Cikk2015. 12. 07.
Minden idők legjobbja? Skoda Superb Combi teszt
Szinte felfoghatatlan, de az új Superb – pláne kombiként – már nem csak méreteivel, jellemzőivel is a prémium nagyautókat nyaldossa.
Betumeret18 px
A Superb mindig óriási volt, most nem is elsősorban méretével nőtt nagyot (a kombi mindössze 1,8 centivel hosszabb elődjénél, tengelytávja ugyanakkor 8,3 centivel bővült), hanem nívója került magasabbra. Ráadásul a kategóriák és velük a felső-középkategóriás modellek általános növekedésével nem is nő már annyira vetélytársai fölé (méretben), mint korábban. Viszont megjelenésben, szolgáltatásokban és főként belterének tágasságával ma is kimagaslónak számít.
Árával közben még mindig a középkategória szintjén van, illetve onnan indul. Utóbbival pontosabbak vagyunk, főként akkor, ha a még nem is csúcsfelszerelt, de persze csúcsdízeles, automata váltós tesztautó árát megnézzük. De halasszuk azt későbbre, én is így tettem. Eleinte csak élveztem, hogy egy majd’ ötméteres autóban ülhetek, hogy ennek már tényleg olyan a megjelenése, hogy öröm megpillantani, öröm rá visszanézni. És tényleg óriási. Óriási elöl, óriási hátul, és persze csomagterével is.
A beltér egy formatervezési bravúr. Az egyenes vonalak, főként a műszerfalon és az ajtókon is futó, változtatható színű LED csíkok mind azt hangsúlyozzák, hogy egy óriási autóban ülünk. Meg persze a lábtér-világítások is. Opcióként az anyósülés hátulról is elektromosan szabályozható – hangsúlyozandó azt, hogy ez egy sofőrös autó is lehet. A hátsó lábtér valóban luxusautókat is megszégyenítően nagy, viszont azzal a trükkel, hogy az ülések a kategóriában egy hajszálnyit rövid ülőlapúak (ott). Arra viszont jó ez, hogy a gyerekek ne rugdossák össze hátulról az első támlákat, nekik pedig talán még jobb is az itteni ülőlapméret. Felárért tablet-tartó is kérhető az első fejtámlákhoz, meg persze ülésfűtés hátra is. Nem panaszkodhatnak az utasok.
Panaszra a sofőrnek sincs oka, pláne egy, a tesztautóhoz hasonló konfigurációnál. A 190 lóerős, 400 Nm csúcsnyomatékú, azt ráadásul már 1750 1/perctől adó dízel több mint elegendő. Ennek megfelelően szinte alapjáraton lehet vele autózni - főként az Eco, Comfort vagy Normal menetmódok közül az elsőt választva. Azzal amúgy guruláskor a „vitorlázás” érdekében üresbe teszi magát a váltó, a fékpedálra lépve persze rögtön visszakapcsol a motorfék érdekében. Sportban érezhetően magasabb fordulatszámokon autózhatunk, a beállítások az elektromechanikus kormányszervóra és a váltó mellett a motor vezérlésére, illetve az opciós adaptív lengéscsillapító hangolására is hatnak. Sportban sem lesz kőkemény a futómű, normálban feltűnően, comfortban már-már nagypapásan lágy. Még a tesztautó 18 colos kerekeivel is. [BANNER type="1"]
Bár a 2,0 literes dízel erős és kellemes karakterisztikájú, négyhengerességéhez mérten kulturált járású is, de a hajtáslánc azért illethető némi kritikával: a stop-start lehetne gyorsabb, a váltó induláskor lehetne finomabb. A DSG helyett hagyományos automata egyik motorhoz sem elérhető. Azon túl persze nagyjából minden kapható már a Superbhez is. Például távolságtartós, araszolófunkciós tempomat is, ami mondjuk nem szerepelt a tesztautóban. Megvolt viszont a legprofibb, vakításmentes automata reflektoros, LED menetfényes és „szempillás” Bi-Xenon fényszóró, az elég ügyes sávtartó- és az ugyancsak jól dolgozó parkoló-asszisztens is. Tolatókamera azonban nem szerepelt, ami azért zavaró, mert a Superb például már olyat is tud, hogy ha akadályt észlel tolatáskor, akkor maga fékez. Igaz, ezt sokszor túlzottan óvatosan teszi, s egy oszlop mellé betolatva például képes ott fékezni, ahol az autó még éppen elfér.
