Miért a német autók a legjobbak?

1. Történelmi örökség
Az autót egy német, Karl Benz találta fel, amikor az egyik első, 1870-es években kifejlesztett belsőégésű motort egy kocsira szerelte 1887-ben. A többiek később indultak, a BMW csak 1928-ban kezdett autókat építeni, de mindannyian súlyos pénzeket áldoztak múltbeli sikereik és tetteik marketingjére, gondoljunk csak a Stuttgartban, Münchenben és Ingolstadtban felépített exkluzív múzeumokra. A németek vallásos áhítattal gondolnak autóikra, és a vásárlókban tiszteletet ébreszt ez a hozzáállás.
2. Sportsikerek, versenyzői legendák
Ezüst nyilak, az 1930-as évek Auto Union és Mercedes versenyautói, Juan-Manuel Fangio, Stirling Moss vagy Michael Schumacher F1-sikerei, DTM. A Zöld Pokolnak is nevezett, középkori kastély körül tekergőző Nürburgring, a legendás versenyek és versenybalesetek: az autósportos örökség nem váltható egy az egyben euróra, de értékét világszerte elismerik.
3. Autópályák korlátozás nélkül
Németország 12 800 km-nyi autópályájának csaknem felén nincs felső sebességhatár. Természetesen építkezéseknél, kereszteződésekben, veszélyes pontokon kitesznek korlátozó táblákat, és nem lehet minden szakaszon ész nélkül nyomni, de bizonyos helyeken egyáltalán nem lehetetlen 300 km/h vagy annál is magasabb sebesség elérése. Kicsit erre hasonlít a német gyártók között fennálló gentlemen's agreement is, ami alapján általában 250 km/h-s korlátozást építenek be autóikba, de azért felárért kiiktatják azt, hogy a néhány limit nélküli szakaszon lehessen tolni, máshol úgysem nagyon lehet őket szabályosan kihasználni.
4. Bivalyerős márkaimidzs
Tisztaság, elkötelezettség, eredetiség és kötődés - egyenlő arányban jellemzőek a német márkákra. A Mercedes-Benz az 50-es évek óta csökkenti autóinak méretét, és volt pár mellényúlásuk is, de azért mindenki számára világos, hogy mit jelent a háromágú csillag. Ilyen a Porsche is, mely még a négyajtósok és szabadidő-autók világába tett kiruccanásaik ellenére is megőrizte semmivel sem összekeverhető egyéniségét. Az Audi, a BMW, a Mercedes és a Porsche a világ legnagyobb elismeréssel övezett márkái közé tartozik - egyetlen másik ország sem dicsekedhet ennyi, s konkurenciájával összevetve ennyire kiemelkedő gyártóval.
5. A technológia győzelme
A technológiát és szakértelmet a legnagyobb tisztelettel övező országban nagyon megbecsült pozíciót töltenek be a mérnökök, így nem csoda, hogy a német gyártók élén általában a legmagasabb szintű mérnöki képzést jelző Dr. Ing. titulust viselő szakemberek állnak. A karrierista menedzsereket a tűz közelébe sem engedik. Ők vállalták fel a szintén német mérnök (Rudolf Diesel) által feltalált dízelmotor megszelídítését a személyautókba, és ez az alapok iránti elkötelezettség is olyan vonás, amit a vásárlók nagyra értékelnek.
6. Megfelelő piacok
Ennek magyarázatát még a Fortune is az Economisttól kölcsönzi: "Egyszerű a magyarázat - Németország olyan jellegű termékeket állít elő, amiket a fejlődő, prosperáló gazdasággal bíró országok lakói meg akarnak vásárolni." Mint például Kína vagy az USA. Májusban az Audi kínai eladásai 44,2%-kal, a BMW értékesítései 31,5%-kal nőttek, és mindkét cég növekedése felülmúlja az USA autópiacának bővülését. Ha megpróbálunk további, mindkét országban hasonló népszerűségnek örvendő márkákat találni, a jelentősen más kategóriát képviselő Buicknál fogunk kikötni.
7. Egészséges arrogancia
A Mercedesen kívül melyik másik márka engedhetné meg magának a "The Best or nothing" - "Legjobb vagy semmi" szlogen használatát? Legalább olyan szerénytelen, mint a BMW által régóta kitartóan használt, magyarra kicsit nehezen átültethető, leginkább talán "tökéletes közlekedési eszköznek" fordítható "Ultimate driving machine" mottó. Még ha az állítások nem is fedik tökéletesen a valóságot, olyan törekvést sugallnak, ami más országok gyártóinál nem érhető tetten. Ahogy egy zürichi újság írta pár éve: Németországban legalább annyira meghatározó az autóipar, mint Svájcban a titkos bankszámlák. 8. A termékek valós értéke és ára még köszönőviszonyban sincs egymással
Időnként egy termék valódi értékénél sokkal fontosabb, hogy mennyi pénzt fizetnek ki érte, ilyen például 650 ezer dollárért ebéd lehetőséget vásárolni a világ egyik leggazdagabb emberének számító Warren Buffettel. A német autók is kezdenek ilyen státuszba kerülni: az ember kifizet több mint 137 ezer dollárt egy Porsche 911 Turbóért, és ezután még leszámláznak neki 330-at, ha kér egy Porsche-jelvényt a középkonzolra. A vásárlók imádnak ilyen apróságok miatt panaszkodni, de ez is csak arra jó, hogy megmutassák, ez is belefért még a keretbe.

9. Exkluzív és szuperexkluzív
Az 1929 és 1965 között New Yorkban működő, amúgy is csak válogatott társaságot beengedő Stork Club találta ki átlagon felüli celeb és VIP vendégei számára a "köznéptől" való elvonulást biztosító Cub Roomot. Egy jól kereső, középosztálybeli alkalmazott megengedhet magának egy 5-ös BMW-t, de a 30 millióról induló M5-ös már csak az igazán gazdagok játékszere lehet. Tökéletes példa még a Mercedes Black Series sorozata: az amúgy is igen különleges kivitelű AMG sportmodellekről levakarnak még némi tömeget, még profibb kagylóüléseket szerelnek be, az alapkivitelhez nem kapható díszítéseket alakítanak ki hozzá, és az autó ára máris kétszeresére emelkedik: na ez az igazi üzlet, eladni 10 ezer eurónyi kiegészítőt 50 ezerért.
10. Mindenki más csak második lehet mögöttük
Melyik az a gyártó, amely sikerrel szállhat szembe ezzel a négy márkával? Lehet, hogy a Lexusnak jobb a minősége, és jobb szolgáltatásokat nyújt, de a márka még mindig kissé kísérleti jellege és az autóipari örökség hiánya mindenképp a második vonalba szorítja a japán céget. A Cadillac is rengeteget dolgozott az utóbbi időben, hogy nemzetközileg is elismertesse termékeit - a nagyteljesítményű V-szériával már-már oda is értek - de a globális és általános elismertség érdekében ezt még évtizedekig kell ugyanezen a színvonalon folytatniuk. És minden magabiztossága ellenére a Ferrari csak kispályás szereplő a nála hússzor annyi autót értékesítő Porschéhoz képest.