervizszámlákkal igazolt. Egy idős hölgy 3 évesen vette a 306-ost, amivel az utóbbi három év alatt mindössze 800 kilométert ment. Látszik az alacsony futás a hibátlan utastéren, a néni vezetési rutinja pedig néhány parkolási sérülésen. Két garnitúra abroncs is a csomag része volt, egészen jó profilmélységgel, csak épp 13 évesen. Mentek a levesbe, egészen pontosan gumisnál lettek leadva, helyükre pedig egyelőre minőségi és alig használt, nem is koros nyári gumik jöttek, némi szerencsével Alessio alufelnikkel. A gyári lemezfelnik pedig majd kapnak téli abroncsokat.
Ez már az egy frissítés utáni, már sofőroldali légzsákos műszerfal. Nem túlzottan izgalmas, de legalább sérülésmentes
És mi mindent kellett az alig futott autóra költeni? Például vagyonszerzési illetéket, illetve az eredetiségvizsgát is az új tulaj csináltatta meg, az eladó nem foglalkozott ilyesmivel, a vevő pedig vállalta a rizikót az előélet láttán. Kellett ugyebár még gumi, illetve a kor miatt a biztonság kedvéért vezérműszíj-szett, ékszíjak, olajok (a motorba és a váltóba), szűrők, illetve egyéb (fék- és hűtő-) folyadékok cseréje. Valamint még: hátsó motortartó bak, jobb alsó gömbfej és egy kerékagy az első futóműbe, gyújtógyertyák, s egy toldás a kipufogórendszerbe, egy helyen ugyanis már a hazaút után kifújt. Utóbbit egy szakműhely olcsón megoldotta, a többi munkát azonban márkaszerviz csinálta. Nem a fővárosban, hanem attól nem túlzottan messze, olyan helyen, ahol tökéletesen értenek a sorozathoz, s a vezetett szervizkönyv sem csorbul, valamint az árak sem csillagászatiak. Így lett hétszázezres autó a négyszázezresből (egészen pontosan 280 ezer forint ment rá a vételáron felül az állami sarcokkal, az új gumikkal és felnikkel, valamint a javításokkal). És a tulaj is azt mondja, illetve mi is, hogy így kell autót venni. Így kell olcsó autót venni.
Ma már szokatlanul dúsan kárpitozottnak számít az utastér. A kék árnyalatú textil strapabíró, nem látszik rajta a kor, a helykínálat elegendő, de ma már inkább kisautós, bár hátul is jól el lehet férni
Nem kell ugyanis beláthatatlan ideig gürizni érte, vagy rizikós hitelterhet a nyakunkba venni. Mégis adott egy akár családi használatra is alkalmas autó, ami a karbantartás után üzembiztonságával újszerű, állapotával messze nem elhasznált. Paramétereivel azonban már nem e világi, mai szemmel vicces a 306-os, ami kompakt modell volt, s 1993-ban váltotta a 309-est. Ugyebár az F Astra vagy épp a Golf III konkurense, ezen példánynál lépcsős farral, szedánként. A franciák pedig nem hazudtolják meg magukat, a 306-os a rábiggyesztett kofferrel sem toldozott formájú. Hossza amúgy alig több mint 4,25 méter. A szedán csomagtere 463 liter, ami az ötajtósénál sokkal tágasabb, a bővíthetőség persze korlátozottabb, hiszen szűk az utastéri átjáró, de amúgy itt is osztva dönthetők a hátsó ülések. A csomagtérfedelet teleszkópok emelik, s a zsanérok nem a hasznos térbe fordulók. Szép megoldás ez, ahogyan a maga idejében a forma is szépnek számított, Pininfarina-Peugeot koprodukció. S bevallom, nekem a 306 regnálása idején kifejezetten tetszett ez a szedán, s tetszik most is a fotókon.
