Michelisz után eggyel - Honda Civic Type R teszt

Már szinte minden változatában járt nálunk a tizedik generációs Honda Civic, mégis mind más volt. Rengeteg arca van a japánok új kompaktjának, finom flottaautónak és sportos családinak is nagyszerű az új Civic. Tudat alatt viszont mindig ott volt az a kurta gondolat, hogy mindez csakis egyetlen modellváltozatért történik: a híres és hírhedt Type R-ért. Ugyanis először a csúcsváltozatot fejlesztették, majd abból csináltak a tömegek számára is befogadható, ezáltal eladásokat is generáló változatokat, amit meg is érezni rajtuk: elég a morcos orra, az alacsony építésre vagy éppen a rövid áttételű kormányműre gondolni. Éppen 20. születésnapján végre a kezeink közé került az új Type R is, hogy bebizonyítsa: nem véletlenül ő most a Nordschleife elsőkerekes uralkodója.
Ilyet még nem láttam, de egyszerűen mindenki bámulja az új Type R-t, és nem csak a Rallye Red fényezése vagy a kórházjel miatt az orrán, de nem ám. Úgy akasztották rá a kiegészítőket, mint díszeket a karácsonyfára. Ott vannak az óriási hűtőrácsok és a még nagyobb hátsó szárny, ami viszont végképp kiverte a biztosítékot, az a középre vezetett három kipufogóvég. Szélesítések, törések, más-más formák mindenhol, nem most fogja lerázni magáról a rizsrakéta jelzőt. Nehéz volt összeszámolni, hogy az űrhajó vagy a Homasita jelző hagyta-e el többször az érdeklődők száját, de mindenképp gondolatébresztő, és ez jó. Még akkor is, ha nem minden részlete valódi, azaz hasznot szolgáló vagy tudást adó Csak azoknak ajánlott az új Type R, akik bírják a feltűnést, a szomszédság garantáltan átjön lefotózni, és még a parlamenti őr is eljön a helyéről, hogy megvizsgálja. Ezeket tapasztalatból mondom.
Utastere sem kevésbé Need for Speed-es összhatású a műkarbon betétekkel, műanyag gombokkal és a félig vörösbe varrt kormánnyal. Talán az alcantara borítású kagylóüléseken is kicsit sok a piros, ráadásul versenypályán már nem tartanak eléggé, ami némi csalódás volt. Városi használathoz viszont nagyon kényelmesek, a vörös varrások meglepően egyenesek, a velúr borításokhoz élmény hozzáérni. Középre induktív telefontöltő is kerülhet, előtte valódi szálcsiszolt fém a gömbölyű váltógomb, amire jó érzés reggel hidegen rámarkolni, hiszen épp ettől tűnik őszintének. Befejezetlennek hat viszont a túlbonyolított infotainment, ami annyira nem leplezi Android alapúságát, hogy még számológép is van rajta.
