Milyen egy 200 ezret futott, 1,59 milliós Octavia? Használtteszt

„Az autó nem egy erőmű, viszont gazdaságos a fenntartása és a fogyasztása. Igazi családi autó, tökéletesen fekszi az utat, nagyon jó a futóműve. Hatalmas a csomagtere, minden belefér. A külleme is vonzó, sokaknak tetszik. Nem bántam meg hogy ezt választottam, csak ajánlani tudom mindenkinek” – szól egy octaviás használói véleménye. Akárhogy is nézzük, az Octavia megkerülhetetlen választás az alsó-középkategóriából kinyújtózni próbálkozóknak, nem elvetendő alternatíva már az 1,4-es alapbenzines sem. Épp annyival kelt nagyautósabb érzést a megjelenése, hogy már egy kicsit jobban érezhesse magát a hagyományos kompaktokhoz szokott (nem ritkán céges) használó, épp annyival nagyobb a csomagtere, hogy már korrekt családi autónak számítson, így aztán magánvásárlók, vállalatok és közintézmények is előszeretettel választották, és választják ma is. Komoly vízválasztó a 2004-es frissítés, mely után Tour utónévvel a modernkori Octavia I is gyártásban maradt az annál jóval korszerűbb és hátsó lábterével látványosan tágasabb II-es mellett.

Ma egy komoly frissítést követően, de lényegében továbbra is a II-es készül még, így a legidősebb példányaival már 8 éves széria még mindig viszonylag újnak hat. Cikkünk írásakor 1,4 millió forint volt az Octaviák indulóára. Mi egy kicsivel drágább, 2005-ös, épp a Használtautó-index szerinti átlagos használtautó-árért, azaz 1,599 millió forintért kínált példányt kaptunk kölcsön egy próba erejéig a bő 20 éves múltjával, folyamatos készletével használttesztjeinkhez stabil partnerünknek számító Autó Néró Rómaitól. Bár a kereskedésben elérhető Octaviák között van fiatalabb vagy akár azonos évjáratú, de kevesebbet futott, mi épp a leginkább cégesnek tűnő, már több mint 200 ezer kilométeres fehér példányra voltunk kíváncsiak. Ugyebár ez az az autó, amit elvileg vásárló meg nem vesz. Céges volt, 200 ezret futott? Hulladék lehet – hangozhat el nem egy kocsmai beszélgetésnél. Autót azonban nem a bárpult mögül és nem is ittasan kell választani, hanem józanul, azt kipróbálva.
Kívülről az Octavia egyáltalán nem mutatja futását – illetve pontosan azt mutatja. Az évi közel 30 ezer kilométeres távot vélhetően zömében nem városban tette meg, parkolási sérülés nincs is. Bár van néhány újrafényezett karosszériaelem, a festékvastagság-eltérések minimálisak – komoly törés úgy néz ki, nem történt, a lemezek síkban, korrekt illesztésekkel állnak. Alapos körbenézéssel kiszúrható, hogy a lökhárító alsó, fényezetlen betétje javított – hát igen, a hasmagasság nem túl nagy (14 cm), az első túlnyúlás viszont az átlagosnál kevéssel nagyobb (persze azért nem Peugeot 407-szintű), említhető még néhány nagyon apró, alig észrevehető horpadás, komolyabb szépséghiba azonban nincs, alapvetően sérülésmentes a megjelenés.
Az ajtókat kinyitva már egy kicsit más a helyzet, látható, hogy használt példányról van szó, a 200 ezres futást azonban nem feltétlenül tippelnénk. Az ajtók felső részén és a műszerfalon is végignyújtózó puha plasztik teljesen újszerű, van kopás a váltógombon, pici a kormányon, és a sofőr ülésén is jól látszik, hogy használták – kárpitja megkopott, varrása még megállíthatóan, de már kezd szétjönni. Van kopás a VW-konszerntől megszokott helyeken, egy kevés az ablakemelő-gomboknál és az ajtóbehúzón (főként a sofőrnél), illetve a fényszórókapcsolónál. Utóbbi a leglátványosabb – akit zavar, jó forrásból gyári újra cserélheti 21 400 forintért. Úgy aztán már végképp barátságosnak mondhatnának az amúgy alapvetően annak számító, tágas, ötletesen, sok praktikus részlettel berendezett utasteret.
Átlagtermetűek számára tágas, még a 7 éves, bő 200 ezer kilométert futott autó sofőrülésével is kényelmes az Octavia. Utasait 4 légzsákkal, ABS-szel óvja, gyerekülés előre helyezéséhez első légzsákja kikapcsolható, a családi használatot pedig négy, méretes ajtózsebe is segíti. Mivel 560 literes alap- és 1420 literes csomagtérméretével a Golf V padlólemeze alapján alsó-középkategóriásnak, saját jellemzőivel már-már belépő középkategóriásnak számító Octaviát a családok és a flottaüzemeltetők is kedvelték és kedvelik a mai napig, az adott példány futásteljesítményénél fontosabb annak előélete. A közhiedelemmel ellentétben a céges múlt messze nem a legrosszabb. Szigorú felügyelettel, de leginkább kulturált, kizárólagos felhasználóval sokszor lehet jobb, mint egy óvottnak hitt és szintén ki tudja, miként használt magánautó. E példány vezetett szervizkönyve is jól mutatja, egy autóját munkaeszköznek tekintő vállalkozás rendszerint nem spórol a karbantartáson, hiszen az a legfontosabb, hogy autója stabilan, hibamentesen üzemeljen.
[BANNER type="1"]
Ennek megfelelően megvolt a 90 ezer kilométerenként esedékes vezérműszíjcsere, 15 ezer kilométerenként az olaj és olajszűrő cseréje, nemrégiben a fékbetétek és a féktárcsák, valamint a fékfolyadék cseréje és az összes előírt átvizsgálás és alkatrészcsere is. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy nem csak megjelenésével, futásával is újszerű a sokat futott 1,4-es. A két vezérműtengelyes (DOHC) 16 szelepes nem csak elvileg modernebb az 1,6-os 8 szelepes 102 lóerősnél, valójában is nagyon jó arcát mutatja – még így, 200 ezer kilométer után is. Két felnőttel a fedélzeten még egészen tűrhető menetdinamikát ad. A 100 km/órára gyárilag ígért 15,5 másodpercesnél valójában élénkebbnek érződik a gyorsítás, a motor pedig egészen csendes. Ötfokozatú váltója ma is jól, szinte erőszükséglet nélkül, precíz úton kapcsolható. Lámpánál megállva jön az igazi meglepetés: az 1,4-es alapjárata néma és rezzenéstelen. Város után még országúton is kifejezetten halk az Octavia, futása pedig hibátlan, elöl MacPherson, hátul multilink futóművével nyugodtan lehet tempósabb kanyarokat venni, bírja. Közben pedig az úthibákat is az átlagnál jobban csillapítja. Jó kompromisszum, illetve azt nem is igen igényel, ahogyan a végállásai között nem egész 3 fordulatos rezonanciamentes, jó egyenesfutást adó kormánymű sem. Autópályán már más a helyzet, ott el kell fogadni, hogy az ilyen méretű motoroknál megszokottan rövidre áttételezett a váltó, a 130 km/óra bizony 4000 1/perc hallható motorzajjal, de egyébként még nem megszűnő, enyhe gyorsítási képességgel. Aki bírja a zajt, az akár 170 km/óráig tolhatja a gázt és a sebességmérőt.

