Mi öli meg a kettős tömegű lendkereket?

Rendszeresen tart műszaki oktatást a ZF-hez tartozó Sachs, hogy az általa gyártott kuplungokkal és kettős tömegű lendkerekekkel mind kevesebb probléma adódjon. A szerelési és a használatból eredő hibák ugyanis náluk jelentkeznek, még akkor is, ha azok nem számítanak garanciálisan orvosolhatónak. Azonban így is idejébe és persze pénzébe kerül a gyártónak is, hát még a tulajdonosnak. Így hát a bölcs hazai képviselet bennünket is meghívott, hogy terjesszük: a kettős tömegű lendkerék nem csak drága, hanem igen kényes szerkezet is, használata és szerelése is figyelmet, utóbbi speciális szerszámokat is igényel.[BANNER type="1"]
De miért is van egyáltalán kettős tömegű lendkerék az autóban? Ez a legújabb, persze már évtizedes lehúzása az autógyártóknak? Dehogy, viszont ahogyan egyre kisebb motorokból egyre nagyobb teljesítményt kívánnak kisajtolni a fejlesztők (természetesen a lehető legszerényebb emisszió és fogyasztás mellett), a motorok sokkal bonyolultabbak lettek, ütemenként akár 8 befecskendezési ciklussal, s mind nagyobb rezonanciával járnak. Az ügyfelek meg persze azt várják el, hogy az autó üzeme mind halkabb és mindinkább rezzenéstelen legyen. E paradoxon feloldására született meg a kettős tömegű lendkerék, ami természetesen ma már akár több tömegűnek is nevezhető, ugyanis vannak olyanok, amelyekben többféle ellenállás és rugó van. A rendszer lényege egyébként, hogy a motor főtengelyére nem csak egy óriási vaskerék kerül, hanem egy összetett szerkezet, amely a mai elvárásoknak megfelelő rezgéscsillapítást ad. Korábban ugyanis azt a kuplung önmaga látta el 10-15 fokos elmozdulásra képes rugós rezgéscsillapításával, az viszont ma már nem elegendő. A kettős tömegű lendkerék nagyobb, középállásától 60-60 fokos, azaz összesen 120 fokos elfordulásra képes. Kézzel ellenőrizve ez persze nem tapasztalható, a Sachs egységei 1,5 foknyit rugóznak kézzel, s erőkarral lehet őket próbára tenni: ha mindkét irányba egységesen fokozódó ellenállás mellett forognak 60-60 fokot, akkor még jók, de kuplungcserekor nem állapítható meg, hogy még mennyi ideig lesznek működőképesek. A Sachs mérnökei jellemzően 180-200 ezer kilométeres élettartamot ígérnek, természetesen kiemelve azt, hogy ez az egység (is) nagyon kényes a használati körülményekre.
A csere nem olcsó, modelltől függően 100-300 ezer forintra, de jellemzően inkább az utóbbihoz közeli alkatrészárra lehet számítani, amit nyilván szeretne mindenki megúszni. Lássuk hát, hogy mi az, ami megöli a kettős tömegű lendkereket. Mivel ez egy rezgéscsillapító alkatrész, logikusan a túlzott, illetve nem tervezett rezonancia teszi (idő előtt) tönkre. Ha idő előtti hiba jelentkezik, akkor azt jellemzően három fajtára lehet bontani: gyártási hibából, egyéb rendellenesen dolgozó alkatrészből vagy a vezetési stílusból eredőre. Az első a legkevésbé gyakori, s a Sachs emberei azt mondják, hogy az már a minden autó által teljesített 10 kilométeres gyári tesztkörön előjön, ha esetleg van.
Leggyakoribb halálokként az egyéb hibás alkatrészekből eredő rezgések említhetők. A legnagyobb terhelés egyébként nem menet közben, hanem indítózáskor éri, főként akkor, ha az önindító esetleg nem is a gyárilag előírt, a motor életre keltérésre képes fordulatszámon forgatja a főtengelyt és vele a lendkereket. Ilyenkor ugyanis kenés nélkül forognak annak fogaskerekei. Igen, akár egy rossz önindító is tönkre tudja tenni a drága kettős tömegű lendkereket, ha kitartóan indítózunk. De akár egy olyan apró hiba, mint az elkoszolódott vagy elkopott porlasztócsúcs, illetve PD befecskendező-elem, ami miatt a motor – akár alig észrevehetően - egyenetlenül jár. A PD egyébként a Sachs tapasztalatai szerint a legkisebb tűrésű befecskendező-rendszer, tehát a leggyakrabban az öli meg a kettős tömegű lendkerekeket.
