Mire cserélnéd az egyik legkomolyabb kisautót?

Rögtön egy kis helyesbítés, rá is csapok a számra hiszen a Honda ezt az új Jazzt csak a harmadiknak számítja. Pedig volt egy korai Jazz, a City európai változata ami 1983 és 1986 között készült, de hozzánk már csak olcsó, nyugatról levetett minaiutóként jutott el. Annak késői utódja volt a Honda Logo, ami még ma is jópofa. Egy teljesen más autó a Jazz. Az "igazi", amit ismerünk és szeretünk 2001-ben mutatkozott be Európában, más piacokon Fit néven jött. A hagyományos kisautókkal szemben a legnagyobb újítása a buborékforma volt. Magas üléspozíciójával, kellemes vezethetőségével és nem utolsósorban külső méretéhez képest hatalmas belső terével hódított.[BANNER type="1"]

A Jazz rögtön siker lett ezzel a koncepcióval. Nyolc országban gyártották és összesen 2 millió példány fogyott belőle. A 2008-ban megjelenő második generációból még több kelt el. 3,5 milliót adtak el belőle, ebből 781 ezret itt, Európában. A Jazz így már átlépte az 5,5 milliós darabszámot, vélhetően az új generáció okozta keresletnövekedéssel hamar meglesz a kerek 6 is. Az elődöt 1.2-es és 1.4-es motorok hajtották, a teljesen új generációt már 1.3-as hajtja, és a hossza, szélessége, illetve a tengelytávja is megnőtt. Élesebbek lettek a külső vonalai, maradt viszont a lendületes, egy vonallal megrajzolható forma, amiről felismerhető maradt a Jazz.

Műszaki adatairól, méreteiről és áráról már részletesen írtunk, de eddig nem tudhattuk, hogy ez a növekmény mit is jelent a gyakorlatban. A harmadik generációban két centivel nagyobb lett az első ülések közötti távolság, azaz a sofőr és a vezető komfortosabban ülhet, kevésbé vannak egymás szájában. Vállmagasságban mérve a növekmény a Honda szerint már 3 centi, tény, hogy az ülések elég kényelmesek, ezzel jócskán rávernek a kategóriában átlagosra. A második üléssor 8 centivel került hátrébb, amivel a térdeknek jutó hely is bővült 6,5 centivel. Mindemellett a nőtt a csomagtér is, így már alaphelyzetben is 354 literes, 1,3 köbméterig bővíthető.


Kisautóhoz mérten jó a vezetői környezet. Lehetne szídni az androidos tabletet, ami a középkonzolon kapott helyet, de ebben a méretosztályban mind a szolgálatatásai, mind a kialakítás és a funkciók is jók. Örüljünk, hogy a Honda kezdi elhagyni a régebbi modellekben alkalmazott több kijelzős modellt. A fedélzeti számítógép azért itt is elég fapados, de minden lényeges infót megjelenít, és a kisautók között ez még így sem rossz. A klímavezérlés szerencsére külön panelt kapott, minden berendezés készre esik és hamar megszokható. Motorból - mint már írtuk - egyféle van, a 102 lóerős és 123 Nm nyomatékú 1.3-as benzines. Hogy menjen, pörgetni kell, de jobban áll neki a takarékoskodás. Főleg a mindhárom felszereltségi szinten, 300 ezer forint felárért elérhető CVT automataváltóval.


A CVT okos, spórol helyettünk, vele a kéziváltósnál is kevesebbet fogyaszt a Jazz. Az alapnál jobb kivitelekhez ráadásul váltófülek is járnak. Ezzel sem lesz persze a fokozatmentes váltóval sportkocsi a Jazz, de aki akarja, hét előre programozott áttétel közül választhat manuálisan is. Van sportmód is, amiben eleve magasabb fordulatról indítunk meg mondjuk egy előzést, de a legális kertek között így is elég az 1.3-as ereje. A CVT-vel lassabb lesz a kocsi, de mivel városi és családi autó lesz úgyis, ez nem áll neki rosszul. A kormány jó fogású, de sok visszajelzést nem ad, pedig a futómű partner lenne egy kis kanyargásban, határozottan tart, nem pattog el és az úthibákat is megfelelően tompítja. Nem lehet engem azzal vádolni, hogy a CVT rendszerek pártfogója lennék, sőt, bevallom, alapból gyűlölöm őket. A hagyományosan jó Honda kéziváltó ellenében én mégis ajánlanám, mert más alternatíva híján (hibrid már nincs) vele lesz a városi jazzezés a lehető leginkább stresszmentes. A kétpedálos vezetés mellett több figyelmünk juthat a magunkkal hozott családra, barátokra, vagy az autóba férő meglepően méretes cuccokra. Ez a kocsi ugyanis erről szól.