Mit érdemel az, aki balesetet idéz elő?

Egy májusi péntek este volt, nem idén, még tavaly - kezdi a történetet Rita, akiről már előzetesen megtudtam, hogy mediációs, közvetítői eljárás keretében rendeztette az autóbalesetéről szóló büntetőeljárást. Hogy mi is az, hogy miért is választotta ezt a megoldást, arról később lesz szó, nézzük azonban előbb magát a balesetet! Rita már igen későn, este 10 körül tartott hazafelé budapesti munkahelyéről Százhalombattára, az érdi csomópontnál hajtott fel a gyér forgalmú M6-os autópályára. Hosszú, belátható felhajtóról van szó, bele is nézett a tükörbe, messziről látott egy autót, biztos volt benne, hogy az elé gond nélkül be tud sorolni, hiszen ott még az autópályán is csupán 100 km/óra a megengedett tempó, Skoda Fabiájával pedig rutinosan 80 km/óra fölé gyorsított már a felhajtón. Érzésre gond nélkül be is sorolt, majd észrevette, hogy a felhajtáskor távolról érkező autó mellé érve dudált, villogott. Később lemaradt, Rita mögé hajtott, utána megint mellé, ismét jött a dudálás, villogás, végül rágyorsított és a belső sávban lehagyta őt. Rita nem nagyon foglalkozott az üggyel, remélte, hogy elmegy, de nem így lett. Az autó hirtelen Rita sávjába tért át és egyből befékezett. Rita is így tett, de közben önkéntelenül jobbra rántotta a kormányt, majd gyorsan vissza, hogy nehogy leszaladjon az útról. Ez pedig elegendő volt a 100 km/óra körüli tempóval haladó Fabiának, hogy kacsázni kezdjen. Végül több pördülés után a belső szalagkorlátnak csapódott, majd visszapattanva az autópálya közepén állt meg. Az autón nemigen maradt ép elem, de a nem túlzottan nagy tempót mutatja, hogy a légzsákok nem nyíltak ki, s Rita is sérülésmentesen, csak apróbb zúzódásokkal szállt ki.
Az első sokk után már néhány férfi állt autója mellett, kérdezték, hogy nincs-e rosszul. Rita pedig azt, hogy hol van, aki miatt ő elrántotta a kormányt. Az egyik férfi bevallotta, hogy ő volt az, de megbánást egyáltalán nem mutatott, érvelése szerint „ő csak visszaadta”, hogy Rita a felhajtáskor őt is lassításra kényszerítette. Itt rögtön feltehető lett volna a kérdés, hogy akkor ő mennyivel érkezett, Ritában viszont az fogalmazódott meg inkább, hogy akkor ez a válasz? Többen is rendőröket hívtak, akik viszonylag gyorsan ki is értek. A sofőrök együttesen zúdították rá a helyszínelőkre saját érvelésüket. A rutinos rendőrök ezért elszeparálták, majd egyesével, felváltva hallgatták ki őket. Az első helyszínelőnek tett vallomás alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy az autópályán haladó, saját maga a felhajtó autó, azaz Rita által (a kétsávos autópályán egyedül haladva) indokolatlan fékezésre késztetést vélő, majd „megleckéztető” autós közúti veszélyeztetést követett el. A második vallomásnál már maga is feltette a kérdést „Akkor inkább mondjam azt, hogy átszaladt előttem egy macska?”, a rendőrök természetesen nem ezt, hanem az igaz vallomást javasolták. A baleset résztvevői végül éjjel 2-kor, az írásbeli vallomástétel után távozhattak az Érdi Rendőrkapitányság Diósdi Rendőrőrséről.
