Milyen egy dízel Mazda6 240 ezer kilométer után? Használtteszt

Nem egy sportkocsi, csak épp a Mazda Sport utónévvel illette a 2002-ben megjelent, 2008. június 23-áig gyártott első generációs 6-os ötajtósát. Ilyen, meg persze dízelmotoros, álom használtautó a most próbált példány. Ráadásul nem is rozsdásodik, ami az első szériánál azért nem alapvető. Ez persze kései, bőven frissítés utáni, 2008 februárjában forgalomba helyezett példány. Első tulajától, komolyabb sérülés nélkül. Csak az a fránya lapos orra ér le temérdek járdára, s aztán koppan a szélénél. Ennél nagyobb külső hiba viszont nincs a tekerés nélkül, azaz kendőzetlenül 241 ezer kilométert futott autón.[BANNER type="1"]
Eladásra vár, ezért aztán alaposan ki is glancolták találkozónk előtt, ugyanakkor az is látszik rajta, hogy nem a sírból kellett visszahozni. Tartósak a kárpitok, de ennek olyan gazdája és múltja van, amilyet minden használtautó-vásárló szeretne. Céges vezetői autó volt, végig egyetlen személy hajtotta, aki ráadásul idős, megfontolt. Olyannyira, hogy neki például megérte az, hogy a legjellemzőbb felhasználási területen, autópályán azért menjen csak 120-125 km/óra környékén, hogy a fogyasztás még 6 liter alatt maradjon, s így nőjön a hatótáv. A 2,0 literes, 140 lóerős, közös nyomócsöves dízel a hosszú áttételezésű, remekül kapcsolható hatfokozatú váltóval remek kombináció a hosszútávfutáshoz. Hatodikban 130 km/óránál 2200 1/perc a fordulat, csendes, stabil a futás, 120-szal pedig alig több mint 2000.
Valóban spórolós, ha visszafogjuk a tempót, ahogyan a tulaj is tette. A zömében autópályás használat egyébként nagyon jót tett az autónak, de azért fel lehet ismerni, hogy van benne kilométer. Fényes a kormány, a váltógomb is kopott, de semmi sem vészesen. A kárpitok minősége egyértelműen dicsérhető. Az ajtókon megállapíthatatlan, hogy ebben az autóban jócskán van kilométer. Az utastéri textilek közül egyedül a sofőr ülése van a háttámlánál kibolyhosodva. A futómű néma, a 205/55 R16-os abroncsokkal jó a csillapítás, stabil a futás.
A hajtásláncról elmondható ugyan, hogy autópályázáshoz hibátlan, az viszont hazugság lenne, hogy nem érezni a megtett kilométereket. Oké, jellemzően nincs ennyire rendben egy 241 ezer kilométert futott autó, de a kuplung már egy kicsit kemény. Lehetséges, hogy ezzel még meg lehet tenni 50 ezer kilométert is, de ha például valaki sokat menne vele városban, akkor bizony hamar csereéretté válna. És itt persze el is jutottunk az autóvásárlás, főként a használtautó-vásárlás aranyszabályához: dízelt csakis hosszú távú utakra érdemes venni. Aki viszont ahhoz keres autót, az jól járhat az igazolt előéletű ötajtós, azaz Sport Mazda6-tal.
Nem feltétlenül azért, mert 240 van beleírva, hanem azért mert 241 ezer kilométeres futása igazolt, nyitott könyv a múltja, lehet tudni, hogy minden előírt karbantartást elvégeztek rajta. Egyébként pedig megfutja a 200 km/órás sebességet, jó utazótempókat tud, tempomatjával és csendes, stabil futásával valóban ideális hosszútávú utazásokhoz is. Nem mellesleg – 7 éves autóhoz mérten – újszerű a belseje, szagmentes, automata klímás. Nem kombi (Mazdául Sportkombi), de legalább a négyajtósnál sokkalta praktikusabb ötajtós (Sport) karosszériás, olyan formával, ami hiába 13 éves, még ma is egészen jól mutat. Hirdetési árában, ami hajszálnyit 2 millió forint alatti, benne van az egygazdás múlt, a vezetett szervizkönyv, a törésmentesség és a japán autó felára is. A német konkurenseknél olcsóbb, de a franciáknál drágább. A felhasználói tapasztalatok szerint utóbbiaknál nem véletlenül, de a német konkurensekhez mért árelőnye nem más, mint a márkanév túlértékeltségének hiánya. És miért adja el a higgadt első gazda? Mert már nem autózik hosszúakat, még azelőtt megválna szeretett Mazdájától, mielőtt kinyírná a dízelt a ma már zömében rövidtávú, immár nyugdíjas autózással.