Annyira vezetőorientált lett, hogy a hátsó traktusra már nem is koncentráltak. Oda már puritánabb szövet ajtókárpitok és ülések jutottak, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kényelmesek. Akárki ült be hátra, azonnal elismerte a hátsó ülések kényelmét és a nagyszerűen tömött fejtámaszt. Ennyien pedig nem hazudhatnak. Ezt, és öblös 420 literes, bár kupésan pakolható csomagterét is örökli az alapmodellektől, szerencsére. Tehát a Type R nem csak kihegyezgetett sportautó, de praktikus családi is, ami városban a legtöbb kompakt hot hatchnél komfortosabb. Noha Sport móddal kezd beindítás után, alatta ott a Comfort, ahol egész puha lesz a futása. Érződik, hogy nem olcsó felfüggesztés dolgozik alatta, a kormányzás és a váltás könnyed lesz, a motorzaj minimális. A nyugalmat még kétjegyű számok sem törik meg, még sűrű városi forgalomban is megelégszik 8 liter alatti fogyasztással. Tényleg, kiszámoltam az infotainment képernyőn elérhető számológéppel. [BANNER type="1"]
Korábban sokat ment a szájkarate, hogy hány lóerős az új generáció, végül kiegyeztek egy jelképes és mára hivatalos 320 lóerőben. Nincs vita, érződik annyinak a kétliteres turbómotor. Nem sok ez elsőkerékre? Hogy ezt kiderítsük, elvittük a legjobb Budapest közeli versenypályájára, ami nem a Hungaroring. Technikás kanyarjaival általában jó vallatónak számít a Kakucs-Ring aszfaltcsíkja, most sem volt ez másképp. Választ kaptunk a kérdésre: az a durva, hogy nem érződik túlzónak a tetemes teljesítmény. Persze ha padlógázzal rajtolunk, akkor tehetetlenül elforognak az első kerekek, pályázás közben mégsem lesz túlkormányzott a sperr-diffinek köszönhetően. Már független a hátsó felfüggesztés, a tapadás oka pedig többek között a Continental SportContact 6 sportabroncs szett, no meg egy jó adag a japán elkötelezettségből és szakértelemből.
Van értelme kitartani a fronthajtás mellett, amikor már mindenki összkerekezik a szegmensben? Vitatható, de annyi biztos, hogy így könnyebb maradt a Type R, ráadásul a határon autózás élménye itt is ugyanúgy megvan, csupán másképp. Éppen úgy viselkedik versenypályán, ahogy azt a nagy és szent FWD tankönyvekben megírták. Lehetetlen belekötni. Nagy gázra minimális orrtolás, majd gázfelengedésekkel irányíthatjuk a farát, fékezéssel pedig – kis túlzással – magunk elé is dobhatjuk. Tehát nem csak az orra, a fara is él, ha pedig megtanuljuk kordában tartani, könnyen Michelisz Norbinak érezhetjük magunkat. Mi több, Ő maga is ilyennel jár, ráadásul rendszáma éppen eggyel a tesztautó előtti. A VTEC motor karakterére sem lehet panasz, turbós létére lankadatlanul tol egészen a tiltásig. Lehet példát venni.
Amiért sok kritika éri, az a hangja. Mérgesen morog, de tényleg hiányzik belőle a romlottság. Túl szofisztikált, négyhengeres létére elég finoman szól és egyszerűen nincs rezonancia. Egyedül +R módban kel ki magából valamelyest, ilyenkor embereseket prüszköl a turbó gázelvételkor, valamint visszaváltáskor egy kis gázfröccsel csikar ki mosolyt belőlünk. Önmagában a kapcsolásérzet is olyan élményfaktor, hogy egész nap tologatnám azt a fémesen kattanó váltókart, ami rövid úton jár és mindig pontosan kapcsolható. Rali fanok értékelni fogják a féknyikorgást és a hangszigetelés-mentes kerékjárati íveket is, ahonnan minden kavics hangja beszűrődik. Vadító, na.
11,5 millió forintról indít az új Civic Type R, a csúcsnak számító GT változat további 900 000 Ft. Mindez soknak hangzik, főleg azzal a kemény és vitathatatlan kompromisszummal, hogy elsőkerék-hajtású, míg ebben a lóerő-sávban a konkurensei többsége már összkerekes, kivéve a Leon Cuprát és a hamarosan befutó Mégane R.S.-t. Ám az is biztos, hogy ilyen gazdag alapfelszereltséggel nem sokan szolgálnak: beavatkozásra is képes vészfékasszisztens, sávtartó, adaptív tempomat, táblafelismerő, tolatókamera, automata klíma, digitális műszeregység és 7 colos infotainment, kagylóülések vagy épp ledes fényszórók, hogy az alapvető elképesztő tudását ne is említsem. Amerika először kap Type R-t hivatalosan, ki is fordultak magukból, és gyanítom, hogy itthon is sikeres lehet a márkahű hot hatch vásárlók körében. A profi technika adott.