Rita számára igazából a baleset csak a kezdete volt az ahhoz kapcsolódó kálváriának, a másik autós ugyanis később visszavonta vallomását, s nem ismerte el felelősségét. Mindez azt eredményezte, hogy a baleset után fél évvel sem volt rendezve még a totálkárosra tört, ugyan céges, de az eset lezárásáig nem pótolt autó biztosítása. Az eljárás alatt a jogosítványát hivatásos sofőrként munkaeszközként használó másik fél sem örülhetett, vezetői engedélyét bevonták, másik munkakörbe került, kevesebb pénzt kapott, s még az a veszély is a feje felett lebegett, hogy a lejáró jogosítvány-kategóriák miatt kénytelen lesz belőlük teljesen újravizsgázni. Ügyvédre is jócskán költött, hiszen a szembesítésre már annak kíséretében ment, s vallotta, hogy ő bizony nem követett el veszélyeztetést. Végül kérvényezte az ügy közvetítői eljárással kezelését. Ennek részleteit a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 221/A. § szabályozza. Fontos, hogy az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye. Nem akadálya az ügy közvetítői eljárásra utalásának, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette - erről mondjuk itt egyáltalán nem volt szó. A közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. Miként azt a jogszabály írja, a közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre.
Bár az ügy Rita számára kevesebb rizikót tartogatott, mint a másik félnek, a mihamarabbi lezárás érdekében elfogadta a közvetítői, mediációs eljárást. Mint mondja, neki nem az volt a célja, hogy a másik fél bűnhődjön, hanem az, hogy lássa be, hülyeséget csinált - akkor sem lehet valakit a közúton rendszabályozni, ha az esetleg fékezésre, irányváltásra kényszerítette. De tegyük hozzá, ha a megengedett tempóval ment volna a másik fél, akkor vélhetően arra sem lett volna szükség. A Rita autójának összetörését és nem csak a közlekedés biztonságát, hanem Rita életét is veszélyeztető fél végül elismerte vétkességét, bocsánatot kért. Rita jóvátételt, kártérítést is kérhetett volna, ám azon túl nem lépett fel semmilyen saját igénnyel, mint amit a biztosító amúgy is megfizetett. Az autóban, illetve a szalagkorlátban keletkezett kár rendezésre került a vétkes fél kgfb-je által. [BANNER type="1"]
Rita összeírhatta volna a számára okozott extra kiadásokat, buszjegyeket, s kérhette volna azok megtérítését. Ezzel azonban nem élt, kicsinyesnek tartotta volna, helyette arra kérte a vétkes felet (elsőként!) - a biztonságos közlekedésen túl, hogy támogassa az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottságát, hiszen esetéből ő csak egy konklúziót szeretne, a biztonságos közlekedés fontosságára való figyelemfelhívást. Rita kérésére a balesetet kiváltó sofőr (bagatell) 50 000 forinttal támogatta a gyalogosok és a gyerekek közlekedésbiztonságát szolgáló, Biztonságos közlekedés gyerekszemmel rajzpályázat díjait. Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben valóban átértékeli a biztonságos közlekedés fontosságát a vétkes sofőr. Bár az ügyben voltak érdekes lépései, a jóság csírája megvolt benne, hiszen a baleset helyszínét legalább nem hagyta el. Bár Rita teljes mértékben nem lett a közvetítői eljárás híve, túl merevnek érezte azt, még mindig bízik abban, hogy így jobb hatást ért el a közlekedésbiztonság érdekében, mint bármilyen más módon. Meggyőződése, hogy a közvetítői eljárások minél szélesebb körű használatával azok egyre eredményesebbek lehetnek, és azok az elkövetett bűncselekményre tekintettel speciálisabb szankcionálási lehetőséget tartogatnak magukban a szigorú és kötött büntetőjogi szankciók helyett, továbbá több esetben hozhatnak a sértettek számára büntetőeljárásuk lezárásaként olyan eredményt, amely ténylegesen számukra biztosít jóvátételt az elkövető részéről. Ügye lezárásával, a biztosítói térítéssel pedig új cégautót is kapott. Remélhetőleg jó fajta gumikkal, amiket mindenkinek ugyanúgy javaslunk, mint az óvatos vezetést és vészesetre persze minél több, vezetéstechnikai tréninggel jól fejleszthető rutint.