Minden idők legjobb Ladája?

Idén érkezett meg a hazai piacra az eddigi csúcs Lada, a Vesta kombija. Járt már azóta nálunk kétféle kivitelben is, a kombi csúcsát jelentő Lux verzióként, valamint a 25 milliméterrel emelt futóműves, szintén csúcsfelszerelt SW Cross, crossoveres terepkombiként. Utóbbi a Lada allroadja, XC-je vagy épp Scoutja. Én pedig most a tényleg non-plus-ultra verziót nyertem meg, az SW Cross robotváltósát, ami már csakis a csúcsot jelentő Lux ellátmánnyal kapható. Mindezt ráadásul a külön e modellhez kevert (a fehértől eltérő színekkel egyezően 129 ezer forintért mért) "Mars metálfényezéssel" kaptam meg. A tesztautó mázlija, hogy épp kivettem egy szabadnapot, amikor érkezett, így volt időm rendesen megfotózni, amit meg is érdemelt, mert egészen fotogén.
A 203 mm, azaz egészen terepjárós hasmagasságot adó autó utóbbi okból kifolyólag kellemesen magas, de mégsem terepjárósan hivalkodó üléspozíciót, kényelmes ki-beszállást ad. Az utastér valóban a Ladáktól kapott eddigi legjobb, egészen tágas, ugyanakkor benne az összes műanyag kemény és olcsó hatású. Az alapvetően szövet ülések "eco bőr" betétei leginkább műbőrt jelentenek, a karosszériával harmonizáló színben, ami a fehér tesztautónál egészen prémiumosnak tűnt, az nekem itt narancssárgán inkább bazári, de a gyermekeimnek mondjuk bejött. A felszereltség bőséges, van itt minden, mint a búcsúban. Egyebek mellett automata légkondicionáló, háromfokozatú első ülésfűtés, tempomat és sebességszabályzó, de még komfortindex is. A navigáció 26 ország térképét ismeri, viszont az orosz nyelvű képernyővel éledő rendszer olyan lassú, hogy én például egyszer sem használtam. Oké, a gyári tolatókamera viszont jó dolog. Egy-két kapcsoló a Renault modelljeiből ismerős, ahogyan a bicsakkulcs is a Twingóéval egyező. A motor viszont még nem Renault, ez bizony Lada. Az 1,6-os benzines elvileg takarékosabb kellene legyen a 250 ezer forintért adott robotizált váltóval, mint manuálissal, városi üzemben azonban ez nem jött ki. Némi küzdelemmel lett éppen 10 liter/100 km a fedélzeti számítógép (igen, az is van) szerinti átlagfogyasztás, a tankolás szerinti mérésre sajnos nem került sor, ugyanis a tesztautót nem teli tartállyal kaptuk meg. Bár a fogyasztás a gyári értékek szerint jobb (100 kilométerenként 0,4 literrel) a robotváltóval, a 100 km/órára gyorsulás 2 másodperccel rosszabb (14,5 s). Ennek oka, hogy a váltó lassú, elinduláskor a gázadás után némi spéttel kapjuk meg az egyes fokozatot, s a menet közbeni kapcsolások sem gyorsak. Valamelyest javíthatunk a helyzeten, ha az automatika helyett magunk indítjuk a váltásokat a kar pöccintésével, ugyanis erre is van mód. További dicséret, hogy motorfék automata módban is egészen rendesen van. [BANNER type="1"]
Az 1,6-os motor élénk, pörgethető, de talán több a hangja, mint az ereje. Utóbbi 105, egyes források szerint 106 lóerő, nyomatékból 148 Nm áll rendelkezésre 4200-as fordulatszámnál, tehát kell is pörgetni ahhoz a ladás hanggal járó benzinest, hogy menjen. Az autópályás 130-as tempó épp 4000/perc körül futható, ahonnan tud még gyorsítani, de zajosan megy. A hangnál is bántóbb, hogy rezonancia is van (stop-start pedig nincs), alapjáraton is zavaróan remegteti a karosszériát, meg persze menet közben is. Komfortból a sofőrnek jut a legkevesebb, a Ladát továbbra is feladat vezetni: full szintetikus és érzéketlen a kormány, nem túl jól adagolható a fék (ami viszont elöl-hátul tárcsákkal dolgozik), az SW divatos, ám drágán gumizható 17 colos felnijeivel ráadásul kicsit kemény is a futómű. A Vesta SW Cross, pláne robotváltóval valóban az eddigi legjobb Lada, hiszen bár lassan kapcsolgat, városban megadja azért a kuplungmentes vezetés kényelmét, viszont hiába a gazdag ellátmány, a csúcs Vesta 5,1 millió forintos áráért már van konkurencia, nem is egy. Innen már automata váltóval sem hatalmas ugrás a Dacia Duster vagy a Suzuki Vitara, s ők már egy jelentősen újabb nótát fújnak, teljes üzemeltetési költséget nézve a kedvezőbb fogyasztás miatt alighanem olcsóbban. Az viszont döbbenet, hogy a Lada valóban olyannyira tömegek számára kellemes emlékeket jelentő, hogy a rövid teszt alatt is többen vallattak őszinte érdeklődéssel, hogy milyen az autó. Nem rossz, de ma már vannak sokkal jobbak, s ezen a hozzájuk mért árelőny sem tompít kellően.