Mit adott nekünk a hibridség? - Suzuki Swift Hybrid teszt

Emlékeztek még a Brian élete című film ominózus jelenetére, amikor a lelkes lázadók körében elhangzik a kérdés, hogy „Mit adtak nekünk mindezért cserébe?”. Hasonló kérdés merült fel bennem a Suzuki Swift Hybrid kapcsán: mégis mit ad cserébe a 200 ezer forintos felárért a hibridség? Nos, előre leszögezem, hogy pontos választ nem adhatok, mert a tesztautó öszkerékhajtást is kapott, ami már torzítja az összehasonlítást az alapverzióhoz képest. A Swift árlistáján egyelőre jóval több a választási lehetőség, mint az Ignis esetében, ráadásul a dizájnja is jelentősen konzervatívabb szerintem. Majdnem úgy jellemeztem, hogy kevésbé vidám, de ha jobban megnézzük, ezt talán erős lenne kijelenteni. Amikor pontosan szemből nézed szinte rádmosolyog és semmivel sem kevésbé cuki, mint az Ignis. Egyszerűen csak az építésmódja egy tősgyökeres kisautó, nem kísérleteztek a crossover vonal ráerőltetésével és ez pirospontot ér. A hibridségről pedig a feliraton kívül semmi nem árulkodik az autó külsején, ahogy az összkerékhajtásról sem. A lényeg a lemezek alatt található. Az ISG, tehát az integrált indítógenerátor ugyanúgy végzi itt is a dolgát mint az Ignisben, ám a lágy hibridség és az összkerékhajtás megnöveli az autó tömegét, ami viszont a fogyasztáscsökkentés ellen dolgozik. Ám még így sem éri el a Swift az egytonnás üres tömeget, ami igazán örvendetes. Az alap Swift a gyári adatok szerint 840-890 kilogramm felszereltségi szinttől függően, az AllGrip változat pedig 950-970 kilogramm. A hibridek tömege ugyan megnövekedett, de nem jelentősen. Összkerékhajtás nélkül 850-900 kilogrammosak, összkerékhajtással pedig 960-980 kilót nyomnak a mérlegen. Mindez azt is jelenti, hogy egy picit tovább tart a 100-as a gyorsulás, de csak tizedmásodpercekről van szó, illetve kisebb a végsebesség, ám úgy vélem senkit nem fog érzékenyen érinteni, hogy 180 helyett csak 170 km/h az érték. A rugalmasság sokkal fontosabb, márpedig arra nem lehet panasz. Az 1,2 literes, szívó benzinmotorral könnyedén diktálható a városi forgatag tempója, hiszen gyorsításoknál is képes megtámogatni őt az ISG. Így a 90 lóerő és a 120 Nm forgatónyomaték elegendő akkor is, amikor teltházas az autó.

Azt nem mondom, hogy pörgetni nem kell hozzá a motort, hiszen 6000-es fordulatnál jelentkezik a teljesítmény maximuma, míg a forgatónyomaték is 4400-nál maxolható ki, de háromezernél elváltogatva már lendületesen lehet közlekedni.

Az ötfokozatú, manuális sebességváltó pedig egy kellemes társ hozzá. Talán egy picit lehetne határozottabb a megvezetése a kulisszában, de így sem fogod a rossz fokozatba tenni. Országúton szintén elemében van a Swift, autópályán viszont már hangos a motor és jelentős a szélzaj is. De tudom, a legnagyobb kérdésed neked is a fogyasztás. Nos ez 6,4 literre jött ki vegyes átlagban, de ugye nem szabad elfelejteni, hogy a tél közepén járunk és az autón már a nagyobb gördülési ellenállású téli papucsok feszültek. A futóművet a kényelmes utazáshoz hangolták. Az elöl elöl MacPherson, hátul pedig csatolt hosszlengőkaros felfüggesztés nem túl feszes, szépen kivasalja az úthibákat, csak a nagyobb egyenetlenségek és keresztbordák okozhatnak kellemetlenséget. Még a 16 colos könnyűfém felnik sem rontják túlzottan a komfortérzetet. A kormányzás pedig kimondottan közvetlen, ami nálam mindenképpen növeli a vezetés élményfaktorát. Az AllGrip összkerékhajtás egy viszkokuplungos rendszert takar, tehát többnyire az első kerekek kapják az erőt. Ám, amint azok kipörögnek, automatikusan a hátsók is kapnak a forgatónyomatékból. Szóval nem a terepjáráshoz való, inkább a csúszós útfelületen nyújt extra segítséget. Bár az AllGrip Swift 2,5 centivel magasabb az elsőkerekesnél, ez nem a hasmagasságot jelöli, így ettől még nem válik telekjáróvá. [BANNER type="1"] Az utastérben szintén nincs nagy változás, a lágy hibridség nem vesz el a térből. Az infotainment rendszer kezelőfelülete egyszerű, kiváló az ergonómia. A vezető az energiaáramlásról is kaphat infót, sőt még arról is, hogy hány deci üzemanyagot spórol a stop/start rendszernek hála. Egyedül néhány műanyag burkolat lehetne puhább tapintású, növelve ezzel a minőségérzetet, de ahol a legtöbbet matat az utasok keze, ott azért ügyeltek a finomságra. A csomagtér szintén változatlan, alaphelyzetben 265 literes, szóval ezen a téren sem okoz veszteséget a lágy hibrid rendszer. Ha szükséges, akár 900 liter fölé is tornázható a hely a hátsó ülések lehajtásával, de sík padlót nem ad. Végül visszatérek az ár kérdéséhez, hiszen az összkerékhajtással már jóval nagyobb a felár. Az elsőkerék-meghajtású hibrid Swift ugyanis most 3,39 millió forintot kóstál, míg összkerékhajtással már 4,09 millió forint, igaz, ez már csak a gazdagabb GL+ felszereltséggel kapható. A tesztautó viszont a csúcsfelszereltségű GLX változat volt, amely már 4,54 millió forint, plusz a metálfényezés 120 ezer forintos felára.

Viszont ebben már tényleg minden benne van a biztonsági és kényelmi felszereltséget tekintve.

Többek között ülésfűtés, adaptív tempomat, vészfékasszisztens, sávelhagyásra figyelmeztető, visszagurulás gátló, LED-fényszórók és stop/start rendszer is szerepel a listán. Ha csak azt nézzük, hogy csupán egy kisautóért ennyit kérnek, akkor soknak tűnik, de nem szabad elfelejteni a gazdag felszereltséget és azt, hogy a kisautók között nem tolonganak még a lágy hibridek, sem a full hibridek. Tény, hogy még jobb lenne a Suzukitól is egy full hibrid modell, de addig is, amíg megérkezik, megteszi a lágy. Viszont az összkerékhajtásssal tényleg csak indokolt esetben érdemes szemezni.