Aki utóbbit tenné, az ne feltétlenül az 1,4-es Octaviát válassza, aki viszont korrekt, családi használatra is elegendő méretű alsó-középkategóriást keres és akár a középkategóriásokkal is szemez, valamint örülne, ha autójára elismerően pillanthatna ő és a szomszéd is, mégsem költene egy kisebb lakásnyi összeget autóra, annak tesztünk szerint akár egy ilyen, az átlagosnál csak kevéssel magasabb futású példány is ajánlható. A korrektül szervizelt benzinessel gyakorlatilag semmiféle váratlan kiadásra nem kell számítani, az átlagáron – 1,599 millió forintért mért, még nem egész 7 éves Octaviával átlagos 10-15 ezer kilométeres éves futással akár 10 esztendőre is be lehet rendezkedni. Költségei nem csak vételára, biztosítási és szervizköltségei mellett fogyasztása okán is kedvezőek. Fogyasztása használói véleményeink és taxisok szerint egyaránt 7,5-8 l/100 km környékén tartható még városban is, országúton gond nélkül 6 liter alatti, ami jól mutatja, megéri a csak kicsit, főként telepakolt utastérrel érezhető menetdinamikai kompromisszumot vállalni a gyakoribb 1,6-oshoz mérten, s a keveset autózóknak a takarékos, de zajos és szervizelésével rizikós, valamint nem utolsósorban érezhetően drágább dízelnél is jobb választás az alap Octavia.
A tesztautót az Autó Néró Rómaitól kaptuk kipróbálásra.