Az utastérben lehet, de még a majdnem csúcsnak számító Style szinten sem alapáras a hátsó ülések elé rakott konnektor, a LED hangulatvilágítás vagy a csomagtérből indítható ülésdöntés. Apropó csomagtér, a 660 literes alapméret valóban óriási. Fedélzeti bőröndből hosszában is elfér egymás mögött kettő, azokból így 8-10 darabor is könnyedén betehetünk. Négyfős családnak bőségesen elegendő. Nagyobb pedig ne vegyen Superbet, mert a hátsó ülés is hangsúlyosan kétszemélyes. Két isofixes gyerekülés közé itt sem fér be a nagymama, ahhoz a mutatványhoz független üléses egyterű szükséges.
A Superb persze kombiként sem a cuccolós autó, bár nagyon sok minden belefér, támladöntéssel több mint 2 méter hosszú (de sajnos nem sík padlójú) a raktere, megjelenésével kellően reprezentatív. És vezetni is jobb, mint eddig. Jó a kormányzása, kényelmes és stabil a futóműve, hibátlanok az (első) ülései, ritka módon jól szabályozható az óriási középső könyöklője. Pakolórekeszből pedig nem csak sok van benne, azok okos, igényes kialakításúak. Alap, hogy minden rekesz flokkolt, de például a láthatósági mellény nem foglalja el az ajtózsebeket, mert azokban még külön rekest van azoknak. A váltó előtt nem csak van palacktartó, hanem annak gumírozott alja még a kupak tekerésekor is fixen tartja a flaskát. És a Superbből kiszálláskor elázni sem fogunk, ugyanis mindkét első ajtajában van egy-egy gyári esernyő. Ilyen törődést csak sokkalta drágább Rolls-Royce-tól kapnánk. Ha ezt, meg persze az összes többi jellemzőt nézzük, nem is vészes az Alcantara kárpitos tesztautó 13,95 millió forintos vételára, de abszolút értékben persze fájóan magas. Viszont a Superb, még a Combi is megkapható már 7 millió forint alatt is. Aki ilyen értékű autót venne, netán cégesként választhat, az feltétlenül konfiguráljon egyet magának, meg persze próbálja is ki, üljön is bele, menjen is vele, mert könnyedén úgy találhatja, hogy a felső-középkategóriából, de még a nagyautók közül is a Superb a legjózanabb választás - nekem ugyanis most így tűnik. Ami benne van, az hibátlanul működik, 1,5 tonnás saját tömege valóban csökkentett, s a fogyasztása is: a tesztautó gyári 4,6 és a teszt szerinti 5,8 l/100 km értéke egyaránt bámulatos. Oké, viszonylag kímélősen hajtottam, de mindent úgy szoktam, és ekkora autótól ilyen kedvező érték még nem adódott. Ezzel persze tudom, hogy magas labdát adok a kommentekhez, de tessék helykínálat/fogyasztás arányt nézni, plusz még a vezethetőséget is pontozni, így már valóban igencsak nehezen megfogható lesz a Superb.
