Milyen a 23 éves autó első tulajtól? Opel Kadett E használtteszt

Mindenki ilyen, mesébe illő autóra vágyik! Ha nem kollégánk egykori főnökének és egyben régi barátjának családjából származna, nem is hinnénk az épp eladó Kadett történetét, amelynek hitelességét - az autó mellett hallgatva - nem csak a régi kapcsolat, hanem a látott, vezetett négykerekű is adja. Kezdődjön tehát a mese, melynél szebbet autós ember számára kitalálni sem lehet.
Honnan is kezdjük? Legyen talán 1984, a Kadett E megjelenése. A csepp alakú karosszéria forradalmár volt formájával és rekorder alaktényezőjével. Sláger lett még akkor is, ha alapjait a korábbi, amúgy első fronthajtású Kadett, azaz a Kadett D adta, sikereihez nyilván segített az 1985-ös Év Autója cím is, de az is, hogy kortársaihoz képest - leginkább alakjával - tényleg szinte űrhajó volt. Az évek során persze temérdek újdonság is érkezett hozzá: ABS, 16 szelepes motorok - minden volt, de a csepp-Kadett alapváltozatával is a jólét szimbólumának számított nálunk. Hiszen ismerhettük már a nyolcvanas években is, míg mi a Gorenje-turizmus idején Trabantokkal, Wartburgokkal, legjobb esetben Ladákkal és persze a kivihető valutakeret érdekében bérelhető nagymamákkal zarándokoltunk Ausztriába az említett hűtőszekrényekért, az osztrákok már javában E Kadettekkel (is) jártak. Így aztán nem meglepő, hogy a Kadett E még a kilencvenes évek elején, az autópiac és a magánimport éledezésének idején is felettébb exkluzív és sokak által vágyott autónak számított.[BANNER type="1"] Cikkünk főszereplőjét egyetemi professzor első és egyetlen gazdája a külkereskedelemben dolgozó neje segítségével összespórolt valutából, s az osztrákokkal munkakapcsolatban álló veje segítségével vette. 1991-ben hozták meg az elhatározást, hogy autót vásárolnak, hol máshol, mint Bécsben, hiszen akkoriban kávéért, mosogatószerért és sok egyébért is oda járt, aki tehette. Megnézték a szóba jöhető kereskedéseket, majd szomorúan konstatálták, hogy új és vágyott japán autót nem tudnak venni. Hazafelé azonban útba esett egy olyan kereskedés, amely munkagépeket is forgalmazott (innen volt a kapcsolat), illetve Opeleket és Isuzukat is árult. „Rudikám, nincs egy olcsó autód, ami jó lehet az apósomnak?” - hangzott a kérdés, s jött is a válasz: „De, van itt egy tavalyi Kadett szedán, amit bemutatóautóként használtunk, 2000 kilométerrel elvihetitek. Ezt még az ősi, feltöltő nélküli dízel hajtja, a világból is kimehettek vele!”. Első körben persze csak egy próbakörre vitték el, szokatlan is volt, hogy a kereskedő nem tart velük, volt bizalom. Természetesen bele is szerettek az autóba, s azonnal meg is vették az 1990-es szedánt.
A világból pedig továbbra sem mentek ki vele. A Kadett csodának számított 1991-ben, így az após hamar eldöntötte, hogy csakis nyáron fogja használni, s a kíméletes üzem jegyében - hiába budapesti lakos - a fővárosban nem hajtja. Így tehát novembertől márciusig garázsban állt, tavasztól őszig pedig leginkább a Budapest-Alsóörs távolságot tette meg, illetve a Balaton északi partján vitte rövidebb távokra nyugdíjas tulajdonosait. Így tehát nem megrázó, hogy szmogriadó esetén nem hajthat a főváros útjaira, amúgy sem sokat koptatta azokat.
Műszerfala jelenleg alig több mint 6000 kilométeres futást mutat, ami persze nem igaz, egyszer azért átfordult a 23 év alatt az öt karakteres mechanikus kilométer-számláló. Látszik és érződik, hogy nem többször, s az is, hogy ezt az autót valóban nagyon kíméletesen használták. A váltógomb szinte újszerű, hiszen autópályán nem kell sokat kapcsolgatni. A kormány kopása minimális, az üléseké pedig zéró, hiszen azokon újkoruk óta huzat található, azokat levéve gyári kárpitokban gyönyörködhetünk. Némi koszolódást a sofőroldali - textil - ajtókárpiton és a csomagtérszőnyegen láthatunk, ám egy kárpittisztítás bizonyára ezen csorbákat is orvosolni tudná.
Időutazásként hat az állapot, hiszen valóban egy, a kilencvenes évek legelejéről való, műszakiságával pedig mintegy 30 éves, ám újszerű autóban ülhetünk. A Kadett, azaz az Astra elődje ugyebár alsó-középkategóriásnak számít, a helykínálat a mai (már nagyra nőtt) modellekhez képest azonban legfeljebb kisautósnak mondható. Elöl még egészen jól el lehet férni, hátul azonban csekélyke a lábhely. A hátsó tér azonban a vézna, 1,66 méteres szélesség ellenére is egészen tágas, az ülőlap sík, tehát széltében akár hárman is el lehet lenni. Fejtámasz senkinek sincs hátul, a középső utast pedig – a kor sztenderdje szerint – csak csípőöv várja.