Ami viszont ma már egyértelműen zavaró, hogy jól érezhetően elszállt az idő a 306 felett. Leginkább méretei felett, ma kívül-belül kisautós. Nagy gond nincs vele. Négytagú család elfér benne, klímát is kapnak (itt), hátul kivétel nélkül automaták és hárompontosak a biztonsági övek, fejtámla viszont a középső utasnak már nem jutott, az Isofix-csatlakozó természetesen felejtős, az Euro NCAP épp 1998-ban tört össze egy példányt, s 3 csillagot adott a 306-nak. Utóbbi is elmarad a ma elvárhatótól, ahogyan a helykínálat is. Cserébe gusztusosan bőven kárpitozottak az ajtók, kopás sem az üléseken, sem a kormánykeréken nemigen látható, a váltógomb azért már fényes.
Értékes, de nem egyértelmű előny az alacsony futásteljesítmény, ez a példány hiányolta az időnkénti járatást. Igényes a kettős, flokkolt belsejű kesztyűtartó
Vezethetőség szempontjából jó pont, hogy állítható a sofőrülés és a légzsákos kormánykerék magassága is, a szerkezet szervós, könnyű a manőverezés, már csak azért is, mert még a szedán 306-os is jól átlátható. A 75 lóerős 1.4-es alapmotortól túlzottan komoly menetdinamikát nem szabad várni, az átlagos azonban bőven megvan, a végsebesség a könnyű autóval egészen komoly: 173 km/óra. Ennek kóstolását mondjuk senkinek sem ajánlanám, hátul csak dobfékek lassítanak, igaz, ennél a példánynál már felújítottan, ugyanis arra is szükség volt a sok korábbi parkolás miatt, a most már elöl is új betétekkel dolgozó rendszer átlagos használatban teljesen jó. A tesztkörön zavaróbb volt, hogy az alapjárat időnként ingadozott - ezt azóta orvosolta a fojtószelepház kiszerelése és tisztítása. Ami viszont komolyabb zsebbe nyúlást, vagy szerelést igényel, az az első ajtók kábelkötegeinek cseréje. A távirányítós központi zár emiatt nem, vagy nem mindig működik, s ugyanez igaz a jobb első elektromos ablakra is.
Nem egy erőművész az 1.4-es, nyolcszelepes benzines. Viszont a gyakorlatban gyári vegyes értékénél is takarékosabb, 6,5 l/100 km körül kér, a 60 literes tankkal jókora hatótávot ad
Alapfunkcióit azonban tökéletesen látja el a 306-os, rozsda még a korábbi sérülések (például a tetőcsomagtartó általi, már lefestett festékleverés) helyén sincs rajta. Rugózása kényelmes, ami nem is meglepő: elöl MacPherson, hátul független, ráadásul passzív önkormányzást is adó felfüggesztés dolgozik. Igaz, speciális gumiágyazásával pont utóbbi a típus egyik rákfenéje. Egyelőre azonban nincs gond azzal, az 1.4-es motor pedig gyári vegyes értékénél jobban fogyaszt: a dugókat elkerülve 6,5 l/100 km a vásárlás óta megtett 3000 km átlaga, pedig 130 km/órás autópályás utazások is voltak benne.
Az mondjuk tény, hogy az olcsó és alapvetően hibátlan autóról nem csak az derül ki, hogy lelkiismeretes karbantartással vételárának fele könnyedén rákölthető, hanem az is, hogy azért egy-egy apró hibával mindenképp, még az ilyen, mesésen alacsony futású példányoknál is számolni kell. 15 évesen nincs hibátlan autó, csak a mesében. Utánajárással azonban lehet találni jót. Ez az autó is a Használtautó.hu hirdetései közül, 3 hetes nézelődéssel és 6-7 autó megtekintésének eredményeként került mostani gazdájához. Szerintem jól járt vele, de azért el kell ismerni, nem csodát vett az Év Autója 308 ősének az átlagosnál sokkalta jobb példányával sem.