Kecses, a méreteit leplező formát kapott a legújabb Superb. Elegáns hűtőmaszkjában már alapáron is megbújik a városi koccanásgátló radarja
Árával közben még mindig a középkategória szintjén van, illetve onnan indul. Utóbbival pontosabbak vagyunk, főként akkor, ha a még nem is csúcsfelszerelt, de persze csúcsdízeles, automata váltós tesztautó árát megnézzük. De halasszuk azt későbbre, én is így tettem. Eleinte csak élveztem, hogy egy majd’ ötméteres autóban ülhetek, hogy ennek már tényleg olyan a megjelenése, hogy öröm megpillantani, öröm rá visszanézni. És tényleg óriási. Óriási elöl, óriási hátul, és persze csomagterével is.
Nem olcsón, de akár láblendítésre is nyílik a csomagtérajtó. A Skoda virtuális pedálnak hívja a megoldást, ami valóban nagyon hasznos, ha épp csomagokkal teli a kezünk
A beltér egy formatervezési bravúr. Az egyenes vonalak, főként a műszerfalon és az ajtókon is futó, változtatható színű LED csíkok mind azt hangsúlyozzák, hogy egy óriási autóban ülünk. Meg persze a lábtér-világítások is. Opcióként az anyósülés hátulról is elektromosan szabályozható – hangsúlyozandó azt, hogy ez egy sofőrös autó is lehet. A hátsó lábtér valóban luxusautókat is megszégyenítően nagy, viszont azzal a trükkel, hogy az ülések a kategóriában egy hajszálnyit rövid ülőlapúak (ott). Arra viszont jó ez, hogy a gyerekek ne rugdossák össze hátulról az első támlákat, nekik pedig talán még jobb is az itteni ülőlapméret. Felárért tablet-tartó is kérhető az első fejtámlákhoz, meg persze ülésfűtés hátra is. Nem panaszkodhatnak az utasok.
Egyszerű, logikus, igényes, a tágasságot hangsúlyozó a műszerfal. A középkonzol kapacitív érintőkijelzője telefonunkat is megjelenítheti, a menü amúgy magyar, a navigáció nem drága és ügyes. A műszerblokk kijelzője is mutathatja a navigációt, meg persze temérdek mást is
Óriási tér elöl-hátul. Az ötödik ülőhely azonban korlátozott, hátul a szélső helyeken sem kellően hosszú az ülőlap
Panaszra a sofőrnek sincs oka, pláne egy, a tesztautóhoz hasonló konfigurációnál. A 190 lóerős, 400 Nm csúcsnyomatékú, azt ráadásul már 1750 1/perctől adó dízel több mint elegendő. Ennek megfelelően szinte alapjáraton lehet vele autózni - főként az Eco, Comfort vagy Normal menetmódok közül az elsőt választva. Azzal amúgy guruláskor a „vitorlázás” érdekében üresbe teszi magát a váltó, a fékpedálra lépve persze rögtön visszakapcsol a motorfék érdekében. Sportban érezhetően magasabb fordulatszámokon autózhatunk, a beállítások az elektromechanikus kormányszervóra és a váltó mellett a motor vezérlésére, illetve az opciós adaptív lengéscsillapító hangolására is hatnak. Sportban sem lesz kőkemény a futómű, normálban feltűnően, comfortban már-már nagypapásan lágy. Még a tesztautó 18 colos kerekeivel is. [BANNER type="1"]
Jó menürendszer, látványos megjelenítés a központi kijelzőnél, elektromos rögzítőfék, visszagurulásgátló és auto hold funkció a váltó alatt, elektromos utasülés-állítás, ülésfűtés hátul is
Bár a 2,0 literes dízel erős és kellemes karakterisztikájú, négyhengerességéhez mérten kulturált járású is, de a hajtáslánc azért illethető némi kritikával: a stop-start lehetne gyorsabb, a váltó induláskor lehetne finomabb. A DSG helyett hagyományos automata egyik motorhoz sem elérhető. Azon túl persze nagyjából minden kapható már a Superbhez is. Például távolságtartós, araszolófunkciós tempomat is, ami mondjuk nem szerepelt a tesztautóban. Megvolt viszont a legprofibb, vakításmentes automata reflektoros, LED menetfényes és „szempillás” Bi-Xenon fényszóró, az elég ügyes sávtartó- és az ugyancsak jól dolgozó parkoló-asszisztens is. Tolatókamera azonban nem szerepelt, ami azért zavaró, mert a Superb például már olyat is tud, hogy ha akadályt észlel tolatáskor, akkor maga fékez. Igaz, ezt sokszor túlzottan óvatosan teszi, s egy oszlop mellé betolatva például képes ott fékezni, ahol az autó még éppen elfér.
