Milyen élményautót kapni legfeljebb 500 ezer forintért?

Ki tudja, talán még ez a tél is tartogat számunkra meglepetést, mármint újabb hideget, havat és jeget, akkor pedig nem pusztán vezetéstechnikailag, de szórakozni is remek egy jó kis élményautó, melynek kritériumrendszere szerintünk így fest: hátsókerékhajtás, benzinmotor, manuális váltó, minél könnyebb kasztni, s lehetőleg alacsony vételár, nem túl drága fenntarthatóság. Nosza, vidám keresésbe kezdtünk, viszont egyenesen olyan gépek után ácsingózva, melyek tavasztól őszig, a dolgos hétköznapokon is mosolyt csalhatnak mind ráncosabb orcánkra. Szigorú feltételrendszerünk a következőképp alakult:

1. Maximum 500 ezer forint
   
2. Hátsókerékhajtás
   
3. Benzinmotor
   
4. Manuális váltó
   
5. Legalább 100 ezer - bevallott, vállalt - km
   
6. Érvényes magyar papírok
   
7. Legalább 1 év műszaki
   
8. Normál állapot
   
9. Képpel hirdetve

A lehető legőszintébb darabokat kutattuk, legalábbis a legőszintébbnek tűnőket egy kis rozsdával itt, némi horpadással ott, a tapasztalatot, a jó, de inkább rossz hírt a realitással, valamint a sokadik gyermekkori romantikával keverve. A félmilliós felső léc mondjuk számos "álomautót" kizárt, olyasmiket pedig nem vettünk figyelembe, mint például 126-os Kis-Polski, hiába láttunk nem is olyan rég egyet szédítőn pörögni-forogni a kihalt parkolóban... Dízel bármi? Kizárva. 4x4? Minek? Fogyasztás- és szervizköltség-növelő nehezék. Inkább érdemes gumira meg minden másra költeni a ki nem dobott tízezreket.
Temérdek csábító autóról kellett fájó szívvel lemondanunk a félmilliós küszöb, aztán meg a papírok, a futásteljesítmény közlésének hiánya okán. Amerikai nagyvas? Manuális váltóval? Felejtős. De ne búslakodjunk - íme a mi kis listánk, amely ugyan nem közös találati lista, mint azt piaci körképeinknél megszokhatták, hanem egy válogatás a felhozatalból, s abból is egy szubjektív szűrés, tessék:
Amint az látható, legfiatalabb "versenyzőnk" is 17. évét tapossa, míg a legidősebb még egy tízessel idősebb, átlagkoruk durván 22 esztendő. Átlagfutásuk 218 ezer kilométer, abszolút reális, átlagáruk 276 ezer forint, pénztárcabarát. És azt ugye mondanunk sem kell, hogy ezek irányárak. Egy kupé kivételével családinak is titulálható viszonylag tágas, sőt részint kifejezetten tágas autókról van szó, ergó az asszonynak és/vagy a szülőknek is van mivel érvelni, ha megkérdőjeleznék a vélhetően férfiúi, amúgy sofőrszempontú döntést.
S hogy miért épp ezek a a főszereplőink? Egyrészt, mert ők feleltek meg a feltételeknek, másrészt meg, ha többet is találtunk egy-egy típusból, ők voltak a legőszintébbek, legszimpatikusabbak. Nézzük is a legolcsóbbat, az 1990-es Ford Scorpiót: sajnos ez még nem a békaszemű, hátul meg fájóan parádés csíklámpás generáció, cserébe hatalmas, és hát megrendítően olcsó. Motor (V6) és váltó (5 fokozatú) állítólag tökéletes, van ABS, napfénytető, vonóhorog, keveset futott, műszakija friss - kéne akkor is, ha bőven lehetne rá költeni, akkor is, ha az egészségesnél betegesebb étvággyal vedeli a benzint.
Hasonló korú és árkategóriájú a 2107-es Lada és egy másik Ford, a Scorpiónál józanabb, sőt kisebb súlya miatt játékosabban viselkedő, könnyebben kezelhető Sierra. A szovjetek bűvös kockája ebből a mezőnyből ugyan kicsit kilóg az alulmotorizáltságával, de akit egyszer elkap a hangulata, nehezen szabadul tőle. A hirdetés szerint a mindössze 160 ezer kilométert futott példány fullextrás, ami ki tudja, mit jelenthet, de jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy "kesztyűskormányos"... Sierránk kombi, ami pirospontos, és azokat az extrákat ő is hozza, mint a Scorpio, csak hát négyhengeres, gyengébb, illetőleg 250 ezret futott. A hölgytulajosságot ha megengedik, erősen kétségbe vonnánk, már csak a hirdetés szövegezése okán is. Érdemes ránézni.
A Volvónál kicsit csaltunk (hiszen alig néhány hónapig érvényes csak a műszakija), de muszáj volt, annyira "kellett" egy ilyen, még hátsókerekes svéd doboz a kép színesítésére. Ez a 940-es mindössze 230 darab ezresért kelleti magát, váltója csak négysebességes, mint a Ladáé, de 2,3 literes motorja turbós és valaha 160 lóerőt tudott.
Ezt követően nagyot ugrunk árban, mert a mezőny második fele már szörnyű drága az eddigiekhez képest. Itt van például ez a Nissan Silvia egyke kupéként bukólámpával, napfénytetővel és hát igen, 27 évével korelnökként, ám ritkaságként is 350 ezerért. Vagy mégis inkább egy limuzin kéne? Mondjuk egy akár csak bébi, de Benz? Amely Mercedest 190 E-t kinéztünk, igazából a fotóival hatott meg, de könnyekig. Lehet találni szebbet, izmosabbat is, viszont ilyen őszintét nem egykönnyen.
A már közel 400 ezres Omega még csak nem is nagykorú, de amivel magára irányította a reflektorfényt, az az első lökhárító. Zseniális, elgondolkodtató - nézőpont kérdése. És akkor jöjjön "győztesünk", a kocsi, mely egyértelműen a hátsókerekes élményautóság szinonimája, egy E30-as, 320-as, sorhatos BMW 1990-ből 430 ezer forintos irányáron, pompás képekkel illusztrálva, a maga valójában - beszédes, hogy tulajdonosa eladná vagy elcserélné kisebb fogyasztásúra, például egy négyajtós Suzuki Swiftre, jaj. [BANNER type="1"] Na ja, ami az álmodozóknak élményautó, használóiknak általában benzin- és pénzzabáló nyűg rozsdával, kisebb-nagyobb meghibásodásokkal, kevés kényelmi és biztonsági szolgáltatással, modern szemüvegen át szánalmas külsővel és belsővel, sőt veszélyes hátsókerékhajtással. Álmodozók, kilinccsel előre kívánkozók figyelem: bőven 500 ezer forint alatt is kaphatóak olyan típusok, amelyek - odafigyeléssel és értő kezek között - nem csak télen, hóban-fagyban szerezhetnek örömöt sofőrnek és utasaiknak egyaránt!