Bár a vezetési stílusból eredő problémákat külön soroltuk, a hibás használat nem csak közvetlenül, de közvetetten, egyéb alkatrész hibáján keresztül is ki tudja végezni a kettős tömegű lendkereket. Amivel közvetlenül az életére törhetünk, az például a berántás, vagy a tartósan alacsony, alapjárati fordulat közeli használat. A például a légkondicionálás érdekében tartósan alapjáraton ketyegtetett motorhoz csatolt kettős tömegű lendkerék is idő előtt fog meghibásodni, de igazán az alacsony fordulaton terheléssel, pláne az ott indított padlógázas gyorsítással törhetünk az alkatrész életére. Kivégezhetjük a kuplung megégetésével is, úgy ugyanis a kettős tömegű lendkerékben lévő kenő és csillapító zsír is be fog sülni, az egység akár szétszedhetetlenül is beállhat, ilyen esetben csakis flex (és nem pedig lángvágó) segítségével szabad leszerelni.
Fontos tudni, hogy sem a kettős tömegű lendkeréknek, sem a befecskendező-rendszernek nem jó a kifejezetten magas fordulati használat sem, ideálisnak a dízelmotornál 2000-3000 1/perc közötti, tempóban pedig jellemzően a 120-130 km/órás tartomány tekinthető. Így nem csak azok küzdenek idő előtt vele, akik autójukat zömében városban használják, hanem azok is, akik autópályán az itthon szabályos 130 km/óra feletti tempóval mennek meglehetősen sokat. Igaz azonban az is, hogy egy autópályán, szinte váltás nélkül használt autóban a kuplung és a kettős tömegű lendkerék akár ezer kilométeren sem kopik annyit, mint a városi dugóban 10 kilométert araszoló. Így persze erős szórás van a kettős tömegű lendkerekek 180-200 ezer kilométeres várható élettartamában is, ami viszont fontos, hogy csere esetén a motorhoz tartozó összes rendszer, kiemelten az önindító és a befecskendezés ellenőrizendő, nehogy idő előtt ismételten szükség legyen a mai (már nem csak dízel, hanem egyre több esetben benzines) autók egyik legdrágább alkatrészének cseréjére. Ajánlott továbbá vele a teljes kuplungszettet (szerkezetet, tárcsát, kinyomócsapágyat) is cserélni, még akkor is, ha a teljes szervizelés az autó értékének jelentős hányadát teszi ki. És természetesen az is mérhetetlenül fontos, hogy az alkatrészeket az előírásoknak megfelelően, a szükséges szerszámokkal szereljék fel. Természetesen azok sem olcsók, adott esetben drágábbak, mint maguk a beépítendő elemek. Jó hír, hogy van olyan hazai alkatrész-forgalmazó, amely ingyenesen (csupán letéti díjjal) ad olyanokat kölcsönbe, a Sachs fejtágításához hasonlóan azért, hogy kevesebb legyen a hibás darab. Ha tehát eljön a kettős tömegű lendkerék cseréje, spórolni rajta sem szabad. A felújíthatatlan alkatrészt megfelelő szakértelemmel rendelkező szerelő, megfelelő módon kell, hogy kicserélje. Aki pedig a kettős tömegűt hagyományos lendkerékre váltaná, annak csak annyit mondunk, hogy az egy rezgéscsillapító egység, a váltót hivatott megóvni a motor rezgéseitől. Hosszú távon nem biztos, hogy megéri eltérni a gyárinak megfelelő alkatrésztől. Autóválasztás előtti tanácsként pedig e cikkből is kiolvasható: modern dízelt leginkább annak érdemes választania, aki sokszor és sokat megy hosszú távon, úgy kilométerben kitolhatja a drága javításokat, s addig azok árát talán kitermelheti a szerényebb fogyasztással megspórolt üzemanyaggal. Persze ez lutri, ellenben mindenkinek sok szerencsét kívánunk hozzá!