Esernyő, óriási rekeszes könyöklő és palackfogós tartó, valamint tablet-állvány - ezek mind-mind jelentős kényelmi tényezők
Az utastérben lehet, de még a majdnem csúcsnak számító Style szinten sem alapáras a hátsó ülések elé rakott konnektor, a LED hangulatvilágítás vagy a csomagtérből indítható ülésdöntés. Apropó csomagtér, a 660 literes alapméret valóban óriási. Fedélzeti bőröndből hosszában is elfér egymás mögött kettő, azokból így 8-10 darabor is könnyedén betehetünk. Négyfős családnak bőségesen elegendő. Nagyobb pedig ne vegyen Superbet, mert a hátsó ülés is hangsúlyosan kétszemélyes. Két isofixes gyerekülés közé itt sem fér be a nagymama, ahhoz a mutatványhoz független üléses egyterű szükséges.
Talán üresen nem is látszik jól, hogy mennyire nagy a 660 literes, ülésdöntéssel 1950 literes csomagtér, de az mindenképp beszédes, hogy két fedélzeti bőrönd egymás mögött is elfér
A Superb persze kombiként sem a cuccolós autó, bár nagyon sok minden belefér, támladöntéssel több mint 2 méter hosszú (de sajnos nem sík padlójú) a raktere, megjelenésével kellően reprezentatív. És vezetni is jobb, mint eddig. Jó a kormányzása, kényelmes és stabil a futóműve, hibátlanok az (első) ülései, ritka módon jól szabályozható az óriási középső könyöklője. Pakolórekeszből pedig nem csak sok van benne, azok okos, igényes kialakításúak. Alap, hogy minden rekesz flokkolt, de például a láthatósági mellény nem foglalja el az ajtózsebeket, mert azokban még külön rekest van azoknak. A váltó előtt nem csak van palacktartó, hanem annak gumírozott alja még a kupak tekerésekor is fixen tartja a flaskát. És a Superbből kiszálláskor elázni sem fogunk, ugyanis mindkét első ajtajában van egy-egy gyári esernyő. Ilyen törődést csak sokkalta drágább Rolls-Royce-tól kapnánk. Ha ezt, meg persze az összes többi jellemzőt nézzük, nem is vészes az Alcantara kárpitos tesztautó 13,95 millió forintos vételára, de abszolút értékben persze fájóan magas. Viszont a Superb, még a Combi is megkapható már 7 millió forint alatt is. Aki ilyen értékű autót venne, netán cégesként választhat, az feltétlenül konfiguráljon egyet magának, meg persze próbálja is ki, üljön is bele, menjen is vele, mert könnyedén úgy találhatja, hogy a felső-középkategóriából, de még a nagyautók közül is a Superb a legjózanabb választás - nekem ugyanis most így tűnik. Ami benne van, az hibátlanul működik, 1,5 tonnás saját tömege valóban csökkentett, s a fogyasztása is: a tesztautó gyári 4,6 és a teszt szerinti 5,8 l/100 km értéke egyaránt bámulatos. Oké, viszonylag kímélősen hajtottam, de mindent úgy szoktam, és ekkora autótól ilyen kedvező érték még nem adódott. Ezzel persze tudom, hogy magas labdát adok a kommentekhez, de tessék helykínálat/fogyasztás arányt nézni, plusz még a vezethetőséget is pontozni, így már valóban igencsak nehezen megfogható lesz a Superb.