A kívülről gombbal is nyitható puttonyos csomagtér kellően nagy, 501 literes, egészen nagy nyíláson keresztül pakolható, s még olyan finomság is akad benne, mint a kacattartó háló a küszöbnél. Ahogyan azt bő 20 éve mi még kevéssé ismertük, 2/1 osztással dönthető ülésekkel bővíthető is, ráadásul az utastéri átjáró is tágasnak számít a szedánok körében. Ez praktikus, értékelhető és akár érv is lehet egy Kadett megvásárlásához, mosolyt azonban mással csal az arcunkra.
Magától értetődő, hogy a 100 ezer kilométeres futásával szinte még csak bejáratottnak tekinthető dízel pöccre indul, az viszont már valóban elismerésre és csodálatra méltó, hogy járása egészen csendes és egyenletes. Jól hallhatóan, de nem bántóan dízeles. Turbó nincs, ami azt jelenti, hogy az 1,7 literes, természetesen még hagyományos adagolós, valóban örök életű gázolajos csak komótosan mozgatja a 930 kilogrammos szedánt, a vezetési élmény mégis különleges és egyedi. A motor mai szemmel szerény, mégis elegendő 104 newtonméteres nyomatéka 2400, 57 lóereje 4600 1/percnél jön meg. Induláshoz is kell némi fordulatszám és az óvatos kuplungkezelés sem árt. Utóbbi, azaz a kuplung természetes, hogy gyári, hiszen miért is kopott volna el. Gyáriak a fékek is, nem csak a tárcsák, hanem a betétek is (elöl), s a hátsó dobokhoz sem kellett még hozzányúlni. Ezzel az autóval ugyanis nyilván nem „padlógáz, padlófék” stílusban közlekedtek, hanem egyenletes tempóban. Ha ugyanis eléri – álló helyzetből 18 másodperc alatt – a 100 km /órás sebességet, akkor érdemes is azt megtartani. Utóbbinál a fogyasztás biztosan 5 l/100 km alatti. Autópályán az ötsebességes, átlagos kapcsolhatóságú váltóval az utazótempó magasabb, így az étvágy is kevéssel 5 l feletti, de 6 literest még sosem produkált a Kadett, melynek gyári átlaga is 5,5 l/100 km.
A kormány nem szervós, de nem is kotyogós, s a futómű is kopásmentesnek tűnik ebben az autóban. A fék pedig nem csak gyári, egészen jól adagolható, s hatásával sincs gond, persze azért nem teljesen mai szintű. Nem mai szintű, sokkal kényelmesebb a futómű is, a 175/70 R13-as abroncsokkal lágyan ringató. Az abroncsok amúgy pont 10 évesek, szinte félidőben (valójában kicsit később) lettek cserélve, profilmélységük még bőven van, hiszen nem egész 50 000 kilométert futottak. Mivel nyári abroncsok, koruk nem probléma. Télit, ahogyan telet, sosem látott még ez a Kadett, dísztárcsái pedig az összes többi eleméhez hasonlóan még a gyáriak. Sőt, rendszámtáblakeretei is még az osztrák kereskedőtől valók, s hátsó szélvédőjén is ott látható az Opel Eisner bő 20 évvel ezelőtti matricája. Törve ugyanis sosem volt, ablakai is mind eredetiek. Ha a tulaj nem mondja, nem látszik, de nem titkolja, látómezőn kívül az első szélvédőn van egy kőfelverődés. Ha szúrós szemmel nézzük, látható, hogy a jobboldali sárvédők nem gyári, de nem csúnya fényűek: garázsban, illetve tetőcsomagtartóról le-fel pakoláskor adódott egy-egy apró sérülés, hasonló miatt a jobb hátsó lámpabura széle is törött. Ennyi hiba említhető, más nemigen, ez a Kadett amúgy teljesen eredeti. Hihetetlen, de igaz. 23 évével igazi youngtimer, 7 év múlva a veteránvizsgát is könnyedén teljesítő oldtimer lehet.
Opel-fanatikusok számára érdekes darab, hiszen a már 80 éven túl járó tulajdonosa eladja, mivel szeme miatt már nem kap jogosítványt. Családjában senki sem harapott rá az egyedi ajánlatra, pedig ez a Kadett egykor talán még tényleg értékes lesz. És persze értékes most is, hiszen használati értéke nagy csomagterével, szerény fogyasztásával és biztosan hibamentes motorjával jelentős. 450 000 forintos hirdetési árával kortársaihoz mérten drága, ám fontos tudni és értékelni azt, hogy legtöbb kortársából még ennyit rájuk költve sem lesz ilyen autó. Ez bizony egy egyedi és hiteles, nem is csak mesével, hanem egyedi és hiteles történettel rendelkező autó.