Milyen egy Passat, ha dízel-automata és 17 éves?

Helyből sok, váltóból automata kéne? Csakis dízel jöhet szóba, hogy azért ne fogyasszon túl sokat? Legfeljebb 1 millió Ft van rá? Így sem reménytelen - ezzel a felvezetővel írtuk legutóbbi használtpiaci körképünket, most pedig egy, a kritériumoknak tökéletesen megfelelő példányt mutatunk be. Ő egy 110 lóerős Volkswagen Passat 1.9 TDI 1996-os évjárattal, órájában 177 ezer kilométerrel és természetesen automata váltósan - még nem a kézzel is kapcsolható, 5 sebességes Tiptronickal, hanem a jó öreg 4 fokozatú szerkezettel. A 17 évesen is kitűnő egészségnek örvendő kocsi nem eladó, ám tulajdonosa gondolkodik a váltáson. Amennyiben lecserélné ezt a B5-öst, akkor úgy 750 ezer forint körüli összeget remélne érte, viszont a cserét csak az indokolná, hogy a limuzinforma nem épp ideális pakolási szempontból meg mondjuk kutyaszállításra. Ezt leszámítva a Passat az eddigi legjobb, legmegbízhatóbb és leggazdaságosabb autója, így hát az is könnyen lehet, hogy még pár évig marad... [BANNER type="1"] Miként az is könnyen lehet, hogy a valós kilométer nem is - évi 10 ezres futást jelentő - 177 ezer, ő, a ki tudja, hányadik gazda mindenesetre 3,5 esztendeje 142 ezerrel és új vezérléssel vette, s azóta alig, csupán módjával használta. Amúgy 800 ezer forintjába került a malacorrú szériát pont 1996-ban váltó ötödik generációs VW-szedán, és azért döntött mellette, mert jó áron volt, s mert megtetszett. Na nem a belsejével, ami csúnyán leharcolt és cigiszagú is volt. Ellenben 42 ezerért majdnem komplett 2005-ös utasteret sikerült szerválni ajtókárpittal, légzsákkal és ülésfűtéssel, s a - hazai - vásárlás másnapján belsőleg már meg is újult az autó. Bár a műszerfal vagy a tetőkárpit az eredeti, az ülések szépek és kényelmesek lettek, s a cigibűznek is lőttek. Kopogás hallatszott a többlengőkaros, a magyaros utakat rosszul viselő futómű felől, internetről rendelve jött új utángyártottan, nem drágán.
Az egyik be nem kötött oldallégzsák miatt ég a visszajelző lámpa, a jobb oldali visszapillantó tükörben nem működik a fűtés, az ajtók fölött nem mindenhol stimmel a kárpitok illesztése, más árnyalatú (fekete) a műszerfal és a többi burkolat, de ennyi. Érzetre még ma is remek minőségű az enteriőr, a műanyagok puhák, erős kopás egyedül a kormányon látszik - ennyi idő alatt alap, hogy kiszívja a nap. A kettő darab pedálról és a kapcsolók környékéről meg nem mondani az 1996-os évjáratot.
Az anno szervizkönyv és számlák nélkül "szemre", a motorra és a váltóra koncentrálva vett autó törve - vélhetően - az elején lehetett, az elmúlt bő három év folyamán csak kisebb koccanások nyomait szedte magára. Egy utólagos 17 colos garnitúra helyett 16-os gyári könnyűfém kerekeket kapott jó ballonos, 215/60-as abroncsokkal, ab ovo gazdag - a már említetteken túl Climatronic automata klímát, fedélzeti számítógépet, négy elektromos ablakot, deréktámaszos első üléseket, elektromos tetőablakot, mélységében is állítható kormányt soroló - ellátmánya még tempomattal is bővült. Mennyire komfortos, mennyire tágas? Nagyon. Hátul is, de hiszen egy klasszikus középkategóriás, 2,7 méteres tengelytávú kocsiról van szó. Csomagtartója 476 literes, szedánosan szerény nyílású, mély, osztott támlahajtással bővíthető.
És akkor a hajtásláncról: ez a közvetlen befecskendezéses 1.9 TDI híresen jó motor, s jó hírét ezúttal sem tudjuk bemocskolni. Ha már nincs is meg mind a 110 lóerő és a percenkénti 1900-as fordulattól a sofőr rendelkezésére álló 235 Nm-es nyomaték, de tisztességesen húz, a turbó vidáman fütyül, a fogyasztás 100 kilométerre vetítve és nagy átlagban 6-6,5 liter körüli. A téli érték 7,5 l/100 km. Még így automatán is, ami a menetdinamikán csöppet ront, az étvágyat pedig növeli. Csakhogy nem kell kuplungolni, ami városban istenes. A modern egységekhez képest a 4 fokozatú automata komótosan, ugyanakkor egész puhán váltogat, az égvilágon nincs vele baj. Ne is legyen, mert akkor sokba fájna a javítása...
Ön lecserélné ezt a Passatot? Tulajdonosa abszolút elégedett vele. Korábbi autóival (benzines Mazda 323 1.6 kombi, Fiat Tipo 1.4 3 ajtóval, Mitsubishi Galant 1.8 és Ford Scorpio 2.0, Merci-dízel SsangYong Musso 2.9 TD, utóbbi kettő is automata) összevetve a Volkswagen jóval megbízhatóbb, és az éves karbantartáson (olajon, szűrőkön) kívül vásárolt alkatrészek árai is barátiak: német utángyártott lengőkarszett 40, cseréje 15 ezer forint, ablaktörlőlapát 2200, rendszámtábla-világítás 1800, szélvédő-gumikéder 4000, tempomatkar kábelköteggel 11 500 forint, példának okáért.
A lengőkarokat lehet, hogy hamarosan ismét érdemes lesz cserélni - nem újdonság, hogy botrányosak az utak, ahogyan az sem, hogy utóbbiak a Passat kényes pontjai. Egy telipolírt és egy alapos utastéri takarítást követően jó néhány évet simán letagadhatna az autó. Stabil az egyenesfutása, rugózási komfortja szuper, szigetelése szintén, azaz csendes még sztrádán is, a kormányrásegítés eltalált mértékű, a hangulat már-már prémiumos.
Hasonló Audi A4-rokon, jellemzően a rozsdának is ellenálló Passatot merünk javasolni, ha valaki tehát tágas-kényelmes-dízel-automata-gazdaságos autóra pályázik elérhető áron, de tessék vigyázni, mert rengeteg a külföldről hozott, tekert órás, mutatós, azonban több sebből vérző, összetákolt darab. Ha vastagabb pénztárcával fiatalabb, tiptronicos modell lenne a befutó, az a váltó már érzékenyebb, meghibásodásra hajlamosabb, nem feltétlen ajánlott.